Érdemes figyelmet szentelni a szlovák választás technikai tanulságainak, hiszen Szlovákiában a magyarországi balliberálisok által a demokrácia csúcsaként misztifikált, tisztán listás szavazás van. A magyarországi vegyes választási rendszert közvetlenül választási vereségek előtt és után indulatosan bíráló balliberális politikusok úgy tálalják, mintha ez a demokráciát súlyosan torzító megoldás lenne. Ugyanezek a körök a tisztán listás szavazás mellett kardoskodnak, ami annyiból érthető, hogy ilyen berendezkedésnél csak 50 százalék körüli parlamenti jelenléte lenne a Fidesz–KDNP-nek, nem pedig kétharmada. De valóban ennyire igazságos a tisztán listás szavazás?
A szlovák parlamenti választáson csak pártlistára lehet szavazni: a választópolgár kap egy paksamétát, amelyben annyi lap van, ahány párt indul a választáson, és a számára rokonszenves párt lapját dobja a borítékba. A legfeljebb 150 fős listán (ennyien vannak a szlovák parlamentben) szereplő személyek sorrendje határozza meg, hogy kik töltik be a megszerzett mandátumokat – ez nagyon hasonló a magyarországi választás listás részéhez. Csakhogy Szlovákiában lehetőség van (nem kötelező) bekarikázni négy vagy kevesebb nevet; aki nem karikáz, az automatikusan a lista első négy jelöltjére szavaz, de jellemzően a választók kb. 80 százaléka él a lehetőséggel. Az így kapott szavazatok az egyéni preferenciaszavazatok, és ha ezekből eleget kap egy jelölt, az feljebb repítheti őt a listán, adott esetben eredetileg nem befutó helyről is a parlamentbe juttatva őt. A választáson most győztes OĽaNO elnöke, Igor Matovič nagy mestere ennek. Tíz évvel ezelőtt így robbant be a politikába: amikor a mostani pártja még csak polgári társulás volt, a Szabadság és Szolidaritás listájának 147-150. helyein szerepelt társaival, és onnan kerültek be a 22 fős frakcióba a preferenciaszavazatokkal. Matovič most csaknem félmillió preferenciaszavazattal egyénileg is a legnépszerűbb politikus lett.
Igen ám, de hiába tükrözi ez látszólag tökéletesen a választói akaratot, minden éremnek két oldala van. A Smer jelöltje, Maroš Kondrót például alapból befutó helyet kapott pártja listáján, és hiába gyűjtött mindössze 378 preferenciaszavazatot, nem előzték meg annyian a mögötte lévők közül, így parlamenti képviselő lesz. Eközben Michal Truban, a progresszívek elnöke 76 ezer egyéni preferenciaszavazattal sem lesz képviselő, hiszen pártszövetsége nem került be a parlamentbe. Egy hajszállal maradtak le, csupán 925 szavazat hiányzott, ami 0,04 százaléknak felel meg.
Szavazatok tömegei vesztek el
Ezzel rögtön megérkeztünk a következő durva demokráciatorzuláshoz. Ezzel az egyetlen pártszövetséggel 6,96 százaléknyi, azaz 200 ezer szavazat veszett el, összesen viszont a választók 28,4 százalékának szavazata nem ér semmit. A tisztán listás választás kedvez a kis pártoknak, mert jobban szétoszlanak a szavazatok, mint a vegyes rendszerben, ahol jellemzően két pólus szokott kiemelkedni. Listás rendszerben pedig csak a szerencsén és persze a választókon múlik, hogy általuk hány százaléknyi voks marad a küszöb alatt. Legutóbb kevesebb, mint tíz százalék volt ez az arány, most azonban több, mint az összes szavazat negyede. Ennyi embernek a demokratikus politikai akarata nem jelenik meg a parlamentben. Ez a kockázat is benne van tehát a magyarországi balliberális oldal által kizárólagosan igazságosnak mondott listás szavazásban. Összehasonlításként: a 2018-as magyarországi választáson 6,7 százalék volt az így elvesző pártok listás össztámogatottsága. A vegyes rendszerben – amilyen a magyar is – nem tud sok kis párt megélni, a rendszer óhatatlanul a két erős pólus irányába alakul.
