A kijárási korlátozás egyik, előre nem várt rossz következménye, hogy megnőtt a családon belüli erőszakos esetek száma. Az összezártság alatt az „egymás agyára menés” és a járvány okozta anyagi gondokkal kapcsolatos félelmek egyaránt növelhetik a feszültséget, s ezzel az erőszak esélyét. Ezen felül a világtól való elzártság is könnyíti a bántalmazók helyzetét, akik a folyamatosan együtt töltött idő miatt sokkal hamarabb el is jutnak a bántalmazásig. A „bántalmazó” szóra szinte mindenkinek egy agresszív, jó eséllyel ittas férfi képe ugrik be, pedig akárki lehet bántalmazó, ahogy bántalmazott is. A közvéleményt az utóbbi időben joggal felzaklató, apák, illetve férfi élettársak által elkövetett gyerekgyilkosságok mellett valamiért elsikkadtak az anyák által elkövetett, hasonlóan szörnyű tettek.
A Férfihang gyűjtötte össze nemrégiben ezeket az esteket, de sajnos azóta is történt újabb. Egy 38 éves budapesti nő kioltotta 1 éves gyermeke életét április 5-én. Tavaly december 19-én egy 36 éves versendi nő felgyújtotta, majd festékesvödörbe rejtette újszülött gyermekét. Október végén egy tótkomlósi nő nejlonszatyorban egy bozótosba dobta csecsemőjét. Két hónappal korábban egy 21 éves kunmadarasi nő falhoz verte és így gyilkolta meg 10 hónapos gyermekét. A sort folytathatnánk időben visszafelé, sajnos a hasonló esetek is rendszeresek. Az viszont fontos, hogy ne csak a probléma egyik felét legyünk hajlandóak meglátni, mert a családon belüli, és főleg a gyermekek elleni erőszak nem a férfiak „privilégiuma”.
Az az érvelés is vékony jég, amely szerint egy csecsemő, pláne egy újszülött meggyilkolása kevésbé súlyos bűn, mint egy 5-7-10 éves gyereké. Ha a jogrendünk is tükrözné ezt a véleményt, és enyhébb büntetés járna a csecsemőgyilkosságért, az az első lépés lenne a dekriminalizációja felé. Ezzel pedig máris elindulnánk az USA-ban komoly viharokat keltő „kései abortusz” logikája szerint, amely keretében egyes államokban még az anya hasából császármetszéssel kiemelt, 9 hónapos újszülött gyerek élete is törvényesen kioltható.
A férfi csak bántalmazó, a nő csak áldozat lehet szerintük
Az apák és az anyák által elkövetett, szörnyű gyerekgyilkosságok egyaránt családi tragédiák, és mindkettőben a legvédtelenebbek az áldozatok. Az ilyen esetek valószínűleg mindegyikére igaz az is, hogy nem előzmény nélküliek – rossz családi körülmények, ezer féle okból zátonyra futott egyéni szocializációk állhatnak a háttérben. Épp ezért a probléma kezelése sem lehet egyféle. Amikor egy-egy férfi követ el ilyen szörnyűséget, akkor a feminista szervezetek szigorúbb büntetőjogi és láthatási szabályokért kiáltanak. Utóbbival kapcsolatban mégcsak nem is titkolják, hogy az apákkal szemben akarják alkalmaztatni. Amikor viszont anyák gyilkolják meg a gyereküket, akkor senki nem sürget az erőszakos nőkkel szemben keményebb szankciókat. És ez nem azt jelenti, hogy kellene. A büntetés helyett sokkal inkább a megelőzésre kéne fektetni a hangsúlyt, ami minél több rendezett életet élő családot jelent, ahol nemcsak a gyerekek, hanem az apa és az anya is biztonságban van.
Hallgatnak a nők gyerekgyilkosságairól
A feminista szervezetek a jogvédelem máza alatt a nők és a férfiak megosztásán, egymás ellen fordításán dolgoznak. Ezt bizonyítja az is, hogy a nők férfiak általi intézményes elnyomásáról, patriarchátusról hadoválnak, és ezt rendszeresen „alátámasztják” családon belüli erőszakot férfitól elszenvedő nők és gyerekek kiemelt eseteivel. Megoldásként pedig mindig a férfiak elleni állami (rendőri, bírósági és jogalkotói) erőszak felcsavarását követelik. Ellenkező esetben viszont nem nagyon hallani az aggodalmaik felől.
