Fapados körbetánc Sebaj Tóbiással
Nincs mese! Az egykor szebb napokat látott utódpárt a szemünk láttára zsugorodott törpepárttá. Egyszerűen meg kell szoknunk ezt a tényt. És itt most nemcsak a választási eredményre gondolunk. Mind társadalmi beágyazottságában, mind szellemi holdudvarának befolyásában, mind tagságának számában, mind politikájában, mind profizmusában, et cetera – oly’ cicinyi-picinyi szervezetté váltak, hogy lassan már alig látszanak innen Tutiblog felhőkarcolójából.
Túl vagyunk ugyanis a várva várt tisztújító kongresszuson.
A megelőző hetekben csordogáló „teljes és felmenő tisztújításon” már elmerengtünke helyütt. Összefoglaltuk a neveket és megállapítottuk, hogy az egész megújulás egy nagy kalap… humbug. Voltaképp egy körbetánc, ahol a „volt-komcsik” és az „ex-gyurcsányisták” kezüket egymás hátára téve „vonatoznak” Bunyós Pityu lakodalmas nótájára. Ódivatú öltönyben és kosztümben kiöltözve, mint „Szaros Pista Jézus neve napján”. Vagy inkább egy „B kategóriás” falunapon Kasza Tibivel a kínszínpadon.
De viccen kívül: nem volt itt semmiféle megújulás. Csupán annyi történt, hogy a Kiss Péter által összegründolt BIT tagok és a Gyurcsány köpönyegéből kibújt ifjú generáció előre került a „falunapi vonatozásban”. Most meg körtáncot jár, azaz pozíciókat csereberél egymás közt – miközben a nyugdíjba menni nem akaró Kovács Laci bácsi és Lendvai Ildi néni rosszallóan csóválja a fejét és hangosan mondogatja: „Ezek a mai fiatalok! Ezeket nem érdekli semmi más csak a szex, meg a szipu!” – hogy az utóbbival egy örökbecsű Monty Python mondatot is idézzünk, ha már az „élet napos oldalát” a szocik esetében nem nagyon látjuk.
A hétvégi kongresszus igazi fapados rendezvényre sikeredett. A szocik annyira kicsik lettek, hogy már a német szociáldemokrata párt elnöke sem személyesen, csupán egy levélben köszöntötte az egybegyűlteket.(Ráadásul a megújulásra készülő párttagokat az unijós baloldalon még mindig divatos „Kedves elvtársnők és elvtársak!” kezdetű köszöntéssel üdvözölte, amely hallatán még a mindig mosolygós Hiller Pisti is kínosan fészkelődött. Pedig Horvát Csabinak kellett felolvasnia.)
De a jelenlévő újságírók is panaszkodtaka rendezvény fapados voltára. Még a nem annyira kényes indexes arcok is telekáromkodták az internetet, hogy nem volt ingyen pia és zaba, sőt még a wifivel is spóroltak a szocik. Pedig azelőtt mindig „terülj, terülj asztalkámmal” nyalták fényesre udvariasra és megértőre a liberális sajtómunkások fenekét.
Szembetűnő volt továbbá az is, hogy míg a helyszín a szokásos SYMA csarnok volt, addig az általában résztvevő küldöttek száma hatszázról háromszázra csökkent. Bár a párt vezetése igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy nem a párttagság csökkent a felére (á nem! sőt, a dékába sem ment át senki!), hanem egy alapszabály módosítás miatt vannak most kevesebben.
Aztán jött a tisztviselők megválasztása. Körbetánc Sebaj Tóbiással. Meglepetés nélkül Botka választmányi elnök maradt, Gőgös Gúnár Gedeon Zoltán pedig elnökhelyettes lett. Márton Rolandot Székesfehérvárról, aki csupán a szavazatok 56,25%-át kapta meg; Ujhelyi Pistit Brüsszelből; és végül a még mindig jó képű Lukács Zoltánt (aki szintén csupán 59%-ot kapott csak) alelnököknek választották.
Habár már azt sem nagyon értettük, hogy az elnök mellé miért kell egy helyettes és három alelnök, de abban máig teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy minek még ezek mellé elnökséget is választani. Habár Kovács Laci bácsinak nem jött be az alelnöki pozíció és Lendvai Ildi néni is kimaradt a buliból, azt mégis elérték, hogy az elnökség megválasztásakor azt történt, amit ők akartak. Ugyanis egy héttel ezelőtt, „Deák Kör” néven elkezdtek szervezkedni és azt üzenték, hogy ők bizony azt szeretnék, ha az elnökség kétharmada nem parlamenti képviselő lenne. (Ez persze Mesterházy és az általa összerakott frakció ellen szólt.) Nos, habár ők maguk nem kerültek be a vezetésbe és a kérésüket is visszautasította a párt választmánya, a vénkomcsik álma mégis valóra vált. Ugyanis sem Bárány Balázs (63,75%), sem Beke Károly (56,67%), de még az örök kedvencünk, a „nőügyekben” oly jártas Gurmai Zita sem (57,08%); ahogy Laskovics Diána (52,92%), Tüttő Kata (74,11%), Magyar András (50,2%), Móricz Eszter (51,16%), Komjáthi Imre (66,51%) és Nemény András (52,19%) sem parlamenti képviselő.
A százalékokat egyébként azért tüntettük fel, mert jól látszik, hogy a kongresszus nemcsak fapados volt, hanem szokatlanul megosztott is volt némely személyi kérdésben.
Mint ahogy a megosztást és nem az összefogást hirdette meg az újdonsült elnök úr is. Sebaj Tóbiás – nyílván nem a Prid e fesztiválra célozva – azt mondta, hogy nem „szivárványkoalíciót” akar építeni, hanem egy „erős baloldalt”. De egyébként is legalább annyit szapulta Gyurcsányékat és az többi baloldali szervezetet, mint a főellenséget, a Fideszt.
Voltaképp hadüzenetnek is felfogható beszédet hallhattunk a megválasztása után.
Mi meg izgatottan várjuk, hogy egy zsugorodó, belső vitáktól terhes párt mire lesz képes, ha többfrontos küzdelmet indít jobb- és baloldalon egyaránt. Van egy tippünk: elsüllyed a magyar történelem szemétdombján.
Hajrá Tóbi!
U.i.: Hová tűnt Szanyi Kapitány?
