Ezen a héten is megújult a magyar baloldal

A focisták kitűnő baloldali ideológusok. Illetve azok leginkább, akik már játékvezetők is egyben, és mellette értelmiségiek. Böcskei Balázs ezek közé tartozik. Ő és lelkes kis csapata a Dinamó Műhely (Mi más? Habár lehetett volna Partizán vagy Lokomotív is..), nemrégiben adta közre vitairatát a baloldali megújulásról. A Toronyházunk trolljait egy ilyen bejelentés kb. annyira hozza lázba, mint az üzemi konyha étlapján a pénteki prézlistészta lekvárral. De ezen is csak végignnyammogtuk magunkat, hátha végre ezek a fiatalok lesznek azok a hőn áhított, progresszív, 21. századi csapat, akiből jó vitapartner, izgalmas ellenfél, bizonyos kérdésekben megegyezni kész atyámfia lesz…

Böcskeinek láthatóan betelt a pohár a politikai baloldallal, amely célkitűzéseit „soha meg nem valósult közpolitikai stratégiák megírásával kívánja letudni” (SIC!), ezért hát írt egy ilyen kiáltványt. Attól féltjük Böcskeit, hogy reformelképzeléseit soha meg nem valósult közpolitikai kiáltványok megírásával kívánja letudni. Mert hát egy önmagát definiáló csoport, amelyik állapotfelméréssel és helyzetértékeléssel kívánja a helyét megtalálni hazánk ideológiai terében, elsősorban is érthetően kell megtanulni fogalmazni. „Képesnek kell lennünk” – így Böcskei – „világnézetileg azonosítható nyelven elmondani a rendszerváltás és a magát szocialistának nevező rendszer történetét.”  Ez az! Csak hát a röpirat sokkal inkább árulkodik a baloldal szellemi ideológusainak ködbeveszéséről; zákányos, formátlan böhömökről, vagy egyenesen böszmékről, mint valódi programról.

Böcskei meglehetősen erőlködős, kényszeredett ideológiai maszlaga nem ködösít. Maga a szellemi köd. A tartalmatlanság párája, valami zavarosba való menekülés, csakhogy ne kelljen  szembenézni a valósággal, mert azt nem szabad, vagy nem lehet, vagy mert nem akarja, mert fájni fogna. A szocialista agitpropnyelvezetet azért találták föl, hogy legyenek hathatós, erőteljes mondatok, amelyekkel az emberi tudat érteni vágyó kútját tele lehet hajigálni. Csak ez a 21. században nem megy. Az kevés, hogy bla-bla-bla-bla a köztársaság válsága, bla-bla-bla-bla a demokrácia válsága.

Legcélszerűbb volna legelsőnek tehermentesülni. Például konkrétan elhatárolódni a politikai baloldaltól. Ezzel kellene kezdeni. Hogy azokból többet nem kérünk, miattuk megy ilyen szarul a fogalmazás, miattuk kell folyton a magyarázkodás. Továbbá célszerű volna a baloldali értelmiségiektől is elhatárolódni, akiknek orcáját szegfűpirosra paskolta némely politikai farpofa, persze pénzért, állásért, tanszékért. Például ilyen a jó öreg, kormoscsövű TGM, akivel bárki lövethet egy sorozatot jobbra, ha bedob egy húszast. 

Viszont, ha megújulás, akkor mit keres a TGM neve a Dinamó szerkesztői között? Hát mondjuk azt, hogy a Böcskeivel ők jóban vannak. A NOL szerint barátok. Együtt teáznak ők, és a futballról beszélgetnek, meg a Lukács Györgyről. A Böcskei sok ösztöndíjat kapott, mert hajlandó volt a Lukács Györgyről a TGM-mel beszélgetni. Még könyvet is fog írni a Böcskei, pedig egy időre éppen elég könyvet írtak a Lukács Györgyről. Pénzért, állásért, tanszékért.

Látható, hogy a Böcskei nem bírta fölvállalni ezt a szakítást a TGM-mel (mert akkor maradna a játékvezetés), ezért valódi megújulás, őszinte szembenézés helyett inkább benarkóztak egy kis füstbement lukácsizmust, és kitalálták, hogy mi a baloldal legnagyobb hibája. Az a baloldal legnagyobb hibája, hogy a jobboldal elleni (mindig a végső) harc tölti ki minden idejét, nomeg, figyeljünk, a MO-DER-NI-ZÁ-CI-Ó! A kedvencem. Böcskei ezt így magyarázza ki: „ <...> a polotikai baloldal ideológiai horizontja a modernizációra szűkült<...>”. Erre csak azt tudom mondani, amit a kisvakond tud: Tatü-tatü. 

Mintha nem ugyanabban az országban élnénk. Vagy nem ugyanabban a dimenzióban. A sikertelen modernizációt meg úgy mondja a Böcskei, hogy egymásra rakodó adaptációs kudarcok története. Gyönyörű! Na, ezt teszi a lukácsizmus, a TGM, a Heller Ágnes, meg a Lendvai Pál a magyar fiatalok agyával! Tessék óvakodni. Böcskei szerint továbbá az adaptációs kudarcok azért rakódhatnak egymásra (azért sikertelen a baloldal), mert a magyar baloldalt túlhaladta az európai baloldal, amely már erősebb államot akar, EU-kritikus, a társadalmi egyenlőségért és az igazságos piacért harcol. A magyari baloldal meg nem. Böcskei szerint nagyjából ennyi a rendszerváltás története...

Csak magamat ismételve, mintha nem ugyanabban a világban élnénk. Nem akarom most felsorolni, szerintem mik a baloldal legnagyobb hibái, mert nem én akarok megújulni. De ebből így nem lesz reform. Az nem megújulás, hogy felírjuk egy üres lapra, hogy Új Baloldal,  felirkálunk mindenféle szavakat összevissza, hogy igazságos piac, meg társadalmi egyenlőség, meg tizenegyes, gól, aztán az egészre rápacsmagolunk két színes foltot, ami majd a nemzetit meg a vallást képviseli, aztán kész. Böcskei szerint képesnek kell lenni a keresztény párbeszédre, meg a nemzetről való gondolkodásra. Én csak a WC-n ülve gondolkodom így...

Nem tavareseim. Képesnek kell lenni a valósággal szembenézni végre, de ami a legfontosabb, hogy meg kéne fogalmazni végre az erkölcsi alapvetést. Mik azok a baloldali értékek, amikért harcol az új baloldali. Egy olyan sincs, ami ne lenne már szétkefélve, mint például a korábban lengyeles ízű szolidaritás, amiről most már csa k a Dopmen bamba pofája jut eszünkbe, meg néhány szoborkéselő vérnyugger. Pedig valahol itt kéne kezdeni, az erkölcsi alapnál. Az erkölcsi megújulásnál. A hiteles értékeknél. Én mint jobber, párbeszédre belövöm, hogy egyezzünk ki a tízpapancsolatban, mint közös alapértékekben. Lehet röhögni, de 37'-ben Marosvásárhelyen a Tamási Áronnak sikerült a munkásokkal kiegyezni. Kezdjük itt. Viszont Böcskei ezzel az ő lukácsizmusával eleve hiteltelen. Lukácsista futballbíró azért még mindig lehet belőle...