Nehezen akart eldőlni a mai Európa Liga-döntőben a kupa sorsa, hiszen az 1–1-es döntetlent követően sem a hosszabbítás, sem pedig a tizenegyespárbaj mezőnyjátékos szakasza nem hozott előnyt egyik csapatnak sem, így a kapusokon volt a sor, hogy büntetőt rúgjanak egymásnak. A Villarreal hálóőre magabiztos volt, míg De Gea nem, így a Villarreal nyerte a találkozót, amin egyébként a Manchester United támadott többet.
Az utolsó olyan szezonja lesz jó idáig a labdarúgásnak, amikor csak kettő nemzetközi kupasorozaton izgulhatnak a szurkolók, ugyanis jövőre a Konferencia-kupával kiegészülve újra három serleget fognak kiosztani évente az európai futballban. Sokáig BEK, KEK és UEFA-kupa mérkőzéseket rendeztek az öreg kontinensen, de az UEFA a modern korban a Kupacsapatok Európa Kupáját teljesen megszüntette. Először az UEFA-kupa váltotta fel, az utóbbi években pedig az Európa-liga. A jövő évtől az EL presztízse fog jelentősen megnőni azzal, hogy elindul a Konferencia-kupa, ahonnan majd be lehet jutni az Európa Ligába.
Az idei esztendőben a Villarreal jutott a döntőbe, valamint az AS Roma fölényes legyőzésével a Manchester United. Amikor Mourinho az első EL-győzelmet hozta a Unitednek, kicsit lesajnált kupa volt ez, hiszen az angol csapat szurkolói inkább a BL-serleghez vannak szokva, azonban a mostani időkben hatalmas eredmény ez a mai döntő. Az ellenfélnek is nagyon fontos a győzelem, hiszen a Villa csupán hetedik lett a spanyol bajnokságban, ami nem ér EL-indulási lehetőséget. Számukra mindenképp győzelemre van szükség, hogy a felső kategóriás futballban maradjanak – azt is hozzá kell tenni: számukra egy mai győzelem jövőre BL-főtáblát érhet.
Az idei fináléra a Lengyelországban található Gdansk városában került sor. A spanyol és az angol gárda is valami hasonlóra készül, hiszen mindketten szépen szeretnének búcsúzni ettől a szezontól. Ennek rendje és módja szerint bitang erős kezdőcsapatokat küldtek az edzők a pályára. A Villarreal elsősorban Gerard Monterótól és Baccától várta a gólokat, míg ez a szerepkör a Unitedben Rashfordra és a jó öreg Cavanira hárul.
Gdansk, 9500 néző. V: Turpin (francia)
Villarreal: Rulli – Foyth, Albiol, Pau Torres, Pedraza – Pino, Parejo, Capoué, Trigueros – Gerard Moreno, Bacca. Vezetőedző: Unai Emery
Manchester United: De Gea – Wan-Bissaka, Bailly, Lindelöf, L. Shaw – McTominay, P. Pogba, Greenwood, Fernandes – Rashford, Cavani. Vezetőedző: Ole Gunnar Solskjaer
A UNITED LETÉRDELT, A VILLAREAL NEM
A szokásos BLM-kampánnyal kezdődött a mérkőzés, amiben a spanyol csapat nem volt partner. A mérkőzést a Manchester kezdte jobban és sikerült nekik beszorítani az ellenfelet a tizenhatoshoz, a hetedik percben pedig már kapura is tudtak lőni, ami mellément. A spanyol csapatnak pedig pontosan erre kell figyelnie, mert ha az angol gárdának ez sikerül huzamosabb ideig, akkor a gólszerzéssel gondok lesznek. A későbbiekben egy sérülésnek köszönhetően hosszú percekig emberhátrányban játszott a Villarreal. A két csapat a múltban négy alkalommal találkozott nemzetközi kupameccsen és mindig nulla–nullás döntetlent játszottak. Ez a gólszegény közös múlt látszódott az első húsz percen, ahol a nagy küzdelem mellett nem igazán bírtak egymással a csapatok.
UNITED-TÁMADÁSOK, SPANYOL GÓL
Hosszú indításokkal és átlövésekkel próbálkozott a Manchester United a találkozó további szakaszában, de rendre pontatlanok voltak, igaz, folyamatosan nyomás alá tudták helyezni az ellenfelet. A huszonhetedik percben aztán egy kontrából Pino volt veszélyes a manchesteri kapura, de nem lett belőle gól. Három perccel később pedig Gerard Moreno megszerezte a vezetést egy pontrúgást követően a Villarreal számára a harmincadik percben. 1–0. A bekapott gól természetesen további támadásra sarkalta Cavaniékat, de jól teljesített a Villa védelme és nem tudtak kapura veszélyes szituációt kidolgozni az angol csapat tagjai. A félidő utolsó perceiben is hajmeresztő mutatványokat produkált a Villarreal védelme a nyomasztó manchesteri labdatartás mellett, de nem engedték a United csapatának az egyenlítést és azért egy-egy kontratámadás is belefért, amivel ők okoztak izgalmakat. Az első játékrész záróakkordja egy spanyol szöglet volt, azonban ebből nem született gól és megszólalt a bírói sípszó, amit azt jelentette, hogy meglepetésre spanyol vezetéssel vonultak a csapatok az öltözőbe.
