Casting újratöltve, avagy Sebaj Tóbiás az élre tör
Halihó! Valaki számolja még? Ha a 2002-es Kovács-Medgyessy-Németh versenyfutást nem vesszük, akkor is legalább négy főszereplő-válogatást láthattunk a baloldalon, az elmúlt évtizedben. Megdöbbentő? Szánalmas? Döntse el mindenki a saját világképe szerint! Mindenesetre kész röhej, hogy mekkora kuplerájjá vált az utódpárt.
Mert először ugye ott volt az ún. „Gyurcsány miniszterelnököt keres” című projekt. Amikor naponta röpködtek úgy a nevek, mintha csak a takarítónői állás üresedett volna meg a miniszterelnöki hivatalban. Bokros, Gráf, Surján, meg ki emlékszik már, hogy kinek a neve merült fel akkoriban. Végül – mivel minden normális ember ódzkodott a gyurcsányi romok eltakarításától – végül jött a balek Bajnai és bevállalta. Hamar kiderült azonban, hogy a miniszterelnöki állás munkaköri leírásban valóban benne foglaltatik a takarítás. Gordon végül hülyét csinált magából és kínjában benyalt, majd könyöradományért kuncsorgott az IMF-nél.
A második emlékezetes eset az volt, amikor az ellenzéki összeborulás tavaly ősszel kormányfő-jelöltet keresett. Az előzővel szemben, mikor senki sem akarta vállalni, ebben a castingben már egymást letaposva tülekedtek a jelöltek. Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy – három önjelölt vezető küzdött meg az „első számú kihívó” címéért. Aztán végül az utóbbi nyert, hisz látszólag mögötte volt a legerősebb párt és a legnagyobb társadalmi támogatottság. Utóbbi illúzió, az EP választások után elillant, Mesterházy meg pofára esett. Most meg bánhatja, akár a kutya, amely hetet kölykedzett, hogy annyira tepert az állásért…
Aztán, habár még semmiféle aktualitása sem volt, beindult a közös budapesti főpolgármester-jelölt keresése is. Ideje korán, tavasszal. A szocik Horváth Csabát akarták, Bajnai nem. Az Együtt, vagy inkább a PM, Kulkát és Alföldit (nem tévedés, a politizáló színészekről van szó!) kereste meg, míg Gyurcsány okosan kivárt. Aztán patthelyzet alakult ki, s ma is olyan merevek az álláspontok, akár a Horn Gyula által levert baloldali „cölöpök”.
A negyedik, az éppen aktuális castingban is a szocialista párt a producer. Most éppen pártvezetőt keresnek, aki majd, hitük szerint újjáépíti a pártot és valódi alternatívát mutat a szavazópolgároknak.
Mesterházy lemondása után egymás után jelentkeztek be az „alkalmasabbnál-alkalmasabb” jelöltek. Elsőként Újhelyi, Botka és Hiller Pityu nevei merültek fel. Közben Kovács Lászlónak is volt egy „fából vaskarika” javaslata, miszerint egy régi pártelnökökből álló kollektíva vezesse a pártot. Igazából értelmezhetetlen volt az egész ötlet, de annyi kiderült belőle, hogy Kovács szerint mindegy ki, csak ne Mesterházy és köre adja az új elnököt. Neki pedig ismét vezető szerepe legyen.
Aztán Újhelyi bejelentette, hogy köszöni szépen, de nem kér az elnöki székből. Inkább megy a kétszemélyes szoci különítmény tagjaként Brüsszelbe. Az egyszerűbb munka, ráadásul jobban is fizet.
Majd Hiller is hümmögött valami érthetetlen választ, amiből semmi sem derült ki – de ennek akkor már semmiféle tétje nem volt. Hisz ismét színre lépett a már jó rég óta első számú jelölt, Botka László, akinek már Mesterházy lemondása előtt is felmerült a neve, mint a jövő embere. Botka egyébként most választmányi elnök, illetve Szeged polgármestere és jó kapcsolata van Gyurcsányékkal, illetve nem is csinál belőle titkot, hogy hisz az összefogásban.
Tehát néhány napig, egész hétfőig, a legtöbben úgy is gondolták, hogy ő lesz a befutó. De aztán megjelent a 168 óra című szennylapban Botka nyilatkozta. Ebben pedig egyértelművé tette, hogy átengedi Tóbiás Józsefnek az elnöki pozíció lehetőségét. Mert ő pártépítésben tapasztalatlan, illetve Szegedre szeretne koncentrálni. Így fogalmazott: „ha az MSZP úgy dönt, és most ez a többségi álláspont, hogy először vissza kell térni a gyökerekhez, le kell bontani a lojalitásra épülő rendszert, nyitottá kell tenni a pártot, a legkisebb településeken is meg kell kezdeni a pártépítést, akkor erre a munkára Tóbiás József alkalmasabb nálam.” Majd hozzátette: „Szegedi erősségünk titka, hogy közös értékekről, álmokról, ideákról beszélünk. Én ebben vagyok jó…”
Egyértelmű válasz. Bár az utóbbi mondatot csak annyiban cáfolhatjuk, hogy nem azért nyert Botka Szegeden, mert olyan „jó” lett volna, hanem mert a Fidesz helyi szervezete, a belső küzdelmekben, olyan hülye volt, hogy padlóra küldte önmagát…
Tóbiás jelöléséhez pedig csak egy-két dolgot fűznénk most hozzá! Ha fontos, hogy az szociknak vissza kell térniük a „gyökerekhez” , akkor miért Sebaj Tóbiás a legalkalmasabb személy?Akkor már legyen Kovács Laci, vagy Lendvai Ildi. De van még számos humoros ötletünk. Hisz elég sok „gyökér” van még a szociknál. Ott van például a legfőbb: Szanyi Kapitány!
Másrészről pedig egyáltalán nem biztos, hogy pont Sebaj Tóbiás lenne a legalkalmasabb személy arra, hogy hiteles baloldali politikát hirdessen. Hisz celeb feleségével, Rába Tímeával, számos Playboy partin villogott a milliárdosok között az elmúlt években; hisz kőgazdag, Audival jár és abban a több tízmilliós érdi palotában lakik, amelyet Hagyó Miklós haverjától vásárolt meg…
Sebaj Tóbiás ráadásul ötször indult parlamenti választásokon és ötször verték meg egyéniben. Bár listán mindig bejutott. (Kezdetben többször Nagykőrösön, legutóbb pedig Érden kapott ki.) Tehát a társadalmi támogatottsága igencsak megkérdőjelezhető.
Mindamellett rendőrségi körökben is sutyorogna róla. A Privátkopó című újság februárban a következő kérdéseket tette fel Sebaj Tóbiásnak: „1. Ismeri-e Ön személyesen Keleti Györgyit? 2. Volt-e Önnek szexuális kapcsolata Keleti Györgyivel? 3. Igénybe vette-e Ön prostituáltak szexuális szolgáltatásait? 4. Fogyasztott-e korábban kábítószert?”
A kérdések egyáltalán azért merültek fel, mert az újság oknyomozó riportere szerint, Keleti Györgyinek „A leghíresebb magyar madame” című könyvében van egy utalás, egy családos, ellenzéki politikusra, aki rendszeresen drogot fogyasztott és prostituáltak szolgáltatását vette igénybe – és a leírás véletlenül illik Sebaj Tóbiásra.
Mindenestre lenne egy biztosabb javaslatunk. Ha Tóbiás sem vállalja el a posztot, akkor hívjanak egy felszámolóbiztost! Mert őszre szükség lesz a munkájára…
