Egyre jobban erősödik az a kampány, amely el akarja fogadtatni az európai emberekkel, hogy hatalmas áldozatot hozzanak Oroszország megleckéztetése érdekében. „Közel egymilliárd eurót adtunk Ukrajnának. Ez soknak tűnhet, de naponta egymilliárd eurót fizetünk Putyinnak az általa biztosított energiáért. A háború kezdete óta 35 milliárd eurót adtunk neki, szemben azzal az egymilliárd euróval, amelyet Ukrajnának adtunk fegyverkezésre” – jelentette be a napokban Josep Borrell spanyol baloldali politikus, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.
Szegő Miklós írása
Egyre több ötlet jelenik meg azzal kapcsolatban, hogy le kellene állítani az orosz gáz és olaj vásárlását, hiszen – úgymond – Putyin abból a bevételből finanszírozza az ukrajnai háborúját. A nyugat-európai fősodratú sajtóban hatalmas kampány folyik ennek az „etikai” döntésnek a megtámogatására. A háború sokkját és a háborúhoz kapcsolódó erkölcsi felháborodást akarják felhasználni részben az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok teljes felszámolására, részben a „zöld fordulat” kierőszakolására. Tulajdonképpen a mindennapi élet háborús időkben szokásos korlátozásáról van szó; mindenből kevesebbet kellene fogyasztani, és végül azt is meghatározzák, hogy pontosan mennyit. Nálunk jegyrendszernek hívják az ilyesmit.
A teendők egy részét már megfogalmazta a RePlanet Kutatóintézet, Mark Lynas klímatanácsadó, Rauli Partanen energetikai elemző, valamint Joris van Dorp energetikai és fenntarthatósági szakértő, akik létrehozták a „Switch off Putin” honlapot. A javaslataik között szerepel, hogy le kellene állítani a belföldi légi járatokat és ingyenessé tenni a fontosabb európai belvárosok tömegközlekedését, azért, hogy Putyinnak kevesebb bevétele legyen az energiahordozók értékesítéséből. Irányelveik szerint Európában mindenki azonos minimális energiamennyiséget használhatna fel és a lakásokban lévő termosztátokat télen maximum 18 fokra kellene beállítani. Érdekes módon azt is javasolják, hogy az Oroszországtól vásárolt gáz pótlására indítsák újra az atomreaktor-programokat Németországban, Svédországban és Belgiumban.
A Nemzetközi Energiaügynökség a közelmúltban szintén kiadott egy tízpontos javaslatot az olajfelhasználás és kereslet csökkentésére. Ebben szerepel a tömegközlekedés támogatása, az autók megengedett sebességének további korlátozása és az üzleti repülőjáratok számának csökkentése. A RePlanet jelentésének szerzői ugyanakkor azt állították, hogy az ilyen intézkedések mindössze napi 2,7 millió hordóval csökkentenék a keresletet a fejlett gazdaságokban, ami még mindig lényegesen kevesebb, mint az Európába irányuló orosz olajexport.
A Savanta ComRes közzétette az új közvélemény-kutatási adatait. A válaszokat az Egyesült Királyságban, Németországban, Lengyelországban, Franciaországban, Svédországban és Hollandiában gyűjtötték össze. A megkérdezettek 41%-a „határozottan egyetértett azzal”, hogy országának azonnal le kellene állítania az orosz olaj és gáz vásárlását. Csak 6,4% volt ellene. A megkérdezetteknek valamivel több mint 40%-a azt válaszolta, hogy hajlandó lenne csökkenteni az energiafelhasználását a saját lakásában, 52,7%-uk pedig azt mondta, hogy szívesen enne kevesebb húst, hogy azzal is csökkentse az ukrán húsexport iránti keresletet – írja a Guardian.
A napokban Németországban is készült egy friss közvélemény-kutatás az ARD és a Die Welt megbízásából, amely szerint állítólag a németeknél egyre többen értenek egyet az orosz gáz és olaj behozatalának korlátozásával. Míg március közepén a megkérdezettek 44 százaléka állt ki amellett, hogy – minden leendő nehézség ellenére – az országnak azonnal le kellene állítania az orosz importot, ez a szám két hét alatt 50 százalékra nőtt. A német pártok egyelőre óvatosak és mindannyian legfeljebb egy korlátozott, rövid ideig tartó bojkottban gondolkodnak. Az igen/nem vélemények aránya a Zöldek szavazóinál 71/24, az SPD-támogatók esetében 56/36. Az FDP- és az AfD-szimpatizánsok közül már többen, illetve sokkal többen ellenzik a bojkottot: az FDP esetében 41/55, az AfD szavazóinál 16/77 százaléknyian támogatják, illetve ellenzik azt. A megkérdezettek körülbelül egyformán hisznek, illetve szkeptikusak abban, hogy vajon segít-e Németországon az Amerikából behozott palagáz (41/45). Körülbelül kétszer annyian bíznak a szaúd-arábiai és katari olaj- és gázimportban, mint ahányan nem (58/30). Ami az autók sebességének korlátozását illeti, ezzel tízből hat német egyetért. A megkérdezettek kétharmada azt is bevallotta, hogy kényszerből már kevesebb gázt és villanyt használ a saját lakásában, 35 százalékuk pedig kevesebbet vásárol a drasztikusan emelkedő árak miatt
A kérdés persze az, hogy miként gondolkodnának ezek az emberek akkor, ha szembesülnének a bojkottból következő valódi energiahiánnyal és a jelenleginél sokkal magasabb inflációval, illetve a már igazán drámai ellátási problémákkal.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS