Aggódunk, nagyon aggódunk
Mint a demokratikus magyar társadalom tagjai, súlyos aggodalmunkat fejezzük ki az Európa-szerte pusztító antidemokratikus fejlemények miatt. Dániában meg akarják fosztani a fiatalokat és a tanárokat az oktatáshoz való alapvető jogtól, az Egyesült Királyságban egy demokratikusan megválasztott egykori miniszterelnök halálát ünneplik tömegek a nyílt utcán, miközben a kormány szájkosarat akar tenni a médiára. Közben Magyarországon balliberális jogvédő szervezetek a Zsinagóga mellett gyülekezni akaró nácik jogait féltik. Az európai helyzet súlyos.
Dániában a szociáldemokrata-szocialista-szociálliberális kormányzat – melyet egy olyan kormányfővezet, akinek pártja a legutóbbi választásokon mindösszesen 24,8%-ot ért el – mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül súlyosan csorbítani akarja legújabb, reformnak nevezett ámokfutásával a dán fiatalok és tanárok oktatáshoz való jogát. A dán pedagógusok munkáltatója ugyanis a munkaidőről folyó tárgyalások április elsejei sikertelen lezárása után az iskolák bezárásáról döntött, mert a tanárok elutasítottákaz oktatási rendszeren átsöprő reformok részét alkotó új munkaügyi megállapodást. A minap tanárok ezrei tüntettek az intézkedés ellen – melyet természetesen a valós társadalmi legitimációt nélkülöző, antidemokratikus dán kabinet semmibe vesz.
Sajnos ezen totalitárius, antidemokratikus tendenciák nem történelmi előzmény nélküliek: a korábbi dán kormányzat volt az egyik első, mely szívesen kollaborálta náci Németországgal már 1940-től (!). Európa ekkor annak lehetett szemtanúja, hogy miközben Magyarországon a nyilas vezetők Szálasival az élen börtönben vegetáltak, addig a kollaboráns dán kormány és maga a király is évekig helyén maradt a náci megszállást követően. Az ordas eszmék hagyományának természetesen megvannak a követői ma is – s nem is máshol, mint a dán parlamentben, ahol 2001 óta jelen van a szélsőjobboldali populista Dán Néppárt. A kirekesztő, xenofób erő évekig támogatta kívülről a korábbi kormányokat, s tevékenységük, szélsőséges eszméik hirdetése vélhetően nem múlt el nyomtalanul: azok ma is megtalálhatóak a kormányzati intézkedések szellemiségében.
 |
| Az ismert dán rendező, Lars Von Trier sem volt képes megtagadni népe nemzetiszocialista múltját: óriási botrányt kavart a Hitlert éltető szövegével |
De sajnos nem csak Dániában nyer teret a kirekesztés, a gyűlölet – s annak egyik legbarbárabb formája, ahullagyalázás. Az elmúlt napokban Bristoltól kezdve Glasgow-n át Londonig „ünnepelték” szélsőséges britek ezrei Margaret Thatcher halálát. Beszámolók szerint „Bristolban verekedésig fajult a helyzet és kukákat is felgyújtottak”. A totális káoszra emlékeztető helyzet jelentős mértékben hasonlatos a 2011-eshez, melynek során az Egyesült Királyság számos nagyvárosában kezdtek felforgató, a párbeszédre épülő demokratikus európai kultúrával ellentétes köztéri rombolásbasuhancok és huligánok. A zavargásokra egy antidemokratikus országban a vezetők persze antidemokratikus, emberi jogokat sértő választ adtak, ahogy tette ezt David Cameron miniszterelnök is akkor. A brit szélsőjobb „hagyományát” talán sajnos annyira nem is megvető kormányfő úgy fogalmazott, hogy „semmiféle bugyuta emberi jogi aggály nem fog minket megakadályozni” a tömeges letartóztatásokban. Pedig – mint azóta kiderült – a zavargásoknak számos bevándorló, arab vagy más kisebbséghez tartozó áldozata is volt, melyet az uszító miniszterelnök habzó szájjal nem vett figyelembe (vagy nem akart figyelembe venni?), hanem nagy kéjjel szolgálta ki a vérre és bosszúra éhes tömegek akaratát. Nem megfékezni akarta hát a bosszú tüzének tovaterjedését, hanem még alá is gyújtott.
Celebrate cultural diversity – éljenek a kulturális különbségek! – hangzik az egyik, napjainkat meghatározó európai gondolat, amelytől – úgy néz ki – a jelenlegi brit miniszterelnök, s az általa gerjesztett brit tömeghangulat távol áll. Így juthattunk el oda, hogy a nyílt utcán ezrek gyalázzák verbálisan egy demokratikusan megválasztott egykori miniszterelnöknő hulláját, azt üvöltözve, hogy „Maggie Maggie Maggie, halott, halott, halott”.
 |
| Itt a Tutiblog szerkesztőségében is őszintén aggódunk az Egyesült Királyságban egyre terjedő szélsőséges jelenségek miatt |
A pusztító indulatokra, s azok tovagyűrűzésére mi sem jobb példa, mint a fent említett, emberi jogokat semmibe vevő miniszterelnök leg újabb terve a sajtó és a szólásszabadság megrendszabályozására. Az új szabályozási javaslatot még a tekintélyes, mértékadó – amúgy brit alapítású – The Economist is elítélte szerkesztőségi cikkében. A brit kormány ugyanis olyan, királyi chartába foglalt, kétharmados regulát akar ráerőszakolni az ottani médiára, mely egybehangzó szakmai és civil vélemények szerint ellehetetlenítené a sajtó szabad működését. A tervezett szabályozás olyan jelentéseken nyugszik, amelyeket megbízható források szerint a döntéshozók valójában át sem olvastak, s mely egy olyan szabályozó hatóság felállítását tűzi ki célul, mely döntene az egyes sajtótermékek regisztrálásáról is. Azonban ha egy lap nem tenne eleget e durván, egyeztetések nélkül megállapított kritériumrendszernek, az súlyos következményekkel nézhet szembe – állítja az Economist, bizonyára nem alaptalanul: a regisztrációs szabály ellen már számos, szintén tekintélyes orgánum tiltakozott. Ezek nyilván nem tehetnek arról, hogy egyes társaik – mint például a BBCvagy a News of the World – súlyosan vétettek a legalapvetőbb sajtóetikai szabályok ellen az elmúlt időszakban. Persze, egy ország közszolgálati médiája olyan, amilyen társadalma – szokták mondani européer véleményformáló körökben…
 |
| Mi lesz veled Nyugat-Európa? Helsinki Bizottság, Amnesty International, Európa Tanács, segííííííts!!! |
Sajnos ez nem más, mint nettó nácizmus. Együtt üzenjük a jogvédőknek: ismerjük a történelmet, sokaknak ismerős a csizmák csattogása is, de nem félünk. Nem-fé-lünk! Nem-fé-lünk!
