AI - A mesterkélt intelligencia
Az Amnesty International Magyarország szerint a magyar kormány megpróbálja elhallgattatni civil szervezetek egy részét, amivel korlátozza a sajtó és egyesülési szabadság jogát. A szervezet a Norvég Alap körüli vita kapcsán felszólította a kormányt, hogy hagyjon fel a civilek célkeresztbe állításával.
Nos, a Norvég Alap irgalmatlan mennyiségű, több milliárd forintnyi pénzére első körben tényleg azt mondaná az ember, hogy mit szól bele a kormány, hogy hova költik, hiszen örüljünk, hogy jön a zsozsó, az olajos norvégok ideáldozzák a felesleges pénzüket. Miért nem örülünk ennek? Hisz egyrészt ingyér’ van a pénz, másrészt úgyis állandóan azon jajongunk, hogy gyenge a civil szféra Magyarországon, és erősíteni kell.
A magyar „civil szféra” leghangosabbjai valamiért mindig is a baloldali, progresszív, emberijogi ügyekért harcoló egyesületek voltak – nincs jobb, rövidebb, velősebb reklámszöveg, mint az egyenlőség, az elnyomás elleni küzdelem, a felzárkóztatás, az esélyegyenlőség, a szegénységen való szomorkodás és hasonlók. Eközben például csendben működik a sokkal többeket megmozgató cserkészet, vagy a karitász, meg a máltaiak és az egyéb, hasonló kezdeményezések. Nos, ezek a hangos balos, egyenlőségmaximalizálásra szakosodott szervezetek rendszerint jajgatnak, ha kevesebb állami pénzt kapnak, mint korábban.
A magyar civil szféra állami pénzen akar erősödni folyamatost, miközben fenntartja a jogot az állam és a kormány szidására. Akkor hogy is van ez a függetlenség? Az ember a mecénását békén szokta hagyni. A Lázár János-ellenes tüntetésekre járó Gulyás Márton egyesülete, a Krétakör például idén 130 millió forintos egyedi támogatást kapott Balog Zoltán miniszter jóváhagyásával.
A Heti Válasz nemrég írta meg, hogy a közelmúltban nyolcszázmillió forintos pénzeső hullott azon civil szervezetekre, akik a leghangosabban támadják a magyar kormányt.
A Norvég Alap most látogatási akciót szervezett június 23 - 29 közé, amikor a támogatott szervezetekkel lehet megismerkedni. Az akció a függetlenséget és ártatlanságot hivatott bizonyítani, így a következőkkel ismerkedhetünk meg: Ágacska Alapítvány az Örökbefogadásért és a Családokért (Budapest); Igazgyöngy Alapítvány (Told); Zöld Akció Egyesület (Kazincbarcika); – Szúcs Községért Egyesület (Szúcs); Sajóvölgyi Tájszépítő Egyesület (Hét); Zöld Pók Alapítvány és a Van Esély (Budapest).
Nos, nagyszerű, hogy ők is kaptak pénzt a Norvég Alaptól. Azonban pár másik egyesület kimaradt, így például a Liberális Fiatalok Egyesülete, a Labrisz Leszbikus Egyesület vagy épp a” családon belüli erőszak ellen küzdő” Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE); Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség; Patriarchátust Ellenzők Társasága (Patent).
Nos, a Norvég Alap támogatási politikájának fő csapásirányát utóbbi szervezetek adják, mint az kiderül az alap küldetésnyilatkozatából. Eszerint az alap kiemelt támogatási témái: „társadalmi igazságosság, demokrácia és fenntartható fejlődés, az emberi és kisebbségi jogok (etnikai, nyelvi, vallási, szexuális orientáció alapján), a jó kormányzás és átláthatóság, a rasszizmus és idegengyűlölet elleni harc, a nemek közti egyenlőség (beleértve a nemi és a családon belüli erőszakot), a megkülönböztetés és a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység és a kirekesztés elleni fellépés”.
Nos, a szépen hangzó jelszavak nagy része masszív progresszív (baloldali-liberális) támogatási politikát jelent. A küldetése szerint a családon belüli erőszakért küzdő NANE a gyakorlatban egy megsavanyodott nőkből álló, férfiellenes gittegylet, a Patent pedig egy már-már nevetségesen családellenes, szélsőségesen abortuszpárti jogászegylet, amely felháborodik azon, ha valaki „élő személyként állítják be a magzatot”, valamint hogy „nem alternatívája az abortusznak az örökbefogadás, hiszen a terhesség egészségügyi kockázatokkal, testi változássokkal jár, és ezeket a nőnek joga van elkerülni. Ráadásul sok nő a már megszületett gyerekéhez oly módon kötődik, ami érzelmileg teszi lehetetlenné számára az örökbeadást.” Hát komolyan, felháborító!
Mint a Heti Válasz írta, a Norvég Alap gyakorlatilag Soros-lerakat. Nem látjuk az alap pénzei közt a határon túli magyarokkal foglalkozó magyarországi szervezeteknek juttatott pénzeket, Böjte Csaba szervezeteinek támogatását, a cigányokkal foglalkozó egyházi egyesületeket sem.
Ugyanez a helyzet a most hangosan tiltakozó Amnesty International ügypolitikájával is. A nemzetközi AI még ki-kiáll olyan ügyek mellett, mint a Szudánban vallása halálraítélt, fiatal keresztény, terhes nő esete. Bár az kissé abszurd volt, amikor az európai muzulmánok jogait féltette a szervezet. A hazai AI még ennél is egyoldalúbb, csak az „elnyomott”-nak vélt társadalmi csoportok férnek bele a portfóliójába. A fő csapásirány egyértelmű.
Nos, ilyenkor itt a toronyban eszünkbe jut, hogy vajon az úgynevezett „civil szféra” nem inkább akkor erősödne, ha az állam meg a támogatási alapok magára hagynák, és saját lábon kellene megállnia?
S vajon miért mindig ugyanazok a szervezetek a leghangosabbak, míg a többiek csendben munkálkodnak, esetleg sokkal többet?
S vajon miért mindig ugyanazok a szervezetek a leghangosabbak, míg a többiek csendben munkálkodnak, esetleg sokkal többet?
