Sokan sokféleképp feldolgozták már a tinédzserkor megpróbáltatásainak kérdéskörét a filmvásznon és a színpadon is. Schwechtje Mihály – aki munkáiban rendre egy-egy aktuális társadalmi problémára fókuszál – mindkét vonalon megtette már ezt, ezúttal a színpadra álmodta meg a könnyednek semmiképp sem mondható, a kiskorúak bántalmazásának témáját feldolgozó Ginát. A darabot szombat este mutatták be a Radnóti Tesla Laborban, a premierről vegyes érzésekkel távoztunk, hogy miért, kritikánkból kiderül.

MM – 061.hu

A Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) című filmjében a mai tinédzserek érzelmeibe, szorongásaiba ad betekintést, egy online zaklatásba forduló szerelem történetét meséli el Schwechtje Mihály, a cím alapján nem nehéz kitalálni, hogy a Ginában pedig a dizájnerdrogok világát járja körbe a rendező. Ismét egy nehéz, és különösen aktuális téma, amiről nem lehet elégszer beszélni. Hány szalagcímben olvashattunk az elmúlt években a “beginázták” szót? Hány történetet hallhattunk, hány interjút láthattunk a partidrogokról, a fiatalokat veszélyeztető káros szenvedélyekről, a fiatalkori kriminalizációról?

Fotó: Tihanyi Tóth Dávid

Az, hogy milyen formát választunk e téma bemutatására, milyen keretet adunk neki, és legfőképp mennyiben szeretnénk felerősíteni a történet didaktikus jellegét, mind nagyban befolyásolja, célba ér-e a darab üzenete. Talán ez a hármas az, ami Schwechtje darabjában nincs összhangban. Nem biztos, hogy a színpadon jól tud működni egy bűnügyi történet, legalábbis egy olyan, amilyet Schwechtje megálmodott – az ő sztorija kiszámítható, a darabnak nincs meg a mélysége, a néző nem kap új perspektívát, így a frissesség, a döbbenet, a katarzis ezúttal elmarad. Persze, lehet, hogy a darabnak ez nem is célja, hiszen a rendező sajátos módszerrel dolgozott: a szövegkönyvet a próbafolyamat alatt a színészekkel együttműködve, az ő improvizációik alapján írta. Ez a megengedő, a színészek meglátásaira nagyban támaszkodó metódus lehet konstruktív, a Gina esetében viszont kontraproduktív volt. Hogy pontosan min csúszott félre a koncepció, csak akkor tudnánk megválaszolni, ha mi is végigkövethettük volna a próbafolyamatot, így viszont csak találgathatunk, hogy az egyébként kiváló színészi játék és megrázó tematika ellenére miért nem üt nagyobbat a darab.

Fotó: Tihanyi Tóth Dávid

Adott egy konszolidált, értelmiségi család, akik példásan nevelik jó tanuló, jó sportoló fiukat. Ákos visszahúzódó fiú, nem igazán csajozik, az iskolában jól teljesít, ahogyan a vízben is, mindene a vízilabda. Egy este, a szülei áthívják vacsorára egykori barátjukat, az azóta befolyásossá vált vízilabdaedzőt, történetük nem várt fordulatot vesz. Az éjszaka közepén egy nyomozónő állít be hozzájuk, és közli, hogy a fiukat, és vele együtt az egész vízilabdacsapatot letartóztatták egy kiskorú lány bántalmazási ügyében. A kisvárosban hamarosan mindenki tudomást szerez az esetről, a szülők pedig harcba kezdenek a fiuk védelmében. 

Fotó: Tihanyi Tóth Dávid

Persze, hamar kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, Ákos nem makulátlan – előtérbe kerülnek a bűn és a felelősség, a korrupció és a hatalom, az erkölcsi kiüresedés kérdései. Rendszerkritika, társadalomkritika, morális kérdések, erkölcsi romlás – sok mindent érint a darab. A fókuszban viszont egyértelműen az abúzus és a trauma lélektana áll: az egyik oldalon Ákos, akit Nagy Márk alakít, a másikon Bogi, akit Hajdu Lujza formál meg. Abuzáló és abuzált – szintén két gyakran használt fogalom. Hogyan lehet túlélni, feldolgozni, ha valakit elkábítanak, meztelenül lefotózzák, hogy aztán azok a világhálón új lendületet kapva torz képet fessenek az áldozatról? Valószínűleg sehogy…Schwechtje darabjának ez a legfőbb kérdése, ugyanakkor épp ez az, ami nincs kellőképpen kibontva. Bogi traumáját csak felskicceli a rendező, nem tölti meg tartalommal, s habár Hajdu Lujza monológja megérinti a nézőt, a darab legerősebb jelenete, csúcspontja mégsem ez, hanem a mozdulatsor, ahogy a lány édesanyja (Moldvai Kiss Andrea) testére omlik, csak szorítja őt, az anya meg hosszan vonszolja, húzza őt perceken át.

Fotó: Tihanyi Tóth Dávid

A szülőket alakító László Zsolt és Török-Illyés Orsolya érzékenyen és pontosan nyúlnak a karaktereikhez, a legerősebb alakítás viszont egyértelműen a vízilabda edzőt megformáló Schneider Zoltáné. Nála nem először érezzük, hogy tökéletes egységben van karakterével, erőlködésmentesen, természetesen játszik, ez most sem volt másképp.

A Gina fontos, aktuális és kibeszéletlen témát dolgoz fel, emiatt mindenképp érdemes megnézni, még akkor is, ha érzésünk szerint nem ez Schwechtje Mihály legerősebb munkája.

Gina
Bemutató: 2020. szeptember 26., Radnóti Tesla Labor
Rendező: Schwechtje Mihály
Szereplők: Török-Illyés Orsolya, László Zsolt, Schneider Zoltán, Nagy Márk, Martin Márta

Vezető kép: Zsigmond László