A norvégcivil az megbukik. Érted?
„Lopni az tud, aki profi a szakmájában, az amatőr az megbukik. Érted?” – ahogy nemrég a méltán népszerű Garabits névre hallgató vándorművész fogalmazott. Ezt értjük, de mi van azzal, aki nem amatőr, viszont civil?
Lezárult a Norvég Civil Támogatási Alap ügyében folytatott Kehi-vizsgálat, ma teszi közzé az laboreredményeket. Természetesen a simicskista baráti sajtó már tegnap szemezgethetett a megállapításokból, saccra a kétharmadát (mágikus szám a NER-ben) meg is kapták, nyilvánosságra is hozták.
A hírek szerint, ha a politikai vádakat nem sikerült hibátlanul felfesteni, rengeteg olyan egyéb szabály- és törvénysértést találtak, ami alapján 3-5 év simán kinéz az Ökotárs vezette konzorcium egyes vezetőinek. Csak címszavakban: Hűtlen kezelés, költségvetési csalás, magánokirat-hamisítás és jogosulatlan pénzügyi tevékenység. Elég erős lista. Ezek szerint mégse sikerültminden „cuccot” megsemmisíteni időben, rendesen visszadátumozni a szerződéseket, a brüsszeli FMO bűnpártoló segítsége is hiábavaló volt. De ezt majd megírja holnap a Magyarnemzet.
Vannak ennél izgalmasabb dolgok is.
Bárki, aki rápillant az Ökotárson keresztül érkező skandináv dollárok történetére, első pillantásra észreveszi, hogy a NER felemelkedésével egy időben lett az Alapból egyfajta anti-NER. Hogy a kétharmad ellenére kompenzálják a nemzeti nemcentrális erőtér szervezeteit, az Orbán-kurzussal szembehelyezkedő aktivista civileket. Az NCTA előző ciklusában fordulójában még bőven nyeregettek támogatást különböző programokra a jobboldalhoz, akár a Fideszhez köthető „civil” szervezetek, mint a Konrad Adenauer Alapítvány, vagy a tusványosi táboroztatók, de a 2011-2014 közötti ciklusban ilyen már elvétve sem fordulhatott elő.
Mindent vittek a balliberális aktivisták.
A mérsékeltebb értelemben vett publicisták a jobber oldalon többször hangoztatták, hogy hiba volt kirobbantani, majd így beleállni egy nemsokára záruló pénzügyi ciklus körüli botrányba. Több megy el a réven, mint amit nyerünk a vámon; mi lesz a nemzetközimegítélésünkkel, etc. És legfőképpen minek, nemsokára úgyis vége az egésznek, zárt ajtók mögött szépen le kell tárgyalni a következő ciklus előkészítését, hogy ott ne merülhessenek fel ilyen kifogások. Ez rendben is van, sőt, mióta Móra Veronikáék Goodfirendal barátkoznak, Obamához járnak kunbéláznilátogatni, akkor érhető miért féltették a kormányzatot egy ennyire erős érdekérvényesítő és hiszterizáló potenciállal rendelkező társasággal való kardozástól. Ugyanis a norvégcivileknek bőven van szerepük az amerikai-magyar kapcsolatok teljes elhidegülésében, a NAV-os vezetők kitiltásában. Ugyanakkor az is tény, ha nem állnak bele, akkor mire hivatkozva tiltakoznának az FMO partner-kiválasztási metódusa ellen az új ciklus kezdetekor, amikor már „két gondtalan ciklus van az Ökotárs vezette konzorcium mögött”.
Szóval lose-lose szituáció.
Persze lehetett volna hagyni őket tovább ellopni elaktivistáskodni más pénzét, elvégre nem egy különösebben hatalmas összeg.
A most vitatott kérdések közül azt, hogy a Kehinek van-e joga ellenőrzéseket folytatni az NCA civileknek pántlikázott pénzei környékén, az kb. már az elején eldőlt, teljesen feleslegesen vetette be az Ökotárs a TASZ-FMO nehéztüzérséget. A rendelkezésekre álló nyilvános dokumentumokból az igenre és a nemre is bőven elég idézetet lehet citálni, de ez ugyanolyan, mint a többi koherenciazavar a jogban: mindig a legbővebbhez kell igazodni. Nem szükséges ehhez nemzetközi jogásznak sem lenni (nem is vagyok), de erősen az az érzésem, hogy a kormány vs. mindenki más jogértelmezési vitában egy független bíróság a kormánynak adna igazat. Még akkor is, ha nincs ügyáthelyezés, és nem Handó Tünde jelöli ki a bírót…
Az skandináv pénzekkel kapcsolatban 3 dokumentumot szokás elővenni. A szerződést, a vonatkozó kormányrendeletet és a 38b névre hallgató jegyzőkönyvet. Az utóbbi „szabálykönyv” tartalmazza a magyar sajtóban részletesen kitárgyalt mondatot, miszerint
„a kedvezményezett Államot nem terheli felelősség a program végrehajtásáért, sem pénzügyileg, sem más módon.”
