Tovább küzd igazáért a 2006-os rendőrterror áldozata

Nem nyugszik bele és fellebbez a Székesfehérvári, valamint a Fővárosi Törvényszék néhány hete meghozott, arcpirító döntésével szemben a 2006 őszén megvert és meghurcolt Dukán Dániel. A fiatalembert az önmagukból kikelt, azonosító nélküli, maszkban és sisakban szolgálatot teljesítő rendőrök  tíz éve verték össze, tartóztatták le, majd indítottak ellene eljárást. Azonban az elszenvedett sérelmekért még a mai napig nem kárpótolták, sőt, a bíróság első fokon többek között a Dukánra rárontó rendőrök vallomásaira hivatkozva utasította el a férfi keresetét. 

Benyújtotta fellebbezését a Székesfehérvári és a Fővárosi Törvényszék júliusban meghozott, számára kedvezőtlen döntéseivel szemben a 2006-os rendőrterror idején meghurcolt, megvert, majd jogtalanul elítélt Dukán Dániel a Fővárosi Ítélőtáblára – tájékoztatta a PestiSrácok.hu-t Gaudi-Nagy Tamás, a férfi jogi képviselője, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője. Ismert, az akkor még egyetemre járó Dukán 2006. szeptember 20-án egyik barátjával egy szórakozóhelyről tartott hazafelé, amikor a rendőrök rátámadtak, összeverték, őrizetbe vették, és felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak címén eljárást indítottak ellene. A rendezett életvitelű fiatalembert első fokon két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélték kizárólag rendőri vallomások alapján. Ezt 2007-ben két év, négyévi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre enyhítette a bíróság. A 2010-es kormányváltás után elfogadott semmisségi törvény alapján az elmarasztaló ítéletét eltörölték. Ezek után fordult Dukán kártalanításért, mivel több mint negyven napot töltött előzetes letartóztatásban, és kamatokkal együtt csaknem tízmillió forintot követel a letartóztatását elrendelő Fővárosi Törvényszéktől ( ez a per jövő héten folytatódik), a Fővárosi- és Pálhalmai Büntetés-végrehajtási Intézettől , valamint a rendőrségtől.

A 2006-os rendőrterror elszenvedője tízmillió forint kártérítést követel. Fotó: mno.hu

Megdöbbentőnek tartják a bíróság érvelését

Mint arról a Magyar Nemzet korábban beszámolt, utóbbi ügyben július elején döntött úgy első fokon a Fővárosi Törvényszék, hogy elutasítja a fiatalember rendőrséggel szemben indított keresetét, július 16-án pedig a két bv-intézet elleni kárigényét   – elévülésre hivatkozva  – söpörte le a Székesfehérvári Törvényszék azzal az indokkal, hogy a keresetet az öt éves elévülési időn belül, 2011-ig be kellett volna nyújtania. Gaudi-Nagy Tamás a PestiSrácok.hu-nak kiemelte, a fellebbezésükben is utaltak rá, hogy ez a bírósági érvelés azért megdöbbentő, mert a 2010-es semmisségi törvény alapján Dukán ítéletét csak 2013 novemberében törölték, azaz a fiatalembernek egészen addig nem is lett volna lehetősége bírósághoz fordulni. Gaudi szerint a Székesfehérvári Törvényszék egyszerűen figyelmen kívül hagyta az Alkotmánybíróság próbáját is kiálló törvényt, amely jogszabály éppen Dukán Dániel esete miatt is született, és azokra az ítéletekre vonatkozott, amelyekben kizárólag rendőri vallomások, jelentések  alapján marasztaltak el embereket. Gaudi emellett fontosnak tartotta azt is kiemelni, hogy ebben az ügyben a bv védekezése rendkívül cinikus volt, miszerint „tíz év után nem etikus ilyen igénnyel fellépni”, vagy hogy diákként „miért ment el egy erőszakos tüntetés helyszínére”.  Az ügyvéd szerint ez az érv azért sem állja meg a helyét, mivel a per nem az utcai tüntetésekről, hanem az azt követő jogtalan fogva tartásról szól. Gaudiék nem értenek egyet a Fővárosi Törvényszék nem jogerős határozatával sem, hiszen kizárólag a Dukán Dánielt megverő, őt elfogó rendőrök vallomásának adott hitelt a bíróság – mondta a jogász, hozzátéve, hogy fellebbezésükben is leírták, hogy ez a döntés is éppen annak a  – fentebb már említett  – semmisségi törvénynek mond ellent, amely szerint, ha a 2006-os őszi eseményekhez kapcsolódó „elítélés alapját kizárólag rendőri jelentés, illetőleg rendőri tanúvallomás képezte, akkor az semmisnek tekintendő”. Ráadásul ezeket a rendőri tanúkat cáfolja több, a polgári és a korábbi büntetőeljárásban beszerzett bizonyíték is – írták a fellebbezésükben.

Rendőri igazoltatás 2006 őszén. Fotó: Origo.hu

Futószalagon tették előzetesbe az embereket

A fenti ügy kapcsán érdemes feleleveníteni, hogy a 2006 őszi rendőrterror idején  több száz embert vettek őrizetbe az azonosító nélküli, utcára kivezényelt, maszkban és sisakban szolgálatot teljesítő , elszabadult rebiszesek, majd a bíróság első fokon, futószalagon csaknem kétszáz embert helyezett előzetes letartóztatásba. A döntések 95 százalékát végül korrigálta ugyan a másodfokú bíróság, de addig az ártatlanul fogvatartott fiataloknak jogsértések özönét kellett elviselniük. Utóbbiak közé tartozik Csáki Lívia és Garamszegi Laura is. Megpróbáltatásaikról a PestiSrácok.hu is beszámolt, hiszen az első fokon nevetséges büntetéssel, megrovással sújtott Gergényi Péter és társai ellen indított perben őket is tanúként hallgatták meg. Garamszegi Laurát például két rendőr a hajánál fogva rángatta ki egy kollégium előteréből, ahova a rendőrségi roham elől menekültek több társával. Később gumibottal ütötték a fejét,  a gyorsbilincstől a csuklója is vérzett, és amíg hátrabilincselt kézzel, előre hajolva kísérték őket a rádió udvaráig, addig sem maradt abba a bántalmazásuk.  Csáki Lívia pedig elmondta, volt olyan, amikor az egyik rendőr, uralkodva magán, nem akart gumibottal lesújtani rá, egy mélyebb hangú társa azonban üvöltve parancsolta kollégájának, hogy „ne kímélje”. A lányt olyan erővel ütötték, hogy a feje felszakadt, majd a földre rogyott, ám ekkor a „véres hajánál” fogva felemelték, megbilincselték és tovább bántalmazták. A szörnyűségek ezután tovább folytatódtak. Egy másik rebiszes egység az „összefogott” fiatalokat, váltva a kollégákat, a Magyar Rádió épületébe „kísérte”. Itt a fejüket a fal felé tartva kellett órák hosszat térdepelniük, ha valaki megmozdult, vagy elfordította a fejét, azt rögtön szankciók követték.

Völgyesi Miklós szerint Gyurcsány Ferencet terheli a felelősség a 2006-os rendőrterrorért. Fotó: mno.hu

Nincs nevetek, csak számotok!

Az egyik „kísérő” például kijelentette, hogy „mostantól nincs nevük, csak számuk”, és a tanúk, illetve a még ott lévő többi fogvatartott nyakára, kezére, homlokára számokat rajzoltak. Azt is megparancsolták nekik, hogy tilos a rendőrökre és egymásra nézniük.  Az épületből többüket a VIII. kerületi rendőrkapitányság fogdájába vitték. A rossz állapotban lévő Csáki Líviát pedig végül kórházba szállították, igaz, nem akármilyen körülmények között. A mentőautóban sem hagyták magára a rendőrök, egyik kezét pedig külön kikötötték. Orvosi ellátást csak úgy engedélyeztek neki „kísérői”, ha ők is jelen lehetnek. A rendőrök körbeállták, nevettek rajta, mindezeket pedig obszcén célzásokkal is tetézték. A kezelés során az orvost és asszisztensét nevetve arra biztatták, hogy a szabaddá tett fejsérülése ellenére, borotválják le a lány haját. A lányok megpróbáltatásainak ezzel nem lett vége, mivel a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte mindhármukat, és csak tizenkét nap múlva, a másodfokú döntés alapján kerülhettek szabadlábra. Érdemes megjegyezni, hogy amíg Budaházy Györgyöt tizenhárom évre ítélték terrorcselekmény bűntette miatt, addig a 2006 őszén történtekkel összefüggésben ez nem merült fel. Pedig Völgyesi Miklós nyugalmazott bíró szerint ami 2006-ban történt a rendőrség részéről, az egészen biztos, hogy a lakosság megfélemlítését célozta, ez pedig a törvényi tényállás szerint a terrorcselekményt megvalósítja. Emiatt pedig a felelősség az akkori miniszterelnököt terheli: “Gyurcsány Ferencnek volt politikai felhatalmazása 2006-ban arra, hogy a rendőrséget a rendőrterrorhoz vezető fellépésre utasítsa, így őt terheli a felelősség” – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak néhány napja Völgyesi Miklós.

Nem lehetett igazolni a bv-ben történteket

A 2006-os jogsértések kapcsán fontos arról is megemlékezni, hogy egy, már leszerelt börtönőr is nyilatkozott az előállított tüntetők, ártatlan járókelők megkínzásáról és brutális bántalmazásáról, ami  a fővárosi Nagy Ignác utcai börtönben folyt. Boglyasovszky Csaba, az intézet akkori parancsnoka ugyan parlamenti bizottsági meghallgatásán azt állította, hogy csak később értesült a történtekről, a HírTV-nek nyilatkozó börtönőr elmondása szerint azonban a dandártábornok szemtanúja volt a történteknek. “Az áldozatok azt mondták, hogy nem a rendőrök, hanem a Nagy Ignác utcában szolgálatot teljesítő bv-őrök bántalmazták őket. A hivatalos jelentésbe parancsnoki utasításra mégis az került, hogy a rendőrök verték meg őket az elfogáskor” – nyilatkozta korábban a Hír TV-nek a börtönőr. Mindezek miatt még 2010 szeptemberében hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás gyanújával a katonai ügyészség nyomozást indított, ám egy évvel később, bűncselekmény hiányára hivatkozva megszüntették az eljárást.

Címlapfotó: mno.hu