Áprilisi tréfa Hoffmann módra
Április 30-a nagy nap a magyar pedagógustársadalom életében. Akiket ugyanis nem pusztított még el a Tanári Portfólió elnevezésű dögvész, azok bizton számíthatnak arra, hogy túlélik a paksi bővítést, és egy-két ezer forintnyi ruhautalvánnyal is többet fognak kapni, ha bejön az átsorolás. Azért is nem többet, mert a portfóliós buli elvitte a többi pénzt. Ez a nagyszabású, tökéletesen értelmetlen, pusztán súlyos idegkárosodást okozó köldöknézegetős pótcselekvés a következő kérdésre ragadtatott engem. Sosem hittem volna, hogy eljutok idáig.
Szóval… Miért nem lehet ezt a pénzt - komolyan leírom - lélegeztetőgépre költeni. Komolyan, miért nem?
A pedagógusok munkáját önfeljelentő jelleggel mérni hivatott tanári portfólió hónapok óta lázban tartja a hazai pedagógusokat, így nem meglepő, hogy az oktatás színvonala ugyanezen hónapokban kétségbeejtő szintre süllyedt. A pedagógusoknak nem volt ideje tanítani, Hoffmannal keltek-feküdtek. Az édesanyját is igen gyakran emlegették. De a portfólió ötletgazdája, Falus Iván helyében sem mennék most egy darabig a nyílt utcára. Egyes tetováló-szalonokban már csak előjegyzéssel lehet KILL IVÁN feliratot varratni, és különösen sok matematika tanár vitte mostanában éleztetni a körzőkészletét.
De az, hogy a tanárok ezt a tortúrát alapvetően ilyen csöndes belenyugvással viselték, és egyetlen gyorséttermet, vagy kukát sem gyújtottak fel, az annak köszönhető, hogy a tanári hivatás legalapvetőbb ismérve a türelem. És korábban kell ahhoz egy Falus Ivánnak felkelni, hogy hülye kérdőívekkel kihozzon a sodrából egy tanárt. Viszont nekünk, akik csak kívülről szemléljük az eseményeket, viszont feltűnt a villamosokon a sok foggal a kapaszkodón csüngő, kisírt szemű pedagógus, lenne néhány szavunk ehhez a dologhoz. Különösen azért, mert nem lepődnék meg, ha a jobboldali szavazóbázist a Lézerjani és Hoffmanrózsa tevékenysége terelgetné a szélsőségesség és az agyatlanság irányába.
Ha más oldalról közelítjük meg a dolgot, akkor ez a portfólió igazából fincsi dolog a tanároknak. Egy kitűnő ötlet. Mert a pedagógusok, miközben kitöltik azt, igaz képet kaphatnak azokról az emberekről, akik a hivatalban bürokrataként vagy szakértőként dolgoznak, sokkal magasabb bérezés fejében, és tökéletesen idióták. Képesek értelmetlen és modoros kérdések megfogalmazására. Képesek elképzelni, milyen lenne, ha tanárok lennének. De persze, mivel szakértők, drága pénzen bármivé tudnak válni fejben. Ehhez képest a pedagógia, mint oly sok más szakma képviselői is jól tudják, hogy az órán, élesben tökéletesen másképp mennek a dolgok, mint papíron. Úgy, ahogy az élet, vagy akár az aktuális időjárás diktálja. Ez az ellenőrzés nagyjából arról szól, hogy úgy történik-e az iskolákban a tanítás, ahogy azt a didaktikakönyvben leírták az okosok.
Tisztelt Hoffman Rózsa, a feleletet ezúton, ingyen megadjuk, esetleg egy kör sörért. A válasz az, hogy nem, nem úgy történik!
Aztán megint más oldalról tekintve is kitűnő ez a portfólió. Azok, akiket kiskorukban gyíkká változtatott a tanárnéni, most örülhetnek, mert az a tanárni is szenved, vagy már meg is halt. A tanárokkal ugyanis az elmúlt időszakban teljesen megfordult a világ. Ők kerültek az ellenőrzött szerepébe. Az utolsó pillanatra hagyták. Egymásról puskáznak. Állandó elektronikus kapcsolatban állnak. Biztosak benne, hogy valaki fentről pikkel rájuk, de csak rájuk.
Okoskodnak, hogy mi lehet a kérdések mögött. Van e beugratós kérdés, és mennyiben veszélyezteti az őszinteség az egzisztenciájukat. És mivel sikerült ezzel a portfóliósdival idáig alacsonyítania a rettenetesen alulfizetett tanárkollégáit, inkább azt javasoljuk Hoffann Rózsának, hogy fogadja el, hogy ez a portfólió egy rakás szar. Értelmetlen. Koncepciótlan. Szakmaiatlan. És jobban tenné, ha csöndben kifizetné a kitöltésre szánt időt. Mégiscsak az életükből pocsékoltak el értékes napokat erre a pedagógusok. A tanárokat pedig nyugtassa meg, hogy ez az egész csak egy vicc volt, áprilisi tréfa. Mert ha komoly lenne, abból igen súlyos következtetéseket lennénk kénytelenek levonni.
Ha a jövőben minden közalkalmazottnak el kell készítenie majd a portfólióját, hasonló terjedelemben, hasonlóan buta, de szakmainak hazudott kérdésekkel, tudunk is néhány tippel szolgálni, milyen kérdésekkel is lehetne vérig sérteni mondjuk az egészségügyi dolgozókat 3.000 Ft béremelés kilátásba helyezése mellett.
Példáink:
Együttérez -e betegével, amikor karjába döfi a tűt?
Milyen szagúnak érzi az emberi ürüléket?
-A. semleges
-B. illatos
-C. szarszagú
Eszébe jutott –e már meglopni egy frissiben elhalálozott beteget?
Ön zseniálisként vagy inkább nagyszerűként jellemezné önmagát?
Szokott sírni?
Lelkiismeretfurdalással vagy anélkül fogadja el a hálapénzt?
És sorolhatnánk… Lennének még jó ötleteink. Mehetünk mi is a portfóliós csapatba? Persze köztisztviselői bérezésért…
