Egész Európa médiahelyzetéért aggódtak kicsit az Európai Parlament Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságána (LIBE) kedd délelőtti meghallgatásán, hogy aztán csak kibukhasson a lényeg: mégiscsak Magyarországon és Lengyelországban a legaggasztóbb a helyzet. A meghallgatáson a bizottság által a napokban közzétett jelentést vitatták meg a tagok és a felkét szakértők. Már a meghatódás határán voltunk, amiért két órán keresztül hallgathattuk az újságírók szabadságáért és biztonságáért való aggódást, de aztán a végén Niedermüller Péter szilánkokra törte a varázst.
Drámai változásokat látunk
– adta meg az alaphangot Claude Moraes bizottsági elnök, és rögtön az elején megfogalmazta azt, amire lényegében az egész folyamatot kihegyezték a rendezők: nagyon fontos az elszámoltathatóság. Később is a meghallgatás vezérfonalának mutatkozott, hogy amennyiben a tagállamokban a neoliberális dogmáktól eltérő médiafolyamatok indulnak el, akkor Brüsszelnek legyen jogalapja baráti segítségnyújtás keretében beavatkozni.
Barbara Spinelli, a téma bizottsági főelőadója az álhíreken való aggódással, mint a kortárs Európa legnagyobb problémájával vágott bele a közepébe, és egészen erős állítással adta tanúbizonyságát végtelen toleranciájának a más világnézetűekkel szemben:
Régi erők harcolnak az újak ellen a saját degenerációjuk elrejtéséért.
Mint mondta, a politika beavatkozik, hogy elrejtse a tényeket, az újságírókat nyomás alá helyezik, megfélemlítik, és egyre több öncenzúrát látunk. Nem tudtunk viszont szabadulni a megérzéstől, hogy amikor az öncenzúrára kényszerített újságírókért aggódik, akkor nem azokra a például német újságírókra gondolt például a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál, akiknek adott esetben akár kész cikkeket adott oda kötelező közlésre a német liberális demokrácia titkosszolgálata. Miután ő is hangsúlyozta, hogy Magyarországon és Lengyelországban is láttunk visszalépéseket a sajtószabadság terén, olyan jogvédő mechanizmus kialakítását sürgette, amely elősegíti a sajtószabadság érvényesülését.
Barbara Spinelli szerint degeneráltak, akik a liberalizmus ellen szólalnak fel. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
Rákosizmus EU-módra: Aki nincs velük, az ellenük van
Pier Luigi Parcu országokra lebontott, rövid helyzetelemzést adott az újságírók védelméről, a médiapluralizmusról és a média politikai befolyásoltságáról. Az újságírók védelme eszerint az újonnan csatlakozott országokban, valamint meglepetésre Ausztriában elmarad a Nyugat-Európaitól – hiába, nem mindenkire a német titkosszolgálat vigyáz. A médiapluralizmus helyzete Németországon, Franciaországon és Portugálián kívül sehol sem elégíti ki a független szakértők ízlését. Még szerencse, hogy nem Le Pen nyert az elnökválasztáson, mert akkor mostanra nagyon magányos lenne a német médiapluralizmus. A média politikai befolyásoltságában is rossznak tartja a helyzetet a jelentés, Magyarország (Szlovéniával együtt) viszont magas kockázatúként szerepel a térképen. Azt sajnos nem fejtették ki, hogy ezt a kormány vagy a Soros György politikai céljaiért dolgozó szervezetek általi befolyásoltság okozza.
Parcu végezetül elmondta, hogy a Médiapluralizmus-Monitor egy kiegyensúlyozott eszköz, amely hihetetlenül gazdag és hasznos adatbázist nyújt a médiapolitika irányszabásához. Egyúttal szintén előrevetítette az intézményesítést, hiszen szó van róla, hogy az első ízben 2017-ben elkészült jelentés rendszeressé válik a továbbiakban. Reméljük, ez nem azt fogja jelenteni, hogy a kormányokon kívül bármilyen tőkeerős hatalom befolyásolhatja a médiát, és ez nem lesz baj, feltéve, hogy liberális elköteleződésű.
Pier Lugi Parcuval az élen azt szorgalmazták a szakértők, hogy az EU a médiájuk működését is szabja meg a tagállamoknak. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu
Csak a liberális média a jó média
Thijs Berman, az EBESZ képviselője már összekötötte az újságírókat érő fenyegetéseket, zaklatásokat és agressziót a feminista retorikával:
[…] Férfisoviniszta agresszió bárki ellen, aki fel meri emelni a hangját, amelyet némely politikai vezető még tovább szít.
Hozzátette, hogy az újságírók a társadalom legérzékenyebb kérdéseit vetik fel, ezért könnyen válnak célponttá. Talán arra gondolt, hogy például nagyon könnyű szívvel rájuk sütik a gyűlöletbeszéd vádját, de valószínűbb, hogy ő egész másfelől közelíti meg ezt a kérdést.
A szólásszabadságot nem lehet korlátozni
– ez is így elhangzott tőle, igaz, nem a kölni újévi szexuális zaklatások központi utasításra történt eltitkolásával kapcsolatban, így kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy létezik jó és rossz kormányzati beavatkozás a sajtó életébe. Marilyn Clark, a Máltai Egyetem pszichológia tanszékének professzora az újságírók veszélyeztetettségére erősített rá, és már-már úgy éreztük magunkat ezeket az aggódó kiselőadásokat hallva, mint szélesszájú orrszarvú az orvvadász puskacsöve előtt.
