A XXXVII. Felszabadulási Kongresszus tiszteletére
Jeles nap volt a tegnapi, kongresszust tartott az ellenzék reménysége, az immár sokadszorra is megújult MSZP. A cél nem más, mint erőt mutatni, we can do it. Azaz leváltani a Zorbánt vagy legalább képesnek mutatkozni rá. Hogyan is képzelik ezt véghez vinni? Naná, hogy leporolt klasszikusokkal: Több pénzt a zembereknek!Ígéretcunami némi munkásőrnosztalgiával.
Kicsit több, mint fél év múlva választ Magyarország (ha választ, mer' a Zorbán ugye felszámolta a demokráciát), és körvonalazódni látszik a fő ellenzéki erő csapásiránya kampányügyileg. Egyrészt 'váccsukmárle!', másrészt jó lesz az éhező gyerekeknek, a nőknek, a nyugdíjasoknak, a kis- és közepes vállalkozásoknak, a munkavállalóknak, a bölcsiseknek, a tanároknak, az egészségügyi alkalmazottaknak, az egyetemistáknak, a multinacionális energiaszolgáltatóknak (igen, az E.On marad), egyszóval mindenkinek, de legfőképp a zajrópai uniónak. Nem tudom, a kedves olvasók hogy vannak vele, de én mintha újra 2002-ben lennék. Attól meg mentsen minket a Jóisten. Sajnálatos történelmi tapasztalat ugyanis velük kapcsolatban, hogy ha megígérnek minden földi jót egy 100 napos program keretében, akkor azt végre is hajtják, utána meg 4 évig próbálják egyben tartani a költségvetést, de sosem sikerül. És közben nem csak a 100 nap alatt kiszórt mannát párologtatják el, hanem az ország 20 évnyi gazdasági teljesítményét is. Ha ez a gárda kormányra jut (nem fog), tényleg végleg lehúzhatjuk a rolót.
Közben szokás szerint megint kellemetlen aranyér módjára előtüremkedett a régi vágású szoci, irigység-alapú', vegyük el a gazdagoktól' reflex, de Mesterházynak még kicsit esetleges a geierflóriáni szerep. Ahhoz nagyobb szakszervezetibizalmis toka, kevesebb menő öltöny és kevésbé sztárfodrász-igazította fizimiska kellene. És némi pacal. De ez még csak a bemelegítés. Kevés képelőerővel vagyok megáldva, így ötletem sincs, hogy populizmusban mivel sikerül majd az elkövetkező pár hónapban felülmúlniuk az MKKP ingyen sörét, de nagy magabiztossággal kijelentem, meg fogják próbálni. Proliszavazatot a zsebekbe mindenáron. A gyűlöletkampány reload még ígéretesebb területe az elkövetkező pár hónapnak. Ha angol fogadóiroda lennék, egyesével lehetne nálam fogadni kormánypárti politikusok mondataira, hogy melyikből lesz az új köteles beszéd.
Összeálltak a listák is. A szoci megújulást szépen jelzi, hogy a lista élére olyan új arcokat sikerült pakolni, mint Botka, Tóbiás, Gúr és kilencedik helyen az eddig ismeretlen (khm) Hiller Pityu(milyenek lennének a régi, még nem megújult arcok?). Az EP lista még megnyugtatóbb megújulás-ügyileg: olyan nevekkel ékeskedik, mint Szanyi Tibor, Ujhelyi István, Veres János (mit tudhat a szoci pénzekről, hogy még mindig arrafelé sertepertél?), vagy Gurmai Zita. Ifjú titánok.
És döntött a kongresszus a E14-Korszakváltókkal való közös indulásról is. Igent mondtak. Többek között neki, a bús képű egykori lehetmásnak.
Ennyit a tartalmi részről. A körítés ugyanis sokkal szórakoztatóbb volt. Ez a kongresszus, sok egyéb mellett az "igazi arc"-ról szólt. Milyen a Fideszé, mert majd a szocik aztat megmutassák. A több órás rendezvényen szegény küldöttek Orbán 5 méteres portréját kellett bámulják, ami jóérzésű fideszeseknél is kiverné a biztosítékot, és egyben jelzi, hogy a szoci identitás szinte legmarkánsabb eleme a Vityafóbia. Remélem, nem én vagyok az egyetlen az országban, aki nem érti: hogyan gyanúsíthat gyűlölettel másokat egy politikai formáció, amit kizárólag egy személy iránti érzett gyűlölet tart egyben. Meisterhauser Gmbh. próbálta elhitetni a nagyérdeművel, hogy Orbán megmutatandó sátáni arca mellet létezik az ő arcuk is, ami kedves és barátságos, de minimum szakértő. Ez lett volna a szándék, ami nem sikerült. Továbbra is színtelen-szagtalan.Amit viszont sikerült, az kevésbé megnyugtató. Mesterházy ugyanis sikeresen Magyarország felszabadításáról értekezett. Ez azért nem megnyugtató, mert az utolsó átélt felszabadításnak becézett megszállás több évtizedes komcsi rémuralomba/szoci országrontásba taszított minket pár százezer megerőszakolt nőn végigmasírozva. Valaki lassan szólhatna Atesznak, hogy ugyan szépen megdobogtatja ezzel a felszabadítás cuccal a volt munkásőrök és biszkubélák szívecskéjét, de ők már túl kevesen vannak egy választás eldöntéséhez. Nekünk meg csak azért nem lesz hányingerünk tőletek, mert megszoktuk és már kevés dologgal tudtok meglepni.
