A trianoni közigazgatási határok beégtek az emberek tudatába, és ez a közbeszédben is nyomon követhető, amikor különbséget teszünk a „mi” és a „ti”, vagy az „itt” és az „ott” között – hangzott el a bálványosi szabadegyetem pódiumbeszélgetésén. Az előadók hangsúlyozták, miközben a nemzetegyesítés közjogi értelemben megtörtént, az mindaddig nem telik meg minőséggel és tartalommal, amíg egy erdélyi magyart lerománoznak az anyaországban, vagy amíg a szomszédos magyar kisebbségi diaszpórák nem építik ki a határokon átívelő, ám korábban létező regionális kapcsolatokat. Úgy vélték, az összmagyarság hátrányban van a környező, lényegesen etnocentrikusabb népekhez képest, ugyanakkor érdemes lehet a horvát, szerb vagy román példákon okulva a magyar közösségek egymáshoz való közeledését segíteni.
Hiánypótló kutatást indít a Nemzetstratégiai Kutatóintézet annak vizsgálatára, hogy lehet a politikai szinten megvalósított nemzetegyesítést valódi tartalommal megtölteni, és ezzel kapcsolatban alapvetően hogyan alakul az anyaországi, és a határon túli magyarság viszonya. A felméréshez jó kiindulási alapul szolgálhat az a feltevés, amely szerint a környező országok lényegesen etnocentrikusabbak a magyarnál. A Kárpát-medencei magyar közösségek összetartozás tudata, a szomszédos nemzetek közösségtudatával összehasonlításban című pódiumbeszélgetés előadói a horvát, szerb és román példát állították szembe a magyar nemzetpolitikával.
Fotó: PS
Trianon közigazgatási határai beégtek az emberek tudatába
Folberth Péter kutatási projektvezető a tervezett felmérésről elöljáróban elmondta, elsősorban nem a magyarságtudat vizsgálatára törekednek, sokkal inkább annak megismerésére, hogy a különböző külhoni régiók magyarjai és az anyaországi magyarok milyen érzelmi viszonyban állnak egymással. Mint elmondta, tapasztalatai szerint a trianoni közigazgatási határok beégtek az emberek tudatába, és ez a közbeszédben is nyomon követhető, amikor különbséget teszünk a „mi” és a „ti”, vagy az „itt” és az „ott” között. Hozzátette, ez a szemléletmód a közép-európai magyarság közösségépítésének alapvető problémája. Mint kifejtette, a nemzetegyesítés közjogi értelemben ugyan megtörtént, ugyanakkor azt minőséggel és tartalommal is meg kell tölteni, a nemzeti és a politikai közösség ugyanis mind mentálisan, mind érzelmileg különbözik. A Bánság régiója kapcsán a kutató elmondta: a területet a szerb-román határ kettévágja, és bár mindkét oldalon vannak magyar tömbök, ezeknek nincs kapcsolatuk, ismeretanyaguk egymásról, holott történelmileg egy régióról beszélünk, és a határok is szabadon átjárhatók. Úgy látta, nem beszélhetünk egységes magyar közösségről. Folberth Péter elmondta, nemzeti közösségről akkor beszélhetünk, amennyiben a közös nyelven felül van egyfajta kommunikációs hajlandóság, igény az összetartozás és a szolidaritás megélésére. Úgy vélte, a nemzet a legtágabban értelmezhető olyan közösség, ahol még létezik a “mi”-tudat, kevéssé kutatott kérdés azonban, hogy ez ténylegesen mennyire érvényesül. Összegzésképpen úgy fogalmazott, véleménye szerint az összmagyarság hátrányban van a környező, lényegesen etnocentrikusabb népekhez képest: ezt elsősorban a beszélgetésben a horvát, szerb és román nemzettel kapcsolatban tárgyalták, mivel Szlovákiának és Ukrajnának nincs számottevő külföldön élő diaszpórája. A vizsgálat a tervek szerint ugyanakkor rámutat arra, hogy a környező országoknak milyen a nemzetpolitikájuk, milyen problémákkal szembesülnek, és hogy beépíthetőek-e a tapasztalataik a magyar nemzetpolitikába.