A magyar választási rendszer legfőbb hibájának azt tartja ez a csapat, hogy nem ők nyernek benne. Fotó: Horváth Péter Gyula
Nemcsak az embereket, de a lakóhelyüket is képviselni kell
A szlovákiai listát ráadásul a pártok saját belátásuk szerint állítják össze, és nem írható elő nekik, hogy vegyék figyelembe a területi elvet, ahogy nem kötelezhetők erre a választók sem a preferenciaszavazatoknál. Így aztán könnyen megeshet, hogy egy-egy járás nem kap kellő képviseletet a törvényhozásban. Ezt a visszásságot szűrik ki az egyéni választókerületek, ahol viszont egy pártból csak egy ember választható. Nincs tehát abszolút igazság, és van annál nagyobb demokráciadeficit is, mint hogy Gyurcsány Ferenc nem tud újra miniszterelnök lenni, vagy a momentumos követeléskezelőkből és vériszonyos orvosokból nem lett miniszter meg államtitkár. Minden választási rendszernek van előnye és hátránya. Persze aki éppen elveszít egy választást, amelyet más rendszerben nem vagy nem olyan arányban veszített volna el, nyilván élesebb szemmel látja a hátrányokat. A Fidesz–KDNP 2018-as választási eredménye Magyarországon kétharmadot ért, Szlovákiában és Németországban szűk többségre lenne jó, Franciaországban háromnegyedes, Nagy-Britanniában pedig több, mint négyötödös parlamenti többséget érne.
Tanulságos volt a 2016-os szlovákiai választási térkép is. Ezen az látszott, hogy az ország vörösbe borult, területileg tarolt a választást is megnyerő Smer. Listás szavazatarányban viszont olyan jól szerepelt a Szabadság és Szolidaritás (SaS), hogy az elnöke, Richard Sulík csaknem koalíciós kormányt tudott alakítani Robert Fico helyett. Az SaS Pozsonyban tarolt, vidéken azonban nyomába sem ért a Smernek. Ha összejött volna neki a kormányalakítás, akkor az a helyzet állt volna elő, hogy a sok lakost tömörítő, de kis területű Pozsony döntötte volna el az ország összes többi területén élők feje fölött, hogy ki kormányozzon. Lakosságarányosan nem lett volna kifogásolható, területi szempontból viszont aligha igazságos, hogy egyetlen nagyváros diktál egy egész országnak.
Majdnem a világoszöldek alakítottak koalíciót 2016-ban, Szlovákiában. Tényleg ezt akarta volna az ország? (Kép forrása: HlídacíPes.org)
Külföldről követelt liberalizmus
És a végére még egy adat, amely szintén összecseng a magyarországi balliberálisok propagandájával. A külföldön szavazók körében 33 százalékot kapott a Progresszív Szlovákia, 27-et pedig az Emberekért, a részvétel pedig körükben csaknem 94 százalékos volt. Vagyis a külföldön élő szlovákok nagyon aktívak politikailag, és több, mint 60 százalékban a két legliberálisabb pártra voksoltak. Van tehát párhuzama annak a mintának, amelyet a Momentum produkál a külföldön élő magyarokkal. A külföldön élő szlovákok ugyanúgy nagy elánnal akarnak részt venni hazájuk sorsának alakításában, mint a magyarok, és a bírálatuk is többségében ugyanúgy radikális liberális alapokon nyugszik. Nem elvetendő a feltételezés, hogy a liberális szemléletűek eleve hajlamosabbak elengedni az otthoni kötődéseiket, és külföldre költözni a jobb megélhetés céljából, ugyanakkor a nyugati, fősodrú liberalizmus szempontjából éles kritikával illetni mindazt, amit otthon hagytak. Szlovákia többsége azonban inkább egy konzervatív, bevándorlásellenes megoldást választott. Csupán annyi a különbség, hogy ott a korrupt, elfáradt, most megbukott szocialisták is bevándorlásellenesek. Habár ezt most már talán késő megtanulni az MSZP-nek.
Fővárosi Közgyűlés, Karácsony Gergely, 2020. 02. 26. Fotó: Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS