Kishantos rekontra
Korábbiírásomban nem akartam belefolyni Kishantos tartozásának részleteire, mert erről sokat lehet olvasni a neten. IronMémem „olvasói vendégposztja” bebizonyította, hogy két cikket sikerült is elolvasnia az említett témában, aminek végtelenül örülök. Ahhoz a lényegi kérdéshez mégsem jutott azonban közelebb, amire én eredetileg utalni kívántam (leegyszerüsítve lásd a bekeretezett részben), azaz kell –e nekünk, jó –e nekünk egy ilyen mintagazdaság. Egyes esetekben ugyanis néhány kulcsszó (pl. Ángyán) a gondolat és az értelmezés szabad áramlásának képes olyan gátat emelni az egyes elmékben, ami miatt a végső megértés áradata nem terülhet szét a tudatban…
Számomra a konzervatív, keresztény értékrend azt jelenti, hogy megpróbálom annak szűrőjén keresztül különválasztani az értékeset az értéktelentől. Kishantos kapcsán, e gondolkodás mentén haladva, írtam a kezdeményezőkész, álmokat álmodni merő magyar kisvállalkozókról, kistermelőkről, családi gazdálkodókról, akiknek teremtő munkálkodásán a jövő Magyarországa nyugszik. Kishantos 20 évvel ezelőtt ezekért az emberekért jött létre. Azért, hogy legyen hol tapasztalatot cserélniük, tanulniuk, naprakész információkat szerezniük a boldoguláshoz. Az elképzelés a jobboldal gazdálkodókról vallott elképzeléseitől sem áll távol, ezért is tartom Kishantost megmentésre érdemes, értékes kezdeményezésnek, és ezért szólaltam fel a védelmében.
A kezdeményezőkészséggel ellenben szemben áll egyfajta beszűkült, politikai beállítottságtól függetlenül létező kisszerű gondolkodás, ami a begyöpösödött, fantáziátlan, de agyonfizetett bürokráciában csúcsosodik ki. Ennek a típusú gondolkodásnak a jobboldali megfelelője az az ember, aki napjait olyan problémák megfejtésével tölti, hogy tetszett neki a Gyűrűk Ura, de akkor még nem tudta, hogy a Göncz fordította le, meg kell -e gyónni. Vagy egy jobbikosnak a Radnóti „Nem tudhatom…” című versének értelmezése. És most újabban Kishantos, amiről nem szabad jót gondolni, mert a MagyarNemzet is megírta, hogy Ángyán kommunista, a nevét hozzáláncolta Kishantoshoz, ezért aztán mehet a Duna fenekire. Én viszont őszintén leszarom, hogy az Ángyán József kommunistabérenc -e, vagy sem, van -e delfinje, vagy szeret -e rágózni. Kishantos egész egyszerűen másról, többről szól ennél…
A Kishantosi polémia iskolapéldája az említett kisszerű gondolkodásnak, és annak, miféle károkat tud okozni az állami hanyagság egy alapvetően jól működő intézménynek. IronMémem tudásszomját kielégítendő, idézzük fel tehát a kishantosi tyúkper előzményeit, feltéve, ha el tudunk szakadni Ángyán rémképétől, nomeg attól, hogy ha valaki igaz jobboldali, akkor feltétlenül gyűlölni kell a Kishantost. Az említett 27 milliós tartozás története Kishantos indulásának idejéből származik. A mintagazdaság megindulása három ország összefogásával (Német, Dán Magyar (!!!)) indult. A magyar állam akkor nem tudott pénzt belerakni a fejlesztésbe, ezért kedvezményes földbérleti konstrukciót ajánlott fel. Értsd: Magyarországnak két másik ország épített egy mintafalut, és az akkori magyar vezetés támogatásnak merte nevezni azt, hogy kedvezményes bérleti díjjal adja mellé a földet. A magyar állam ráadásul azt is kikötötte, hogy a továbbiakban mennyi pénzzel kell a külföldi partnereknek támogatni Kishantost, különben a nagyvonalú kedvezményes földbérleti szerződést felmondja. Logikus nem? Ennek analógiájára létrehozhattak volna olyan kórházat, amihez mi kedvezményes bérleti díjjal adtuk volna az épületet, azzal a feltétellel, hogy a továbbiakban is fönntartják azt nekünk a külföldiek. Ha nem lesz pénz, mehetnek a betegek, amerre akarnak… A kishantosiak érezték a pofátlanság elrettentő erejét, és miközben próbálták ezt valahogy lekommunikálni a külföldi partnerek felé, kérték a magyar államot akkor képviselő APV Rt.-t, hogy törölje a kötelezően megszabott mértékű külföldi támogatásról szóló kitételt a szerződésükből. Ígéretet kaptak, de a módosított szerződést a bürokraták nem készítették el időre. És amikor nem érkezett a szerződésben megszabott mennyiségű külföldi támogatás, az ÁPV Rt. a teljes bérleti díjat kiszámlázta büntetésként a kishantosiaknak. Tehát a magyar állam megbüntette azt a magyar mintagazdaságot, amire mások adtak neki pénzt, mindezt azért, mert a külföldiek nem adtak további, a magyar állam által nekik megszabott forrást. A bünti akkor 9 mill. HUF volt. A kishantosiak persze perre mentek, én is ezt tettem volna, ha így szopatnak. 10 év (SIC!) elteltével végül a bíróság kimondta, hogy nincs igazság, de mivel az ÁPV Rt. helyét időközben átvevő NFA az erősebb kutya, annak van igaza. Addigra lett a 9 millióból 27, a kamatokkal együtt… Kemény, nem? 27 milka büntiből… Amit különben a mintagazdaság azóta rendezett. Tehát NINCS TARTOZÁSA!
Ez tehát a történet… Most, hogy mindenki okosabb lett, még egyszer fölteszem a kérdést: Valóban ez a lényeg, vagy az, amit Kishantos szimbolizál? Ha valaki meg kíván ragadni az értelmetlen ángyánozós szájkaraténál, javaslom követelje továbbá azt is, hogy a rendőröktől vegyék el a lovakat szántani, a Balatont ültessék be rizsával és azt is osszák szét, valamint hogy azon városokban, ahol Ángyán járt, tegyék a földdel egyenlővé, és szórják be sóval. Akkor lesz igazság…
Én maradok azon az állásponton, hogy Kishantos az összefogás és a kezdeményezőképesség, az egymás segítésének és az élhető, fejlődő, zöld Magyarországnak az egyik jelképe. Ha viszont bezárják, akkor a gyökér magyar bürokráciának és a kisszerűségnek lesz intő példája, és akkor várhatjuk, hogy támogatást adjanak valamire, amit szeretnénk, de nem lenne rá pénzünk.
Eközben persze a szegény keszegekről végképp teljesen megfeledkeztünk…
