Strasbourg és a gyilkosok joga
Hát én teljesen fel vagyok háborodva! – hogy a Szomszédok című teleregényben oly sokszor elhangzó klasszikus szállóigét idézzem, úgy a rendszerváltás környékéről. Ha még bántóan magyartalan is e mondat, mégis érthető, ha velem együtt sok-sok honfitársam kiált fel imigyen a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának minapi ítélete hallatán. Mert hogy a brutális gyilkosoknak a jogai előbbre valók lennének, mint a közösségé, vagy éppen az áldozatoké – mindenképpen arcpirító és botrányos jogi csűrés-csavarás! Felteszem már az is nagy kérdés, hogy az emberi méltóság joga milyen mértékben illeti meg az olyan gyilkost, aki tehetetlen idős embereket, vagy éppen urambocsá’ gyermekeket gyilkol meg, pusztán anyagi haszonszerzés céljából. Pénzért oltja ki brutálisan védtelen ártatlan emberek életét – most meg jogokat követel? Hát én tényleg teljesen fel vagyok háborodva!
A történteknek egyébként nemcsak előzménye, hanem mély társadalomfilozófiai olvasata is van, amely persze politikai aggályokat is felvet. Ezek pedig össze-vissza kuszálódnak és keverednek, miközben jogosan felháborodunk az eset kapcsán!
Több európai országban létezik a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés intézménye. Azaz, aki brutálisan olt ki tehetetlen, vagy védtelen emberi életet (esetleg többet is), az bizony számíthat arra, hogy az egész vacak életét a rács mögött kell letöltenie. Ilyen ország például az Egyesült Királyság és Magyarország is. (Halálbüntetés sehol sincs már az Európai Unióban.) A büntetés súlyosságának egyrészről visszatartó ereje lehet, másrészről viszont azzal is indokolható, hogy létezik olyan cselekedet, amellyel egy embernek nevezett véglény, végleg kiírja magát a közösségből. Természetesen csakis a szándékos és előre megfontolt esetben.
Vannak azonban olyan libsi jogvédő szervezetek, amelyeknek ez nem tetszik. Mert szerintük ez az emberi méltósággal ellenkezik. Ilyen a már több ügyben elhíresült és számos európai honlap fórumán is csak „gyilkos-bérencnek” becézett Helsinki Bizottság. Ők küzdenek ugyanis (más egyéb dolog mellett) a gyilkosok jogaiért. Mert az olyan liberális, az olyan „emberi” cél, hogy csak na! Bár az eszükbe se jutna, hogy esetleg az áldozatok jogaiért is síkra kellene szállniuk!
Visszatérve a sztorihoz, először néhány angol börtöntöltelék fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert ténylegesen életfogytiglanra ítélik őket. És ez szerintük sértette az emberi méltóságukat. Bár valójában inkább a jogvédő liberális szervezeteknek jutott mindez eszébe, hisz az említett gyilkosok nemhogy nem hallottak, de talán még le sem tudják írni, hogy „emberi méltóság”. A bűnüket már nem vitatták ugyan, csak a lehetőséget, hogy ismét a „társadalom hasznos és erkölcsös tagjai lehessenek”. (Ez utóbbi mondatot azonban jól bemagoltatták velük.) És lőn: a strasbourgi libsi bírák igazat adtak nekik 2013-ban. Illetve az őket képviselő jogvédőknek. Ámbár az angolok szartak a jogvédőkre és nem változtatták meg sem a jogrendjüket, sem az ítéletüket – de a nemzetközi jognak megfelelően komoly kártérítést kellett fizetniük a gyilkosoknak.
Az európai folyamatokat szemlélve, az Orbán-kormány, megrémülve a jogvédők komoly aknamunkájától, félve attól, hogy gyilkosokat kell majd ismét az utcára engedni – az Alaptörvénybe foglalta 2011-ben az addig csupán BTK szintjén lévő büntetési tételt. Kivédve ezzel annak lehetőségét, hogy egy esetleges, jövőbeni balliberális kormányzat megváltoztatná a BTK-t. (Alkotmányt módosítani, bármily erős is legyen a gyilkos-bérenc liberális jogvédők nyomása, nem könnyű. Kétharmad kell hozzá!)
Bár a Helsinki Bizottság már 2009 óta piszkálta a magyar BTK-t, az igazi támadás természetesen a fideszesek alkotmányozásakor indult be. 2011-ben mindenhol bemószerolták az Alaptörvényt, ahol csak lehetett. A legcsúnyább az egész történetben, hogy ekkoriban Tabajdi Csaba és Göncz Kinga, két európai uniós szoci képviselő is beállt a kiabálók sorába. Bár ők számtalanszor sároztak minket külföldön, szinte havonta írogattak jelentések Magyarországról, lejáratva ezzel az egész országot – de ez az ügy azért mégis hangos közfelháborodást keltett.
Apropó! Felmerül ez alapján az a költői kérdés, hogy vajon a most bejutó szoci különítmény, Szanyi Kapitánnyal és Gurmai Zitával az élen – folytatni fogja ezt a nem éppen nemes gyakorlatot, vagy végre elkezdik a nemzeti érdekeket is képviselni? Ha már hármat-négyet oda küldünk közülük… Persze a kérdés költői volt csupán. (Mint ahogy az is kérdéses, hogy tényleg lesznek-e négyen, vagy az orosz-buzi Jobbik elhappol tőlük egy mandátumot.)
Mindenestre, amiért most éppen „fel vagyok háborodva” az az, hogy egy Magyar László nevezetű véglény, akit 2005-ben ítéltek tényleges életfogytiglani büntetésre, gyilkosság, rablás és több más súlyos bűncselekmény elkövetése miatt, a Strasbourgi bírósághoz fordult és nyert. Ugyan a bíróság nem kötelezheti a magyar államot, hogy változtassa meg a jogrendjét (az Alaptörvénybe pedig még kevésbé pofá zhatnak bele), de azt mindenképpen megállapíthatja, hogy az érvényben lévő büntetési tétel sérti a gyilkos méltóságának jogait. Ezért pedig pironkodnunk kell, illetve, ami még fontosabb lehet, kártérítést kell fizetnünk. Nem sokat ugyan, úgy másfél misit, de akkor is! Az ártatlan, sőt, az áldozatok hozzátartozóinak adófizetői pénzéből kell tejelnünk ennek a gyilkos állatnak?Hát tényleg teljesen fel vagyok háborodva!
És mi jöhet ezek után még? A liberális jogvédők felkeresnek minden magyar gyermekgyilkost, esetleg a közelmúltban lecsukott, egy védtelen kisfiút, Szita Bencét élve eltemető véglényeket is, és beperelik majd a magyar államot. Meg jogokat követelnek majd? Meg emberi méltóságról pofáznak? Mi meg pengessünk ki nekik a zsét? Mert ha nem, akkor Szanyi kapitányék azt kiabálják majd az uniós parlamentben, hogy Magyarországon nem érvényesülnek az emberi jogok, ergo nincs demokrácia? Hát milyen világ ez?
