Atyaúristen, merre tart Európa?

Ismét a magyar Alaptörvényt köpködték az Európai Parlamentben. Alapvető kérdés ugyan, hogy mi köze az uniónak egy tagország alkotmányához, illetve hogy mikortól sértik meg egy állam szuverenitását, most mégis  minden efféle aggályt sutba dobva tolakodtak előre a már jól ismert gyűlölködök – egy kis beleugatás végett. Viviane Reding, Európa bulldogja; Daniel Cohn-Bendit, az unió pedofilja; a hazudozós szoci Swoboda; a bajszos hazaáruló Bokros Lajosunk; a zöldek és a kommunisták, közös erővel igyekeztek rövid távú politikai haszonszerzésre felhasználni a negyedik alkotmánymódosítást. Ugyan csak egy órájuk volt Strasbourgban, mégis beleadtak apait-anyait. Ki tud nagyobbat mondani – akár az óvodások a homokozóban.

Először Viviane Reding igazságügyi biztos kapott szót. Saját bevallása szerint az Európai Bizottság nevében beszélt. Mit beszélt? Gyűlölködve fröcsögött! A Bizottság és a Velencei Bizottság ugyan csak júniusra lesz kész a negyedik alkotmánymódosításról szóló jelentésével, de a gyönyörű csíkos ruhájában megjelenő politikusasszony már most ítélkezik. Jó demokrataként, minden hivatalos jelentést megelőzve kritizál. A legfőbb gondja ezúttal az Országos Bírósági Hivatal ügyáthelyezési joga, a politikai hirdetések közzétételének újraszabályozása, illetve a különadók kivetése volt. Európai buldogját egyáltalán nem zavarta az az aprócska tény, hogy Navracsics Tibor éppen ezekben az ügyekben nyújtott be módosító javaslatokat. Figyelembe véve Barroso kéréseit. A különadók esetében pedig igencsak kilóg a lóláb. Vajon van-e anyagi érdekeltsége, illetve kára a magyarországi multiadók kivetése miatt Reding asszonynak? Miért fáj neki a hazai bankadó?

A biztosasszony egyébként nem először él erkölcstelen eszközökkel. A minap például, a kabinetjéből szivárogtatták ki azt a hazug információt, miszerint a Fideszt ki akarják zárni az Európai Néppárt csoportból. Állítólag egy Dubrovniki vacsorán merült fel ennek lehetősége. Nos, Kosztasz Szaszmatszoglu, az Európai néppárt szóvivője már másnap cáfolta a hírt. A közleménye szerint „Joseph Daul, a néppárti képviselőcsoport vezetője, Antonio López-Istúriz White, a párt főtitkára, és Viviane Reding, a konzervatív európai pártcsaládhoz köthető, alapjogokért, igazságügyért és állampolgárságért felelős unós biztos nem tartott olyan vacsorát, amelyen a Fidesz jövője lett volna a téma.” Antonio López-Istúriz White, a párt főtitkára egyébként ott sem volt a horvátországi Dubrovnikban tartott ülésen. Érthetetlen, hogy a biztosasszony környezete miért szivárogtatott téves információkat.

Visszatérve az uniós parlamenti vitára, aki hiányolta volna a biztosasszony beszédéből az antiszemita kártyát, annak csupán Hannnes Swoboda, szocialista frakcióvezetőre kellett várnia. Nem sokáig. A bírók korai nyugdíjba küldése mellet a legnagyobb fájdalma az volt, hogy az ELTE egyes oktatóinak táblájára, egy ismeretlen hülye diák zsidózó matricákat ragasztott. Ebből szerinte levonható a tanulság: a Fidesz-kormány miatt erősödik az antiszemitizmus. Ja, és mielőtt még elfelejtenénk: Swobodának is fáj a különadó, amely szerinte az uniós értékek ellen való.

