Tessék csak menni. És hazajönni!
Manapság az egyik leglátványosabb társadalmi jelenség, hogy rengeteg fiatal hagyja el az országot, hogy szerencsét próbáljon külföldön. Persze egyesek mindjárt lecsaptak a témára. Szerintük ez is Orbán Viktor diktatúrája miatt van ez. Nem ártana azért a dolgok mögé nézni!
Az egész már jóval korábban kezdődött. 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz, ami korábban sosem látott lehetőségeket nyitott meg számunkra. Ordító hülyeség volt anno bécsi cukrászdával kampányolni, de keveseknek akár még ez a negyvenmillió forintos opció is benne lehet a pakliban. Ám rengetegen indultak el, nem negyvenmillió forinttal, hanem legfeljebb az útiköltséggel és az első havi albérlet árával a zsebükben. 2006 után, a permanens gyurcsányi válság világában („El lehet innen menni”) egyre vonzóbb alternatíva lett a Nyugat. Tény, az utóbbi időben ez a folyamat felgyorsult, de ez nem a kormánynak, hanem sokkal inkább annak köszönhető, hogy az összes tagállam (így talán a legvonzóbb Németország és Ausztria) munkaerőpiaca is megnyílt előttünk.
Ha a folyamat jövőbeli hatásait nézzük, akkor mindjárt jobb kedvvel tekinthetünk erre a jelenségre. Tény, hogy ma a magyar gazdaság nincs jó passzban. 2010-ben a görögökhöz hasonló helyzetben voltunk, s onnan csak keserves úton, apró lépésekkel tudunk visszakapaszkodni - köszönet Gyurcsány Ferencnek és Bajnai Gordonnak. Kár vitatni, ma százezreket nem képes kellő színvonalon, kellő bérért foglalkoztatni ez az ország. Így azok, akiknek lehetőségük van rá (vagy éppen nincs más lehetőségük) fogják a sátorfájukat és szerencsét próbálnak. Így volt ez mindig is, szorult helyzetben a bátrabbak kockázatot vállaltak. Szerencsékre az én korosztályom nem vár és nem várja a sült galambot, hanem keresi, hol tehetné jobbá a sorsát. S hogy ennek milyen hatása lesz az ország egészére?
Nos kérem, az csak tőlünk függ. A kint dolgozó magyar tömeg lehet egy hatalmas erőforrás is. Képzeljük el, ha beindul a gazdaság, annak milyen löketet adhat, ha hazajön ez a munkaerő. Külföldi tapasztalatok, kinti jövedelem bevonása a magyar gazdaságba, kiváló kapcsolatrendszer, satöbbi. A lényeg, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahova érdemes hazajönni!
Nem a Marson jár, aki Írország példáját citálja ide. Amelynek lakossága durván 4,5 millió fő, viszont tízszer ennyien élnek külföldön. Az ő kapcsolati hálójuk, szakértelmük hatalmas erőt adott a kelta tigris csodájához, egészen addig, amíg az elvándorlási folyamat látványosan megfordult! Az elmúlt években (a válság miatt romló külföldi lehetőségek okán) tömegek kezdtek hazavándorolni. Még Észak-Amerikából és Ausztráliából is százezrével tértek haza az írek.
Miért ne csinálhatnánk valami hasonlót mi is, magyar módra? Miért ne élhetnénk mi is a lehetőségeinkkel?
Csak merjünk nagyok lenni!