Épp ezért megkerestük levélben a Nőkért Egyesületet, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesületet (NANE) és a Patriarchátust Ellenzők Társaságát (PATENT). Arról érdeklődtünk, hogy a fent említett gyerekgyilkosságok nyomán fognak-e büntetőjogi szigorítást követelni a gyerekeket veszélyeztető, erőszakos nőkkel szemben. Azt is megkérdeztük, terveznek-e a nők által gyerekek ellen elkövetett erőszak és gyilkosságok okainak megelőzését célzó társadalmi kampányokat, illetve szemléletformálást, hogy a gyerekek sérelmére elkövetett erőszak férfiak és nők esetében is ugyanolyan súlyos társadalmi megítélés alá essen. Nem meglepő módon nem kaptunk érdemi választ, sőt a PATENT kurta reakcióját leszámítva semmilyet. Ők is csak annyit tudattak, hogy hamarosan kiadnak egy állásfoglalást a témával kapcsolatban. Kíváncsian várjuk.
Majd a ballib propagandista megmondja, hogyan élj
A családon belüli erőszak legjobb megelőzésének számító rendezett családi élet persze nem egyszerű dolog. Nem lehet egy-egy intézkedéssel létrehozni, hanem rossz beidegződéseken, kultúra-torzulásokon kell túllépni hozzá – például évtizedek munkájával kijavítani a kommunista diktatúra család- és társadalomromboló tevékenységének ártalmait. Ezt egy miniszterelnök sem tudja egy csapásra helyrehozni, de az, hogy érti a probléma lényegét, világos a Mária Rádiónak múlt kedden adott interjújából.
Kaptunk egy figyelmeztetést, ami arról szólt, hogy jó-jó, persze, fontos dolog, hogy jól éljetek, de ne feledkezzetek el arról, hogy hogy kell szépen élni. És a jó élet nem hoz magával automatikusan szép életet. […] Ahhoz erőfeszítést kell tennetek személyesen. Bizonyos dolgokról nem feledkezhettek el, például egymásról. Azokról az emberekről, akikkel most össze vagytok zárva otthon. Csak akkor lesz szép életetek, ha azokkal az emberekkel is szépen tudtok együtt élni
– mondta Orbán Viktor, és e helyen fontos, hogy ezt egy 34 éve házas, ötgyerekes apa tapasztalatával mondta.
Erre dugta ki a fejét a csatornából a 444.hu propagandistája, aki úgy érezte, megint itt van az alkalom egy kis ellenzékieskedésre. És, ha Orbán a szép családi élet mellett érvel, hát akkor annak kell ellentmondani. Ezért úgy összegezte a miniszterelnök szavainak lényegét, hogy
annál, ha van tuti munkánk és biztos megélhetésünk, magasabb szempontból nézve igazából jobb, ha nincs, viszont erőszakkal rávesszük magunkat, hogy ne cseszegessük a velünk egy háztartásban élőket.
A tényszerű hazudozását, vagyis hogy nem ez hangzott el, most hagyjuk is! Nézzük inkább azt, hogy Szily szerint önmagunkkal szembeni erőszak, ha nem cseszegetjük a velünk egy háztartásban élőket. Reméljük, elégedett ez a nyomorult, amiért a gyerekgyilkosságokat elkövető férfiak és nők végül nem tettek erőszakot saját magukon azzal, hogy leállnak! A legszebb az egészben, hogy Szily több apás könyv szerzőjeként vállalt el ilyen aljamunkát a fizetéséért. Ha pedig a progresszív globalizmus lapjánál ilyen hitványságot várnak el az anyagi jólétért cserébe, akkor nem volt mégiscsak igaza Orbán Viktornak abban, hogy a szép élet nem egyenlő az anyagi jóléttel?
Facebook
Twitter
YouTube
RSS