Rosszabbak mint a kommunisták
Megáll az ember esze! Az Európa Parlament egyik bizottságának javaslata azt követeli, hogy a szabadon megválasztott magyar parlament vonjon vissza minden alkotmányosságot érintő törvényt 2010-ig visszamenőleg. Ellenben jön a furkósbot és indul az eljárás a 7. cikkely szerint, amely egy közvetlenül Brüsszelből irányított törvényi felügyeletet jelentene. Ha a folyamatos belepofázás ellenére sem állna vissza Magyarország a 2010-es állapotokra, akkor pedig beindulhatna a második hullám is, amelynek végén megvonhatnákMagyarország szavazati jogát. Egy hangos kisebbség, egy brüsszeli gittegylet, a demokrácia védelmében akar beavatkozni egy demokratikus törvényalkotási folyamatba? Abszurd vicc. Nagyon rossz vicc! Ezek rosszabbak mint a kommunisták.
Mindenképpen összeesküvés-elmélet gyártására adhat az is okot, hogy ezt a hírt, mielőtt még a nyilvános sajtótájékoztató megtörtént volna, a „budai picsaember” Uj Péter által szerkesztett 444! honlap hozta le. Mert ők valami titokzatos okból kifolyólag hamarabb megkapták az anyagot, mint bármelyik sajtóorgánum egész Európában. Szép volt Uj PicsaPetya!
A Rui Tavares által jegyzet jelentéstervezet (mert még csak tervezet addig, míg az EP el nem fogadja) minden kertelés nélkül azt akarja, hogy az Európai Unió avatkozzon be egy szuverén állam törvényalkotási folyamatába. A médiatörvénytől kezdve az alkotmányig, minden betűt az unióban írjanak meg. És mindezt ellenőrizze a Bizottság, na és maga Rui Tavares. (Van annak némi bája, amikor valaki magának osztogat pozíciót!)
A jelentéstervezet szerint, a magyar kormánynak és a parlamentnek minden 2010 óta hozott, alkotmányosságot érintő törvényt és magát az alaptörvényt is vissza kellene vonnia. Miért? Mert a jelentéstevők politikailag másképp gondolkodnak. Mert zöldek és liberálisok. És mert ebből kifolyólag nem tetszik nekik a Fidesz. Mit is mondott legutóbb Pöttering, az Európai Parlament exelnöke a magyarok védelmében? Hogy nem lehet kettős mércét alkalmazni és hogy Brüsszel nem lehet Moszkva? Nos, hát...
A magyar kormánynak egyelőre azért még nem kell a lakodalmas asztal alá bújnia, hisz az Európai Unióból nem lehet kizárni egyetlen tagállamot sem. A legsúlyosabb szankciók az uniós pénzek befagyasztása, illetve a szavazati jogok megvonása lehetnek. A 7. cikkely az utóbbira adna lehetőséget. A szavazati jog felfüggesztéséről egyébként a már több részletében kudarcot valló Lisszaboni Szerződés rendelkezik. Mindenesetre ezt akkor lehet alkalmazni, ha egy tagállam „súlyosan és tartósan megsérti az emberi méltóság, az emberi jogok, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség és a jogállamiság tiszteletben tartásának alapértékeit.” Habár a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament is lehet kezdeményező, az ügymenet rendkívül bonyolult. Számszerűleg szabályozott, hogy ki-kivel és milyen arányban kezdeményezhet. Ahhoz viszont, hogy valóban megvonják az ország szavazati jogát, az Európai Unió Tanácsának (az érintett országot nem számítva) nyolcvan százalékos támogatása szükséges. Lévén, hogy a Tanácsban az összes tagállam kormányának képviselője jelen van, ennek realitása körülbelül annyi, minthogy Lendvai Ildikó bocsánatot kérjen az elmúlt 65 évért és jelentkezzen a Jobbikba.
A durva jelentéstervezet szerint továbbá a nemzeti konzultáció komolytalan és nem elégséges egy alkotmány elfogadásához, mert nincs mögötte kellő társadalmi támogatottság. Halkan jegyezzük meg, hogy a jelenleg Európában érvényben lévő írott alkotmányokat – a demokrácia játékszabályai szerint – a mindenkori parlamentek alkották meg egykoron és módosítják manapság is, ha van politikai akarat és többség. Magyarországon ugyanúgy, mint az unió bármelyik országában. De feltehetnénk azt a kérdést is, hogy vajon az Unió működését jelentősen átszabó (jelesül azt a bizonyos 7. cikkelyt is megfogalmazó) Lisszaboni Szerződés mögött hol volt az a híres „széles társadalmi támogatottság”? Mert még csak „európai konzultáció” sem volt. Ugyanis nem kérdeztek meg egyetlen európai polgárt sem. Mi ez, ha nem kettős mérce?
Mindezek után egyetlen dolgot kell már csak feltétlenül megemlítenünk a demokrácia európai bajnokairól. Rui Tavares ugyanis annak a „Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja” nevezetű európai frakciójának tagja, melynek társelnöke a magyargyűlölő Daniel Cohn-Bendit. A portugál képviselő, aki most számon kéri Magyarországon a jogállamiság betartását, 2009 óta dolgozik vidáman egy olyan pedofil elnök mellett, aki a következőket írta önéletrajzi könyvében: „Többször is megesett, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni engem. A körülményektől függően eltérően reagáltam minderre, de a vágyuk mindenképp problémát jelentett számomra. Miért nem egymással játszotok, miért engem választottak ki, és nem más gyereket? – kérdeztem tőlük. De ha kitartottak, én is visszasimogattam”(Cohn-Bendit vallomása a Le Grand Basar című könyvből).
Rui Tavares, a szabadságjogok harcosa , felszólalhatna egyszer a gyermekek egészséges testi, lelki és erkölcsi fejlődéséért is – a saját elnöke ellen. Talán úgy hitelesebbnek tűnne.