Ügyes próbálkozás volt. A Soros-dollárokkal amúgy is szépen kitömött hazai liberális aktivisták rátaláltak egy finoman szólva is érdekes passzusra, viszont az Ökotársra és kis barátaira ez pont nem vonatkozik. Amelyik fejezetben ez vagyon írva, annak ez a neve: Programmes operated by FMO, intergovernmental organizations, or Donor State entities. Ezeknél valóban nincs sem joga, sem oka a magyari államnak ellenőrizni, viszont az Ökotársra ezek közül melyik igaz? Ők a brüsszeli FMO álruhában? Vagy kormányközi szervezet? Esetleg Norvégiában vannak bejegyezve? A háromból egyik sem stimmel. Elektromos rollerbe próbáltak benzint tölteni.
A rájuk vonatkozó fejezetben viszont ez szerepel:
"General principles of the management and control systems
1. The Beneficiary State shall be responsible for the management and control of programmes. The management and control systems established by the Beneficiary State for the EEA Financial Mechanism 2009-2014 shall ensure the respect of the principles of economy, efficiency and effectiveness."
Ilyen az, amikor civilek és… megbuknak…
A másik érdekesség, ami a hírek szerinte a Kehi érdeklődését is elkerülte, az nem más, mint az Ökotárs finom kis ügyeskedése a források megfelelően liberális és aktivista zsebekbe terelgetéséhez. Idézet következik, ráadásul tőlük:
„Különösen élesen mutatkozott ez meg a civil kapacitásfejlesztés témakörben, amelynek kereteit (összhangban a támogatók prioritásaival) az első évben igen tágra szabták a lebonyolítók. A legtöbb pályázat – 352 – erre a témakörre érkezett, és bár az útmutatóban hangsúlyosan szerepelt az intézményi és szakmai fejlődés, az érdek- és jogérvényesítés, valamint a regionális és közösségfejlesztés, a pályázó szervezetek nagyobb részben egyszerűen napi működésük biztosításához és a finanszírozási „lyukak” betöméséhez kerestek forrásokat, esetleg némi „körítéssel”. (Ez a jelenség indította a témakör értékelőit a „relatív innováció” fogalmának bevezetésére – ami a nem eredendően új, de legalább a szervezet vagy a földrajzi térség addigi gyakorlatához képest eltérő, újszerű projektterveket takarta.)
Emiatt a témakör leírása, prioritásainak felsorolása jelentősen átalakult, leszűkült a második körre, még jobban összpontosítva az érdek- és jogérvényesítési, közpolitikai tevékenységekre – ez meg is látszott a pályázatok számának visszaesésén: az előző évinek alig több, mint fele, 187 pályázat érkezett a civil kapacitásfejlesztés témakörre. Innentől kezdve a további két fordulóban a szociális kohézió, gyermek és egészségvédelem vette át a vezetést a beérkezett pályázatok számát illetően (296 illetve 286), ami nagy valószínűséggel az ágazat általános alulfinanszírozottságával áll összefüggésben.”
Igen. Ez azt jelenti, hogy a forrás –és eszközhiányos civil szervezetek támogatása helyett, amire a Norvég Királyság és a Magyar Állam közötti szerződés kötelezné őket a civil kapacitásfejlesztés alfejezet terhére, Móra Veronikáék és a körülöttük zümmögő liberális aktivisták inkább lenyúlták a teljes keretet. És erre a SAJÁT és feltehetően jogtalan döntésre hivatkozott az ATV-ben Kálmánolgának, hogy hát a „donor országoknak nagyon konkrét elképzelése van arról, hogy kiket támogat”.
Nem, nem a donor országoknak volt elképzelésük, hanem Móra Veronikáéknak.
És a legjobb, hogy mindezt képesek voltak jelenleg regnáló kormány civil-ellenes lépései miatti szükségszerűségnek nevezni. Mert ők az igaziellenzék, ahogy TGM írta… Pedig ha valaki a civil világ feketeöves ellensége, az pont a magukat áldozatnak feltüntető, közben forrásokat lenyúló, civil szót teljesen lejárató norvégcivilek.
