Pesti Srácok

Együtt becsavarni egy villanykörtét

Együtt becsavarni egy villanykörtét

Rendes vasárnapi túlórámat töltöttem a Kispipacsban, amikor Piréz kirángatott onnan: ugorjunk ki, nézzük meg a kommereket. Delíriumos állapotom semmi ahhoz képest, ami a nagy ellenzéki dzsemborin tapasztalható volt.
PestiSracok facebook image

Fodor Gabi rá van gyógyulva a liberális buzzwordre, mintha ez érdekelne bárkit is – mármint rajta, meg azokon kívül, akik naponta ötször imádkoznak a Gizella utca irányába. Az ún. „liberális periódusok” ugyanis lehet, hogy sikeresek voltak annak idején, de azt a liberalizmust szegény Fodor és a hasonszőrűek nehezen viselnék. Mit kezdenének a szaúd-arábiai emberi jogok miatt aggódó liberálisok a hazaárulás és felségsértés tilalmával? Mindenesetre Fodor azért unikum, mert évtizedes semmittevéssel biztosított parlamenti helye van. Ha egy kávét nem is tud megfőzni egyedül, legalább a további naplopást bebiztosította magának.

Fletó hozta a szokásos formáját, bár sem Piréz, sem jómagam nem értettük, mi a francról is beszél – azon túl, hogy Orbán köcsög. Hogy ez a feleseknek köszönhető, vagy Ferencnek gurult el annyira a gyógyszere, hogy már értelmet, logikát sem hajlandó csempészni a beszédeibe, azt nem tudjuk.

Szabó Timi a legjobb intés a kvóta-hívőkkel szemben. Ha ilyen nők kvóta alapján jutnának be a parlamentbe, hihetetlen mértékben zuhanna a politika eddig sem túl magas intellektuális színvonala. Timike nagyjából azon a nívón mozog, mint Nagy Natália az emlékezetes Vastyúk is talál szeget szilveszteri adásában tévébemondóként („ne hagyjatok magunkra! okkké?”). Piréznek lennének ötletei, mire is lenne jó Timi a politika helyett, de ezt most itt nem részletezném, nehogy Teczár Szilárd széthúzza az ingét, és akciózni kezdjen.

Aztán itt van még Bajnai Gordon, a „válságkezelő miniszterelnök” (igen, tényleg így mutatták be). Gordonon nagyjából háromszor aludtunk el, így arról sem tudunk beszámolni, mit is mondott. Ő az, akit még egy sokat tapasztalt örömlány se tudna felizgatni, a világ összes létező szexuális segédeszközével sem. („Dehogynem, nekem ilyen, ha áll.”)

Aztán jött Mesterházy, aki egyre inkább ráérzett a paraszt-proli stílusra, már a szavak végét is elharapja. Mindenesetre ő megzavarhatta a tömeget. Na nem a horthystázással meg feudálisozással, ezekre rezonálnak a kommerek bármikor, a bolseviktorozással (sastaps) viszont bakot lőtt. Az első néhány sorban ácsorgó munkásőrök ugyanis minden bizonnyal meginogtak („He, lehet, akkor tegnap kellett volna kijönnünk?”).

Mellesleg mindent összevetve a nagy ellenzéki banzájon kb. tized annyian voltak, mint Darth Vader birodalmi békemenetén. De még csak nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezek a figurák külön-külön, és együtt sem képesek becsavarni a villanykörtét. Hajmeresztően ostobák és ötlettelenek, unalmasak, és megélhetési naplopók. Vader nagyúrnak egyedül több elképzelése és cselekvőképessége van, mint az ellenzéknek az ún. „értelmiségi hátországával” együtt. Ezekre nem hogy a kormányzást, de még egy társas ház közös képviselői feladatait sem szabad bízni.

A probléma azonban az, hogy a lelkes munkásőrök jövő vasárnap biztosan elmennek. Immár vagy hatvan éve ugyanarra a pártra szavaznak, ezen már nem fognak változtatni. Elmennek a Károlyi Mihály-fanok, és a liberálisok is (igaz, ők mind a tízen). És bár rosszak az esélyeik, de most a budai vityillókban vasárnaponként kényelmesen olvasgató polgári réteget kell meggyőzni arról, hogy ráér a piskóta vasárnap, húzzanak el szavazni. Ellenkező esetben a következő nyugdíjemelést lehet, hogy az ő ingó-és ingatlan vagyonuk eladási árából fogják finanszírozni (nehéz elképzelni, a balosok ötleteire máshonnan hogyan lenne pénz – ezen, meg az IMF-en kívül).

Jártunk már pórul egyszer, és nem kéne, hogy az megismétlődjön. A jobbos hajlamos elkényelmesedni, hiszen a dolgok végül úgyis elrendeződnek. És nem azért kell elmenniük, mert a Fidesz kormányzása makulátlan volt, vagy nem fintoroghatunk kedvünkre némely döntésükön és elképzelésükön. Pusztán azért, hogy nehogy arra ébredjünk, hogy ez az imbecillis, kretén, tehetségtelen banda szerencsétlenkedik itt az országgal. A vasárnapi üzenetnek úgy kell szólnia: majd 2018-ban lehet újra próbálkozni, srácok.



Ajánljuk még

Simlis szélhámos, vagy áldozat? - Gál László, a magyar futball örök túlélője

Sport exkluzív 2019 május 17.
A magyar foci mindig kitermelte magából a zavarosban halászó holdudvarát; különösen igaz volt ez a kilencvenes évekre, de még a 2000-es évek sem feltétlenül a nyugalomról szóltak. Rengeteg adócsalási és bundaügy rontotta az amúgy is egyre mélyebb morális és szakmai szinten álló hazai futball renoméját; kalandorok és menedzsernek álcázott csalók szálldostak dögkeselyűként, és markoltak ki annyi pénzt a fociból, amennyit csak tudtak. Időnként most is kiesik egy-egy csontváz a szekrényből, azonban a jelenlegi viszonyokból visszatekintve félelmetes volt ez az időszak. Sok emblematikus figurára emlékszünk, akik így vagy úgy részt vettek ebben a kavalkádban: az egyikük Gál László, aki megfordult a Fradiban technikai igazgatóként, a Videotonban és a Honvédban ügyvezető igazgatóként, szerepet vállalt a Vasasnál is, jelenleg pedig az Ózdi FC elnöke. Gált folyamatosan zavaros ügyek követték, adócsalási botrányok és gyanúsítások, legutóbb pedig az Ózdnál is furcsa pénzügyi szituációba kerültek, melyben tudomásunk szerint az MLSZ vizsgálatot rendelt el és a NAV is nyomozást indított. A PestiSrácok.hu személyesen is beszélt Gál Lászlóval, aki szerint személye mindenhol csípte valaki szemét, többször kvázi balek volt, és vele próbálták elvitetni a balhét. Vajon mindig rosszkor volt rossz helyen, vagy ügyeskedő, simlis bajkeverő, aki mindenhol igyekezett kibújni a felelősségre vonás alól, és új helyen folytatni az üzelmeit?

Volt egyszer egy magyar maffiaháború - Húsz éve végezték ki Portik riválisát, Seres Zoltánt

Az alvilág titkai 2019 április 13.
Húsz évvel ezelőtt, 1999. április 12-én Tahitótfaluban, a nyílt utcán, az autójában gyilkolták meg az éjszakai életben korábban „Igazságosnak” nevezett Seres Zoltán vállalkozót. A motoros merénylők nemcsak vele, hanem olasz üzlettársával, Sforza Nazzarenoval is végeztek, aki néhány órával később, a kórházban hunyt el. A gyilkosok a fegyvert eldobták, majd elhajtottak a helyszínről. A kocsi az AK-47-es gépkarabélyból leadott, legalább 15-20 lövés után az egyik családi ház falába csapódott, és a támadást csak a hátsó ülésen ülő, majd sokkot kapó tolmács élte túl.