Európa bunkója: Guy Verhofstadt

Az Európai Parlament liberális frakcióvezetője újra azt követeli, hogy a Tanács vonja meg Magyarország szavazati jogát. Mert szerinte az Orbán-kormány tartósan megsérti a demokrácia alapelveit. Miközben egyre több mértéktartó közszereplő áll ki a magyar Alaptörvény mellet(Legutóbb RupertScholz alkotmányjogász, egykori német honvédelmi miniszter), a liberálisok ismét egész pályás letámadást indítottak.De ki is ez a bágyadt arcú balga-belga, aki úgy ismeri hazánkat, hogy mindig megmondja rólunk a tutit? Guy Verhofstadt. Ifjúkori beceneve „da joenk”, magyarul „az a kölyök”. A flamand nyelven ez igen lesújtó véleményt fejez ki. Az illető bárdolatlan megnyilvánulásaira utal. Magyarul: TAHÓ, BUNKÓ.

Egyes pletykák szerint – minden viselkedési zavara ellenére – nem olyan bolond, a bárdolatlan-büdös-bunkó, balga-belga, csak éppen Barosso bizottsági helyére tör. Sőt, 2004-ben esélyesebbnek is tűnt a mostani elnökénél. Aztán tahó stílusa miatt mégsem támogatta őt senki. Sem a jobboldaliak, sem a baloldaliak. (pl. Tony Blair is mindent megtett azért, hogy ne a bunkó belga legyen Európa vezetője.) De az is tutira igaz lehet, hogy sokan azért sem álltak mellé, mert belga miniszterelnökként igencsak nagyot bukott. Ráadásul az ottani bíróság átalakítása (ami most a magyarok esetében egyébként szintén szúrja Guy szemét), illetve azzal a joggal való felruházása, hogy a világ bármelyik pontjáról lehessen náluk vádat emelni, emberiség ellen elkövetett bűnök miatt, rengeteg diplomáciai bonyodalmat okozott. (Törvény az univerzális kompetenciáról) Emlékezzünk csak Pinochet tábornok ügyére, akinek Belgiumba szállítása megosztotta a világot!

Miniszterelnökként először 1999-ben lépett hivatalba. Akkor a zöldek és a szocialisták támogatták a kormányalakításban a liberális pártját. Aztán hamar hazavágta Belgiumot, a már akkor elmaradott szociálliberális gazdaságpolitikájával. Növelte a szociális kiadásokat, miközben igyekezett a legszabadabb piaci elveket is érvényesíteni. A belgák vesztére. Négy év alatt ugyanis (és még a válság előtt járunk) másfélszeresére nőtt a munkanélküliség, a nyugdíjrendszert alig tudták megmenteni, a gazdasági növekedés pedig megtorpant. Kudarc, kudarc, kudarc...

Miután nem sikerült az Európai Bizottság élére, azaz Prodi helyére kerülnie, pártja jelentősen meggyengült. Azért tudott csak 2004-ben ismét kormányt alakítani, mert a szocialisták soha nem látott növekedésnek indultak, de vezérük nem lévén, továbbra is a liberális Verhofstadt maradt a miniszterelnök. A koalíciós arányok eltolódása viszont cselekvésképtelenné tette a kormányt. A válságra reagálni nem tudtak. A munkanélküliség történelmi magaslatra nőtt.

Bele is bukott a bunkó belga. Előrehozott választások következtek és óriási vereség. Aztán világcsúcsot döntögető kormányalakítási válság jött, melyben még egy évig ügyvezető miniszterelnökként dolgozhatott a bunkó belga. De a válsággal szemben továbbra sem tett semmit. Ebbe az időszakba annyi fért csak bele, hogy előkészítse menekülési útját az Európai Parlamentbe, ahol ma is a liberális frakció vezetője. Szóval kudarc és bukás jellemezte Verhofstadt miniszterelnöki ténykedését.

Ő alakította egyébként 40 év után az első olyan koalíciós kormányt, amelyből a kereszténydemokrata értékeket valló pártok kimaradtak. Ráadásul maga Verhofstadt többször is személyes kirohanást intézett a keresztény értékek ellen. Nyugodtan kijelenthetjük róla, hogy KERSZTÉNYGYŰLÖLŐ. Most éppen az zavarja, hogy a magyar Alaptörvény keresztény értékeket is tartalmaz.

A bunkó-balga-belgát tehát több dolog is hajtja a magyar kormány ellen. Liberális frakcióvezető az EP-ben, tehát kötelessége ideológiai harcot folytatnia.Kereszténygyűlölő, így nem tetszik neki az Alaptörvény. Barroso helyére tör,így muszáj úgy politizálnia, mintha az európai értékek mellett állna ki.Magyarországon kiestek a liberálisok a parlamentből, így kívülről igyekszik segíteni őket. Ha Európában sikeres politikus szeretne maradni, akkor a multicégek érdekeit is ki kell szolgálnia, hisz a szabad piac igazán nekik kedvez. Szóval van racionális oka ellenséges ténykedésének.

De mindezek mellett, a lelkében van valami fundamentális magyargyűlölet is. Egyszerűen utálja népünket. Ugyanis 2004-ben, mikor éppen szocialista-liberális kormány rombolt minálunk, ő jegyezte azt a javaslatot, melyben a nizzai elvekhez képest eggyel kevesebb Európai Parlamenti képviselője lehetett volna Magyarországnak, illetve a szavazati súlyunk is csökkent volna. Miért?

A kérdés megmarad: a liberális politikusoktól szokványos kereszténygyűlöleten és a politikai szembenálláson túl, honnan ered ez az elementáris utálata a magyarokkal szemben?