A román állam igyekszik hasznot húzni az elvándorlókból is
Bereczki Kinga, a Székelyföldi Tehetségkutató Tanács igazgatója a külföldön élő román kisebbséggel kapcsolatban elöljáróban elmondta: természetesen, mint minden uniós tagállam, Románia is diplomáciai védelmet és biztonságot igyekszik nyújtani a külföldön élő nemzettársainak. Ugyanakkor hangsúlyozta, ettől függetlenül nem éppen ideális a román állam és a külföldön élő románok viszonya. Mint kifejtette, Románia első helyen áll azon országok között, amelyeknek a legnépesebb csoportjai élnek és tevékenykednek az ország határain túl. Ez a mintegy 3,5 millió román önállóan kénytelen megszervezni közösségét, nemzeti oktatását és vallásgyakorlását. Bereczki Kinga szerint miközben Romániát sokan hagyják el a boldogulás reményében, a román állam részesülni akar a külföldön megszerzett javakból is, amely még inkább elmélyíti az ellenséges viszonyt az anyaországgal. Hangsúlyozta, az elvándorlás olyan mértékűvé vált, hogy az már kockázati tényezőként hat vissza a közösségre, olyannyira, hogy míg korábban a szülők küldték külföldre a gyereküket, mára azok a hangok erősödtek meg, hogy azért odahaza is lehet boldogulni. Az elvándorlás okaira utalva – és egyben kitérve a romániai magyar kisebbségre – elmondta, általánosságban is jellemző, hogy meglazultak a nemzethez kapcsoló kulturális gyökerek: a fiatal generációk a nevelés és az oktatás során nem szereznek kellő tudást szülőföldjükről, így jellemzően könnyebben is változtatnak helyet. Hozzátette, a fiatalokat elriasztja a bizonytalanság, a politikai civódás, a folytonos megalkuvás, amelyek sokkal mélyebben húzódnak meg az elvándorló magyar kisebbség lelki világában.
A baloldal retorikája mindenütt támadja a kisebbségeket
Andócsi János, az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központ vezetője a horvátországi helyzetről szólva elmondta, a 4,3 milliós országnak nagyon erős a nemzeti identitása, amely a foci-vb alatt is látványosan megmutatkozott, hiszen jobban örültek a második helyezésnek, mint a franciák az elsőnek. Hozzátette, véres út vezetett az ország függetlenségéhez, és az emberek büszkék arra a köztársaságra, amelyért megharcoltak. Az 1995-ös nemzeti eufória után ugyanakkor jöttek a dolgos hétköznapok, el kellett dőlnie, milyen tartalommal telik meg a nemzeti lét kerete. A kisebségi kérdéssel korán szembesült a horvát politika, hiszen különösen a nyugati diaszpóra pénzzel és fegyverrel is segítette az egykori embargós országot. Andócsi János arról is beszélt, a legjelentősebb horvát kisebbség Bosznia-Hercegovinában él, ezt a közösséget a horvát állam igyekszik erején felül is támogatni. Szintén jelentős a már korábban említett tengeren túli horvát diaszpóra, ők sem fordítottak hátat az anyaországnak, és a kormány is elismeri fontosságukat azáltal, hogy három képviselőt küldhetnek a mindenkori horvát törvényhozásba. A harmadik jelentősebb kisebbségi csoport az úgynevezett autochton kisebbség, amelyek a szomszédos országokban élnek. Őket az állam különböző bilaterális, államközi szerződésekkel védi meg. Andócsi János szerint összességében elmondható, hogy Horvátországnak fontos a horvátság, és ezt az állampolgárságban is kinyilvánítja. Hozzátette, bár a horvát politikai pártok között is egyetértés mutatkozik a külföldi állampolgárság tekintetében, ugyanakkor elmondható, hogy a jobboldali HDZ pártot jobban kedvelik a határon túli horvátok, miközben a baloldalon, bár sokkal óvatosabban, de megjelenik az a Magyarországon jól ismert retorika, amely szerint akik nem az anyaországban élnek, nem ott adóznak, azokat nem illeti meg annyi állampolgári jog.
Az egyház kiemelkedő kiemelkedő bástyája a nemzeti megmaradásnak
Vass Zoltán, délvidéki projektpartner a szerbiai helyzetről szólva elmondta, a szerbek Milosevics bukását követően ébredtek rá, hogy jelentős kisebbség szorult az ország határain kívülre, ráadásul folyamatosan fogyatkozik a számuk. Példaként említette, hogy Horvátoszágban 1991-ben még 580 ezer szerb élt, mára azonban már csak 180 ezren vallják magukat szerbnek. Bár az ország egyre élesebben szembesült azzal, hogy fontos foglalkozni ezekkel a közösségekkel, tervük azonban nem volt, hiszen történelmi helyzetükből adódóan amit a szerbek meg akartak védeni, azt mind elveszítették. Éppen emiatt a szerb politika egyáltalán nem csinál abból kérdést, szavazhat-e egy szerb, bárhol is éljen a világban. Ugyanakkor új erőre kapott egy Szerbiában korábban jól ismert, de a kommunizmus ideje alatt visszaszorított gyakorlat, amely az ortodox egyházat használta fel megtartó erőként. Ennek értelmében szerb az, aki annak vallja magát, és aki az ortodox felekezethez tartozik. Ilyen formában az egyház kiemelkedő bástyája a nemzeti megmaradásának. Arról is beszélt, Szerbia számára a történelem még nem ért véget, vannak törekvések Bosznia tekintetében is, hogy egységesítsék a szerb többségű területeket. Észak-Koszovó esetében a hivatalos politikában is megjelent a területcsere lehetősége az albánokkal.
Vezető kép: MTI
A Határon átnyúló közösségfejlesztési kutatások és arra épülő tudásfejlesztés című projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS