Strasbourgi stalking

Tedd vagy ne tedd, de semmiképpen ne kísérd szoros figyelemmel helyzet alakulását! – mondta Yoda mester az ifjú Skywalkernek, miután megvitatták a mocsárban ragadt iksz szárnyúról készített a jelentéstervezetet. Mert azt már eleink, réges-régen egy messzi-messzi galaxisban, is tudták, hogy nincs olyan, amikor a káposzta jól lakik, de a kecskenyáj szűz marad.

Aggályos a magyar jogállamiság helyzete, de mégsem indítanak monitoring-eljárást. Lesz helyette szoros figyelemmel kísérés. Politikai stalkingolás Strasbourgból. Ilyen se volt még, most meg lesz. Le sem lehet tagadni a haladást, hiába olyan, mint egy hátramenés. Szóval hurrá, de akkor ennyit az Európa Tanácsról, jöhetnek a munkagépek! Mert ez pont az a kérdés, amiben nem szabadna, nem lehetne kompromisszumos megoldásra jutni. Most vagy veszélyben van a demokrácia Magyarországon és van monitoring-eljárás vagy nincs veszélyben és és nincs monitoring-eljárás. Még egy bölcsészkaron is menne ez a feladvány, nem éppen egy regresszió-analízis. Ehelyett a vannak fejlemények, amelyet talán, meg így is-úgy is, legfőképpen izé és tulajdonképpen hátha. Dugni is akarunk, de szüzek is maradnánk? Ez esetben a Bravo magazinnak tessenek jelentéseket írni inkább!

Az Európa Tanács, amely a II. Világháború után létrehozott rengeteg teljesen felesleges államközi és interparlamentáris gittegyletek egyike volt, új esélyt, célt és értelmet kapott a Szovjet Birodalom bukása után. Az atlanti-típusú demokratikus berendezkedést, a nyugatias politikai kultúrát kívánta terjeszteni a földrészen a szovjet gyarmati státuszból kiszabadult közép-kelet-európai régió országai és a kivált szovjet tagállamok között és – mindenféle irónia nélkül mondom – szükség volt rá. De azóta eltelt 20 év és ez a szervezet is a voluntarista mozgalmárkodást idegbajjal kombináló eurokraták - korunk hősei - játszóterévé degradálódott. A tényekkel nem foglalkozó vagy azokat hisztérikusan lesöprő, a valóságban nem létező ideáltípusos, tökéletes intézményekkel tökéletesített, európai liberális demokráciától való távolságot méregető, az attól való eltávolodást büntetni kívánó akarnok idióták(liberálisok) gyülekezőhelye lett az Európa Tanács (is). Ahol az elmélet botozza a valóságot. Megszoktuk, de tényleg kurvára unalmas már. Ezek még Zápor utcában se tudnának lejönni a neomarcizmusról és a tézis-antitézisről.

Mitől s' miért szaporodnak az euroszkeptikusok? Az ilyen fogyatékosok (vagy kihívásokkal küszködők - nem akarok senkit megsérteni) vezette európai intézmények miatt. Ennyire tényleg nem ér rá már senki, hogy ezekkel a teljesen felesleges, de annál idegesítőbb bürökráciákkal hadakozzon napról napra. Mindig van mááááásik! – suttogja a fülünkbe a mögénk settenkedő eurokrata zenebohóc, amikor éppen megszabadulunk a túlzottdeficit-eljárástól, és már dugná is – ezúttal - a demokrácia-eljárás ujját vissza a seggünkbe. Ne fészkelődjünk  annyit alapon.

Annyi produktivitás van bennük, mint egy sáskajárásban.

De mi történt volna, ha tényleg megindítják a monitoring-eljárást? Semmi, azon túl, hogy néhány meghatározhatatlan nemű, Szomáliában még nőnek született, muszlimként nevelkedett, azóta ateistává lett, de az ezotériában feltétlen hívő svéd állampolgár néhány évig a mi kontónkra itt kotlik valamelyik sokcsillagos szállodában, néha odaáll valaki mellé a szorosnál is szorosabban és megnézi, hogy mit csinál. Ez rántotta? igen! És ezt reggelized? Igen! Aha... – és felírja egy füzetbe. Majd javaslatokat tesz, hogyan kellene a demokratikus alapintézményeinket, a fékeket és az ellensúlyokat az európai feng-shui szerint elrendezni. Jobb sarokba, hogy érje a napfény, az alkotmánybíróságot, a médiahatóságot meg a kredenc mellé toljuk. Virágot (függetlenített értelmisit) pedig mindenhova kell rakni, de csak kéket vagy vöröset. Esetleg zöldet. Persze, az összes intézmény pont olyan legyen, mintha most lépett volna ki egy IKEA katalógusból, elvégre a kreativitásnak, önálló megoldásoknak nincs helye itt a homályzónában! Ahhoz, mi magyarik, túl sötétparasztok vagyunk!

Aminek tétje is van, az nem más, mint az Európai Parlamentnek az állampolgári jogokkal, valamint bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó szakbizottságának a jelentése, amit egy Rui Tavares nevű fogalmatlan portugál idióta (liberáliskommunistazöld) készített. Persze azt, hogy tétje van csak udvariasságból mondom, mert konkrétan annyi esélye van, hogy az a jelentés végigfusson eljárásrendileg és eljussunk a lisszaboni javító megapack 7.1 telepítéséig, mint Lex Luthornak a győzelemre kriptonit nélkül egy Superman ellen vívott szkanderezés során. Vagy, mint cucc nélkül  Armstrongnak a Tour de France-on.

De ez akkor sem az a jelentés és nem az a vita, mint azt a magyar sajtóban elsőként, nekem kell megállapítani. Arról majd a jövő héten fognak vitatkozni a másik homokozóban, az EP-ben. Ez a jelentés most csak arról szólt, hogy a magyar szar vajon büdösebb-e, mint az európai szar. Eldönteni nem sikerült, további (szoros) megfigyelést igényel.