JÓ AZ ÖREG A HÁZNÁL
Nyugodtan mondhatjuk, hogy meglepetésre a Villarreal lépett fel támadólag a második félidő nyitó perceiben, és a negyvenkilencedik percben komoly veszélyt jelentettek De Gea kapujára, de az angolok szerencséjére nem csurgott be a labda. A későbbiekben óriásit rohamozott a Manchester United, aminek egy Cavani-gól lett a vége az ötvenötödik percben: egy távoli kapura lövést követően kipattant labdára volt szemfüles az uruguayi csatár. 1–1. A hatvanadik percben érkezett az első csere, Emery próbált reagálni az angol támadásokra és lehozta Baccát, akit egy védekező középpályásra cserélt Coquelin személyében. Ez azonban nem sokat segített abban, hogy ne tudja a továbbiakban is beszorítani őket a Manchester United – bizony, a Villarreal sokszor a saját tizenhatosáig beengedte az ellenfelet és több alkalommal is a szerencse kellett ahhoz, hogy ne legyen gólhátránya a spanyoloknak.
KISPÁLYÁS FOCI
A második félidő utolsó szakaszában javult a Villarreal labdabirtoklási mutatója, ráadásul a Barcelona és a Dortmund egykori csatárát, Alcácert is a pályára vezényelte Emery mester. Ettől függetlenül a Manchester továbbra is sokat támadott és sokszor kispályás focit játszottak a spanyolok tizenhatosán belül. Ez a jelenetsor, ahogy többször is említettem, az egész meccsre jellemző volt, és teljesen olyan képet láthattunk, mint egy hazai Fradi-meccsen, ahol a zöld-fehérek egy találkozón keresztül támadnak, az ellenfél meg védekezik. Nyilván a játék sebessége és minősége egy EL-döntőben magasabb, de a kép nagyon hasonló volt, mint amit Rebrovék esetében is láthattunk ebben az esztendőben. A rendes játékidő vége felé járva Pau Torres próbált kapura ívelni, de fölément a labda, utána pedig nem sokkal megszólalt a bírói sípszó és rövid szünet után következett a hosszabbítás.
AZ EXTRA JÁTÉKIDŐ SEM HOZOTT GÓLT – TIZENEGYESEK
Akárcsak a második félidőt a hosszabbítást is a spanyolok kezdték jobban, Alcácer előtt egy komolyabb lehetőség is nyílt a kilencvenhatodik percben, de elakadt a labda egy védőben. A kilencvenkilencedik percben is a Villarreal előtt adódott helyzet, amikor a csereként beállt Alberto Moreno lövése tekeredett meglehetősen fölé. Egy perccel később Alcácer előtt is adódott egy komoly sansz a gólszerzésre, de itt sem volt pontos a lövés. Ezzel a három veszélyes támadással pedig egyértelműen uralta az extra játékrészt a spanyol gárda. Legalábbis amíg el nem értünk a feléhez, ugyanis a későbbiekben magára talált a United, igaz, amikor Rashford végre belendült a száztizedik percben, rögtön meg is sérült, lecserélni azonban nem kellett. A következő tíz percben a rengeteg harc sok sérülést és leállást is okozott, valamint további cserék is lassították a játékot. Solksjaer először Pogbát hozta le, akit James váltott, és ahogy jött a meccs vége, érkeztek a tizenegyes-specialisták, mint például Juan Mata. Ez jó döntésnek bizonyult, hiszen gól már nem született a hosszabbításban sem, így jöhetett a tizenegyespárbaj.
A Villarreal kezdte a büntetők sorozatát, Moreno kapta meg a lehetőséget és élt is vele, ahogy a találkozó elején, most is megszerezte a vezetést a csapatának. Juan Mata folytatatta és eredményes volt, így jött az egyenlítés, azonban Dani Raba szintén betalált. A manchesteriek részéről Alex Telles érkezett következőnek és betalált, Alcácer pedig újra Villarreal-előnyt szerzett. Fernandes folytatta, bár beleért a kapus, ez is eredményes büntető volt. Alberto Moreno érkezett a spanyolok részéről, és hiába vetődött jó helyre De Gea, ez is gól lett, maradt az egál állás. Rashford folytatta, és bár megtorpant, az ő találata is eredményes volt. Ezután Parejo lövése tökéletesre sikerült, és Cavani szintén eredményes volt. Érkezett a hatodik kör, ahol már tetőfokára hágott az izgalom, Moi Gomez középre lőtte, és mivel De Gea vetődött, így gól lett; Fred szintén betalált. A hetedik kört Albiol kezdte és higgadtan gurított a sarokba, a manchesteriek részéről James érkezett, de az ő lövése is gól lett. A nyolcadik kör következett, Coquelin a léc alá bombázott a Villarreal részéről – gondoljunk bele: négy gól nélküli döntetlen mérkőzést és a mai csatát követően tette mindezt. Luke Shaw is eredményes volt, így folytatódott a küzdelem. Gaspar sem hibázott, Tuanzebe pedig beállította a 9-9-es állást. Pau Torres folytatta a sort, és mivel eredményesen tette mindezt, érkezett Victor Lindelöf, aki szintén berúgta. És érkeztek a kapusok! A Villarreal kapusa kezdte, de Rulli berúgta, De Gea viszont kihagyta és véget ért a finálé. A Villarreal élete első kupadöntőjét egy drámai mérkőzésen nyerte meg.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS