Törökverés, újabb bravúr: feljutott az elitklubba a magyar válogatott!

Öt mérkőzés óta volt veretlen a magyar válogatott a mai este előtt, de a legnagyobb hazai ászok nélkül kellett harcba szállni a csoportelsőségért. Az idei év utolsó válogatott mérkőzésén azonban minden összejött, törököt vertünk, NL-csoportkört nyertünk és két gólt rúgtunk.

Annak ellenére, hogy több kulcsjátékosunk sem tudott Szerbia ellen pályára lépni, jól játszottunk, és Marco Rossi bebizonyította, hogy nemcsak a kezdő tizenegy van tisztességesen felkészítve a válogatottban, hanem az egész keret nagyon rendben van. Így joggal vártuk a Törökország elleni utolsó Nemzetek Ligája-mérkőzést, ahol hatalmas volt a tét, hiszen győzelem és csoportelsőség esetén egészen biztosan harcban vagyunk még a világbajnoki szereplésért.

A mérkőzés előtt Gera Zoltán szövetségi edző is megerősítette, hogy sikerre éhes a csapat és a meccs előtti nyilatkozatokban szinte minden játékostól azt lehetett hallani: irány a vb és evés közben jön meg az étvágy. Bár egy mai, esetleges csoportgyőzelem nem jelenti azt, hogy egyenesen kint vagyunk a 2022-es világbajnokságon, egy három csoportból álló playoffba egészen biztosan bekerülhetünk vele, úgyhogy emiatt is óriási várakozás előzte meg a mai, törökök elleni derbit.

Kilenc helyen volt változás az előző mérkőzésünkhöz képest a török válogatottban, de ők is meghatározó játékosoktól voltak kénytelenek egy időre búcsút inteni. Mindenestre az első, nyitó percekben jól tartottuk a labdát, megvoltak a pontos passzok, azonban a törökök kaptak az ötödik percben remek helyről szabadrúgás-lehetőséget; nem volt rossz lövés, de Dibusz simán védte, így az első kapura lövést az ellenfél követte el. A kilencedik percben már Nikolics is hasonló lövéssel melegítette be a török kapust, de gól persze nem született még belőle, ahogyan egy perccel később Kalmár lövéséből sem, pedig maga a támadás ígéretes volt. A magyar válogatott az első negyedóra után elmondhatta magáról, hogy magabiztosan játszik és még a csoportban is első helyen álltak, mivel Szerbia ekkor vezetett Oroszország ellen.

Szalai Attila (j, elöl) és a török Cenk Tosun (k) a labdarúgó Nemzetek Ligája B divíziójában játszott Magyarország–Törökország mérkőzésen a Puskás Arénában 2020. november 18-án. Fotó: MTI/Illyés Tibor

A huszonötödik percben a jobb szélen Nego volt lendületes és a beadása is remek volt, de Könyves lemaradt róla, mindenesetre tetszetős és nagyon gyors akció volt. Viszont a török csapat elkezdett nyomni ezek után és Dibusznak akadt is védeni valója, hiszen az ellenfelünk szintén esélyes volt a csoportelsőségre, ráadásul ekkor már 2–0-ra vezettek a szerbek.

A harmincegyedik percben Szalai Attila beadása volt említésre méltó; kár, hogy lemaradtak róla a magyar csatárok, de legalább megint mi támadtunk. Itt meg kell jegyezni, hogy a támadásaink remek sebességgel zajlódtak az első félidőben, de maga a mérkőzés sebessége nem volt eget verő; a védelmünk jól mozgott, mert vagy fentakadtak rajta az ellenfél támadásai, vagy les lett belőle. A török kapus viszont hajmeresztően mozgott, a 37. percben egészen a félpálya feléig kifutott, jó lett volna ekkor gólt lőni, de nem volt ekkora helyzetünk ebből a szituációból, bármennyire is bizarr volt.

A félidő utolsó perceiben további hatalmas nyomással ajándékozott meg minket a török csapat, amiből törvényszerűen jöttek a magyar kontrák, gól azonban nem született egyik részről sem, így gól nélküli döntetlennel vonultak a csapatok a szünetre, a szerbek pedig négy-nullás vezetéssel.

Sigér Dávid (k) és a török Ozan Tufan (j) a labdarúgó Nemzetek Ligája B divíziójában játszott Magyarország–Törökország mérkőzésen a Puskás Arénában 2020. november 18-án. Fotó: MTI/Illyés Tibor

A második félidőt kettős cserével indítottuk: Varga és Cseri állt be, Könyves és Kalmár helyére. Varga Kevin hamar labdát is szerzett, de egy sárga lapért cserébe Tekdemir felbuktatta, nehogy baj legyen belőle. Ettől függetlenül a magyar válogatott a félidő első perceiben próbált nyomni és támadni, de a török védelem jól teljesített.

Az ötvennegyedik percben az egyébként remekül játszó Szalai Attila hibájából eljutottak a törökök Dibusz kapujáig, de a lövés fölé ment. Aztán jöttünk mi, Varga Kevin kapufáját Sigér már belőtte és végre megszületett az első gól, amivel megszerezte a magyar csapat a vezetést, mindez az 57. percben történt. 1–0. 

Később Cseri volt villámgyors és a beadása sem volt rossz, majdnem meglett a második gól, aztán jöttek olyan percek is, amikor kicsit kevesebbet volt a labda nálunk a kelleténél, igaz, ezt az időszakot megtörték a cserék mindkét csapat részéről, így nem voltunk veszélyben. A hetvenedik percben Nego és Varga Kevin összjátéka volt tetszetős, de nem sikerült pontosan a kapura csavarnia a fehérvári játékosnak a lövést.

A török csapat azonban nem adta fel: izgalmas pillanatokat okoztak a hetvennegyedik percben és nyomást helyeztek a kapunkra, amiből jött a jól megszokott magyar kontra, Nego-lövéssel a végén, de maradt az egy-nullás vezetés. Az utolsó negyedórában már érezhető volt némi fáradtság a nemzeti tizenegy játékosain, az ellenfél pedig nagy kedvvel indította iramait, de nem sikerült gólt lőniük, a magyar kapusnak pedig így jóval több dolga akadt, mint az ellenfél hálóőrének.

Az utolsó percekben sem engedtük ki a kezünkből a győzelmet, hiába volt továbbra is akaratos az ellenfelünk, hiába hosszabbított a szlovák bíró öt percet. Jó játékkal, kiváló kontratámadásokkal uraltuk ezt a találkozót, és meg kell említeni a csereként beállt Gyurcsót, aki többször került helyzetbe és nagyon nagy kedvvel játszott, igaz, sokszor túlvariálta a támadásai végét. Az utolsó perc viszont végre nekünk kedvezett, és óriási örömöt szerzett nekünk Varga Kevin, ugyanis pontos, távoli lövéssel növelte góljaink számát. 2–0.

Nem túlzás kijelenteni, hogy egyre menőbb lesz a címeres mez, mert amit letett az asztalra a magyar labdarúgás, azt tényleg csak nagybetűkkel lehet megdicsérni és ezzel együtt kalapot emelni. Hat találkozó óta nem győztek le minket, folyamatosan jól teljesítünk, a csapatunk legjobbjai nélkül is tudunk jól játszani, kint van a csapat az EB-n és harcban vagyunk a vb-szereplésért – ha ezt tizenöt éve leírtam volna, mindenki azt hiszi, álmodunk vagy bohóckodok, de ma ezt valóságként éltük meg. Jár érte a köszönet magyar válogatottnak.