2013 legjei

Év végén, újév elején mindenki teljesen értelmetlen összefoglalókat készített, vagy értelmetlen elvárásokat fogalmazott meg arról, hogy milyen európai értelemben vett pártokat szeretne jövőre, akikre tisztább lelkiismerettel tenné a voksot, amint ahogyan Pokahontasz ismerkedett a jamestowni srácokkal. Meg ilyenkor egyébként sem történik semmi, ha meg sikerült tavaly két jó poént kitalálni, azt ismét el lehet lőni. Elegánsan kerültük a zsánert idáig, de ennek legkevésbé sem a magasra tett mércénk az oka, hanem pusztán az, hogy nem voltunk listakészítő állapotban.

Az év babszeme a seggben: Hallgatói Hálózat túlárazott egyetemistái hosszan elhúzódó szereptévesztésben. A tavalyi évet januártól decemberig végignyüzsögték. Nem volt olyan téma, amiben nem szerveztek volna pártucat fős tüntetést. Csizma, hangya – magyarázta Nick Fury Lokinak. Babszem, segg – mondom én.

Az év tudományos zsurnalizmusa: Az „Orbán-rencer”, mint valami létező dologként történő szerepeltetése elemzésekben. Újságíróktól és politikusoktól még elfogadható, mert ők a havi bérszámfejtő papírral igazolják, hogy mindenhez ostobák, de a magukat komoly elemzőnek tartó, a TV-ben magyarázó beszélő fejektől fajsúlyos hiba. Orbán-rendszer, mint olyan nem létezik. Semmi olyan jelentős változás nem történt a közjogi berendezkedésünkben, ami igazolná a használatát. Politológus-facepalm. Publicus Intézet és a hasonló másodvonalas, egyetemen már összehasonlító alkotmányjog helyett Alinskyre izguló kisköcsögök kreálmánya.

Az év ízléstelensége: Beteg gyermekek vs. stadionok kontent. A 2014-es költségvetésben sikerült körülbelül másfél völgyhídnyit elkülöníteni a stadionrekonstrukcióra, de mégis emiatt nem jutott semmire 2010-től kezdve a balliberált nyafogók szerint. Pető intézetes srácokkal kampányolni tényleg gyomor kérdése. És emelem kalapom Ertsey Katalin előtt, aki inkább nem lesz többet képviselő, mint hogy ezzel szerezzen magának szavazatokat. Erősen felfele lóg ki ő az ellenzékből.

Az év ördögi köre: Progresszív adó melletti pörgés: Progresszív adó mögé sorakozik a politika elit azon része, aki addig szereti mások javait osztogatni, amíg az el nem fogy. Akkor aztán hitelt vesznek fel. Ha az is elfogy, akkor elbuknak egy választást, vagy elengednek egy rendszerváltoztatást, hogy jöhessen egy jobber romeltakarító brigád, akiket közben végig lehet cipőzni szociális demagógiával, hátha vissza tudnak kapaszkodni a hatalomba, miután ismét van mit elosztogatni.

Az év szadista gore-ja: A frissen felfedezett hajléktalan-szerelem. Mindenkinek joga van a híd alatt megfagyni! Ez még rendben is van, de emberségből inkább próbáljuk meg hajléktalan-szállókra terelni őket. Akár akaratuk ellenére is. Mindenkinek jobb, ha nem kell oszló hullákat kerülgetni az aluljáróban. Valóság vs. ideológia bossfight.

Az év kurvaanyázása: A Nemzeti Bagóshoppok miatt Lázár János jóval az ellenzék szavazóbázisának aránya felett csuklott az idén…

Az év fantazmagóriája: Horváth András és az „ezermilliárdos csalás”. Egy összeesküvés-elmélet, amit félkegyelmű politikusok és újságírók fújnak egyre nagyobbra. A matematika halála. Nulla konkrétum, kizárólag hitvita. Kicsit savanyú, kicsit sárga, de akkor is csak egy CITROM!

Az év ottsevoltamja: Mikor a szoborinzultálásba forduló nyugger vérmeneten megmutatták, hogy a Hallgatói Hálózatnál is lehet mélyebbre menni, de a Bajnai ott se volt. Vagy csak kicsit. Előtte ment. Vagy mögötte a járdán. Elítéli. Dopeman nem. Dopeman elítéli Bajnait. Mi csak hátradőlünk, és kérünk valami alkoholost.

Az év koalíciója: Egyetlen nemzetközi versenyzőnk az arab világban tökéletesen idétlenül mozgó nyugati bulvárzsurnalizmus vágyálma, az Arab Tavasz névre hallgató pogromsorozat, olyan teljesen elképesztő eredményekkel, mint például amikor a szír rezsim ellen vállvetve küzd az Egyesült Államok és az Al-Kaida. Kár volt ebbe belekezdeni, de legfőképpen kár volt érte lelkesedni.

Az év facepalmja: Rezsicsökkentők és az ellenzői. Én is érzem, hogy ez az egész rezsicsökkentés kicsit túl van már pörgetve. Gyakorlatilag mást sem hallani egy fideszestől, ha felbukkan az orra előtt egy mikrofon. De az ellenzéki reakciók még szánalmasabbak, ezekből is kitűnnek az Együtt-PM-es kretének, akik szerint azért nem fog Mari néni 3 milláért ablakot cserélni, mert most nincs rákényszerítve az évente megspórolt 30 ezer miatt. Vagy a szocialista elmebetegek, akik szerint ezzel a kormány a leggazdagabbaknak kedvezett megint. Olcsóbban fűtik az uszodát. Osztálytársadalom reloaded. Vannak a szegínyek, akiknek pínzt kell adjon a zállam és vannak az uszodások.