Az antiszemita vádakra Szájer József gyorsan reagált. Külön engedéllyel tehette fel kérdését a hápogó Swobodának, miszerint tud -e arról, hogy az alkotmány módosítása miatt van ma Magyarországon arra lehetőség, hogy a miniszterelnök kérésére betiltsák a nyíltan antiszemita „Adj gázt” motorostüntetés. De a kérdés megválaszolatlan maradt. Jött inkább Daniel Cohn-Bendit!

A 68-as nemzedék, egykor marxista érzelmű fenegyereke is elemében volt. Már a vitát megelőző este pörgött, mikor erőszakkal elvette a Lánchíd Rádió riporterének diktafonját, majd meg is fenyegette az újságírót. Pusztán azért, mert a sajtó képviselője a „magyar ügy” apropóján kérdést szeretett volna feltenni neki afolyosón. Ne felejtsük el: Cohn-Bendit legutóbb a sajtószabadságot féltette az Orbán-kormánytól. A szerdai vitanapon pedig az volt a legnagyobb problémája, hogy szót adtak Szájer József képviselőnek is, mikor az előre meg sem volt beszélve. Frusztráltan ordibált. Szép kis demokrata...

De bizonyos szempontból érthető neurotikus kirohanása, hisz igen zűrös heteken van túl. Több német szervezet és politikus is tiltakozott, amikor a Theodor Heuss-díjra jelölték. A német Alkotmánybíróság elnöke le is mondta a közös megjelenést. Nem akart egy színpadon szerepelni egy pedofillal. A tiltakozók szerint a kitüntetés nem egyeztethető össze „vörös Dani” múltjával, hisz a róla megjelent életrajzi könyvben elfogadhatatlan módon nyilatkozott a felnőttek és a gyerekek közötti szexuális kapcsolatokról. A múltban játékboltban dolgozó Cohn-Bendit ötéves kislányokkal került intim kapcsolatba. Saját bevallása szerint nadrágján keresztül hagyta magát simogatni. És most ő próbálja erkölcsi magaslatról pellengérre állítani a magyar kormányt...

A liberális frakcióvezető, a bunkó belga, Guy Verhofstadt sem volt rest ismét belerúgni a magyar alkotmányba. A magyargyűlölő hírében álló, bukott belgaminiszterelnök ezt a ziccert nem hagyhatta ki. Szerinte az egyik legnagyobb gond, hogy a család fogalmát heteroszexuális párként jellemzi a magyar alkotmány. Pedig a melegeknek is kell gyermekvállalási jog. Verhofstadt újra a hetes cikkely alkalmazásával, azaz Magyarország uniós szavazati jogának felfüggesztésével fenyegetett. De úgy tűnik kezdeményezni senki sem meri. Hisz van benne némi kockázat. Például az, hogy az eljárás során a magyar kormány álláspontját is meg kellene hallgatni. Arányos időben. Ezt pedig nem akarják a „véleménynyilvánítás szabadságának” élharcosai.

Üde színfoltként tűntek fel még a vita során a zöldek. A médiatörvény kérdését húzták újra elő, amely európai szinten már rég lezárt ügy. Teljesen érthetetlen módon, jókora fáziskéséssel utaltak egy megnyugtatóan megoldódott problémára. Hacsak nem az értelmetlen vádaskodás volt a céljuk ezzel.

A csattanó azonban a végére maradt. A Konzervatívok és Reformerek nevű jobbközép frakció nevében felszólaló ex-MDF-es Bokros Lajos szerint „a Fidesz a kommunista alkotmányfelfogáshoz tért vissza”. Aki egy nem létező magyar párt nevében, amelynek jogutódja többször megpróbálta mandátuma lemondására késztetni, nyilatkozott ismét hazaárulóként. Egyébként nagy talány, hogy miként lehetséges a már nem létező MDF nevében okoskodni Európában?

A vita ugyan csak egy órás volt. A megszólalók személyét, illetve a kritikák tartalmát szemlélve azonban joggal merül fel az épeszű európai polgár fejében a kérdés: te atyaúristen, merre tart Európa?