De semmi buzulás! Buzulás az nuku!

Egyre több jel mutat afelé, hogykorábbi posztunk jó eséllyel indul a Szürke Kardigán Díjért. A Bajnai-projekt él, lélegzik, köztünk jár, a Mesterházy meg messze nem olyan okos és ambiciózus  mint azt hittük vala és a helyzet már-már annyira egyszerű, mint egy szerződéselmélet. Eldöntetett: itt már nincs helye az egyénieskedésnek, csak az összefogásnak, mert a legfőbb jó tulajdonképpen egyenlő a legfőbb rossz elkerülésével, ami nem más, mint az Orbán-rezsim fennmaradása. A 2014-ben a választás már nem a különféle elképzelések és víziók versengése és megmérettetése lesz, hanem egy végső háború, az utolsó nagy csata, egy apokaliptikus küzdelem, ahol a kormányzati hatalomban testet öltött Legfőbb Rosszal (Summum Malum) szemben a Legfőbb Jó (Summum Bonum) áll. A gonosz Kaiju nem politikai ellenfél, hanem legyőzendő és elpusztítandó ellenség, és ebben a küzdelemben félre kell tenni a belső vitákat, félre kell tenni azt, hogy tulajdonképpen már az alapfeltevéseknél sem értenek egyet semmiben az ellenzéki összetevők, hiszen a legfontosabb a Köztársaság exorcizálása a gonosztól. 

***

De semmi buzulás! Buzulás az nuku! – szólt oda anno Karácsony Gergely az MSZP-nek, de persze csak torrentei értelemben. Mert mint kiderült, ettől még kiverhetik egymásnak. Csak, hogy oldják a feszültséget, amíg várnak a kormányváltásra, mert ez a legrosszabb az ellenzékidemokrata szakmában. A várakozás, hogy történjen valami. Nincs mese: le kell tolni a gatyát és előkapni az ellenzéki szerelem attribútumait, hogy kezdetét vehesse a Nagy Októberi Szoci... Nagy Ellenzéki Összefogás. Mert nem csak az unalmat, hanem az Orbánt is űzni kell, a demokráciát meg fel helyre kell állítani! Ez most a legfontosabb, még a Nagy Elmélet alapján megvalósítandó liberális földi paradicsom pontos meghatározása is másodlagos!

Azért férfiasan bevalljuk, hogy nekünk is kicsordult egy könnycseppünk, ahogy Marverick és Iceman összeölelkezett a Top Gun végén ahogy Mesterházy és Bajnai összefogott. J. Michael Straczynski is megfogalmazta a Babylon 5-ben, hogy az értelmes lét harmadik feltétele az önfeláldozás képessége. Bajnai és Mesterházy is beáldozta a személyes ambícióját (hehe), azaz hogy egymagukban tolják a szakadékba Orbán rendszerét, és összefogtak a Nép és a Jogállam érdekében. Bajnai ráadásul magával hozta a dagadt buzikat a zöldeket, hiába nem szeretik őket ebben az utcában.  Zöldek, liberálisok, szocialisták, szociáldemokraták és kommunisták, neobokrosisták együtt Orbán ellen, és csak azért mert ők úgy akarták! Hejj!

Elméletben rendben is vagyunk, de hogyan fog ez kinézni a gyakorlatban? (A baller oldalon mindig itt kezdődnek a bajok) Közös kampány, közös jelöltek, közös miniszterelnök jelölt. Az elsőt viszonylag zökkenőmentesen meg lehet valósítani. Felírják néhány papírlapra, hogy az Orbán egy geci és kiplakátolják. Done. A közös jelöltekkel már lesznek bajok, mert túl sok erős emberre jut túl kevés listás hely, ráadásul helyi jelöltet ellenzéki sikerrel kecsegtető választókerületben is csak a jól beágyazott MSZP adhat. Wannabe millás, párbeszédes, hahás ellenzéki jelölt Budapest belső kerületein kívül sehol nem nyerhet. De inkább még ott sem. És az összefogókat azon a listán kellene kompenzálni, ahova alapból nagyobb (szocialista) túljelentkezés van, mint az ELTE bölcsészkarára. Érdekes kérdés, hogy hogyan lesznek meggyőzve az Orbán elleni Nagy Ellenzéki Összefogás történelmi szükségszerűségéről a listán parlamentbe vágyakozó szocialistákat, és EP mandátummal sem lehet mindenkit megvigasztalni.

A harmadik tétel, a közös miniszterelnök-jelölt, még izgalmasabb kérdés. A tutiblog belpolitikai műhelyének álláspontja szerint az a rendkívül vicces helyzet állt elő, hogy erről a kérdésről Orbán fog dönteni. Amennyiben tényleg sikerül érzékelhető mértékben elmozdulni a gazdasági holtpontról, valamint a túlzottdeficit-eljárást megszünteti az Európai Bizottság (és nem kér egy másik rekettyést), akkor Bajnai válságkezelői tudására felépített blöffkampány a tökéletes érdektelenséggel találkozna. Ekkor léphetne a színpadra Mesterházy, aki nyíltan felvállalhatná politikai kormányzást, és az úgynevezett jogállami helyreállítás nevében  a Fidesz minden szintről történő kitakarításának ígéretével kampányolhatna. 

Nyitott kérdéseket mind a két forgatókönyv tartalmaz. A legfontosabb az: hogyan lesz ebből többség? Mert hiába jött létre a Jobbik által is szorgalmazott technikai nagykoalíció, amiből pont az ötletadó széljobb maradt ki, továbbra sem látszik esély a győzelemre. Egy-két kivételtől eltekintve a haladás-ellenes erők sorban nyerik az időközi helyhatósági választásokat, sőt, a többséget a még 2010-ben is szocialista erődítménynek számító helyeken is simán hozzák. És habár a Fidesz roppant előzékenyen mindent megtesz az ellenzéki sikerért, a hülye magyarik csak nem akarják jobban kedvelni az ellenzéki olajfát adó pártokat és pártocskákat. Noha szívesen nyernénk némi pénzt azon a fogadáson, hogy egy esetleges Bajnai miniszterelnökség esetén a ciklus felénél már meg lenne gyurcsányizálva a névadó, jelen állás szerint ebből még ellenzéki győzelem sem lesz.