Renate Schroeder, az Európai Újságírók Szövetségének elnöke a médiakoncentráció veszélyességét ragozta, és kulcskérdésnek nevezte, hogy kinek a birtokában van a média. Ez egyébként feltehetően a neoliberális szellemiség mellett erősen elköteleződött, nagy médiakonszernek számára is kulcskérdés.
Fehér férfiak dominálják a szakmát
– tette fel a koronát megszólalására. Innentől érdeklődéssel figyeljük, hogy a női kvótát mikor váltja fel nyíltan a fehér férfiak elleni numerus clausus.
Renate Schroeder már-már a numerus clausus módszerét venné elő, ha a fehér férfiak visszaszorításáról van szó. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
Nem minden befolyásoló hatalom aggasztja a LIBE bizottságot
Legnagyobb érdeklődéssel természetesen a LIBE által megrendelt jelentés magyar kidolgozóinak fellépését vártuk. Bárd Petra leszögezte, hogy az elharapózott szélsőségesség és populizmus miatt állandó ellenőrzés alatt kell tartani a helyzetet, és az EU-nak meg is vannak a kompetenciái a médiapluralizmus megtartására, beleértve akár ezen kompetenciák közé a hetes cikkelyt is. Hozzátette, minden tagállamban független szakértői bizottsággal kellene rendszeresen felmérni, majd kezelni a helyzetet. A függetlenség elvárásának mindig külön fűszeres ízt ad, ha azt egy Soros György érdekeltségeihez több ponton, visszatérően kötődő személy adja elő.
Ugyanez vonatkozik Bayer Juditra is, aki kiemelte, hogy a sajtószabadságot korlátozó mechanizmusok kívülről nem feltétlenül látszanak, hanem csak egy-egy társadalom beható ismerete által vehetőek észre. Előadása szerint a szektorokon átívelő összefonódások révén támogatja a kormány a hozzá közeli médiumokat, így korlátozva a sajtószabadságot. Megkérdeztük tőle, hogy az egyes kormányok médiabefolyásolásával foglalkozó tanulmány miért nem vizsgálja azt is, hogy esetleg az országokhoz mérhető tőkeerővel bíró világcégek is befolyásolják a médiát. Örömmel fogadtuk, hogy a felvetést szakmai szempontból indokoltnak nevezte, így reméljük, az illetékes EU-s szervekben is felsejlik a korábban még soha sehol nem felbukkant gyanú: esetleg a világcégek is befolyásolhatják a médiát, korlátozva a sajtószabadságot és a médiapluralizmust.
Bayer Judit (b) és Bárd Petra. Amit lehetett, megtették Magyarország ellen. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
Gál Kinga, a LIBE fideszes alelnöke viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a Magyarországgal foglalkozó részek tele vannak csúsztatásokkal és valótlanságokkal, emiatt az az érzésem, mintha bulvársajtót olvasna, és nem tudományos tanulmányt.
Ilyesminek semmi keresnivalója egy szakmai-tudományos anyagban
– jelentette ki, hozzátéve, hogy mivel ezt a tanulmányt a LIBE rendelte meg, várhatóan számos intézmény fogja alapforrásként kezelni a szubjektív, elfogult anyagot. Azt is megvilágította, miként működik a liberális propaganda: a liberális körök megírják a sajtójukban a sajtószabadság leromlását, azután erre hivatkozva elkészítenek egy tanulmányt, majd a liberális sajtó idézi azt a tanulmányt, amelyet az ő közléseire alapoztak. Gál Kinga azt is kifogásolta, hogy a tanulmány a jobboldali sajtót alacsony minőségű, szélsőséges médiának, míg az elkötelezett baloldali sajtót függetlennek nevezi. A meghallgatás után, az újságírók előtt is megerősítette, hogy a jelentés nyilvánvalóan koncepciózusan, megrendelésre készült, és külön felhívta a figyelmet a hetes cikkely újbóli felemlegetésére – mondván kibújt a szög a zsákból.
Gál Kinga szerint politikai megrendelésre készült a tendenciózusan csúsztató tanulmány. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
Sunnyognak és nem nyilatkoznak, akik aggódnak az újságírókért
Barbara Spinelli a bizottsági ülésen való további elfoglaltságára hivatkozva nem volt hajlandó nyilatkozni a PestiSrácok.hu-nak, majd egy óvatlan pillanatban mégis felhagyta a munkát, kiosont a teremből, és többé nem láttuk. Pedig mint a médiapluralizmusért és sajtószabadságért aggódó téma főelőadója, valószínűleg hiteles választ tudott volna adni a Lügenpresse-jelenségre és arra, hogy a 2016 újévi németországi szexuális támadássorozat összehangolt eltitkolása a fősodrú médiában vajon – a tárgyalt jelentés fogalmait használva – indokolatlan nyomásgyakorlás, félelem vagy öncenzúra következménye volt-e. A meghallgatáson is Magyarországot és Lengyelországot bíráló Niedermüller Pétertől, mint Németország kiváló ismerőjétől is megkérdeztük volna ugyanezt, de ő szintén úgy küzd a sajtó objektivitásáért, hogy nem nyilatkozik a PestiSrácok.hu-nak. Így ráadásul sajnos az sem derülhetett ki, hogy jelenleg milyen viszonyt ápol a berlini Humboldt Egyetemmel, ahol jelentős kifizetetlen adósságokat hagyott maga mögött.
Niedermüller Péter annyira félti az újságírókat, hogy nem nyilatkozott a PestiSrácok.hu-nak (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
Így cselekszik tehát ma a haladó baloldal az Európai Unió szívében a médiapluralizmusért és a sajtószabadságért. Köszönjük!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS