Még egy hülye amerikai politikus
„Dick Cheney volt alelnök szerinteredményesek voltak a CIA embertelen kínvallatási módszerei, mivel szeptember 11. óta nem volt sikeres, tömeges áldozatokkal járó terrortámadás az USA-ban.” Gratulálunk. Igen elegánsan siklott el két darab százezres áldozattal járó háború felett…
Az USA guantánamoi és egyéb titkos CIA börtöneiben folytatott mengelézése miatti emberijogista fősodor-siránkozástmi tulajdonképpen eddig is félig-meddig trollságból követtük csak el. A 21. század vallását, az Egyetemes Emberi Jogokat se nagyon tudjuk hova tenni, főleg az azokból levezetett másodlagos, harmadlagos, akárhányadlagos, életmód-kisebbségeket nemhogy védelemben, hanem támogatásban részesítendő jogokat. Egy terroristára meg nyilván nem lehet fagyimegvonással nyomást gyakorolni, illetve ahol szarnak ott büdös van, ahogy kollégám fogalmazott nemrégen.
Mert azt eddig is tudtuk, hogy a CIA kínozza a foglyokat, de azt is érdemes tudni, hogy akit Slayer hallgatásával lehet kínozni, az alapból nem lehet jó ember.
Egy vállrándítást nem érne az egész, ha nem lehetne ezzel mindennap gúnyosan reagálni kedvenc demokratikus gyógypedagógusunk, André Goodfriend magyari emberi jogokért való aggódásaira. Hisz az egyértelmű, a jelentés kiszivárogtatása finoman szólva is igen szoros összefüggést mutat az amerikai republikánusok landslide victoryjával, ahogy törvényhozás két házában többséget szerezve elég combosan bejelentkeztek a két év múlva esedékes elnökválasztásra, pedig ott – rendes monarchia, mégis mit csináljanak – be lett tervezve a kulturált átadás-átvétel Obama-Clintonné örökösödési sorrendben.
Dick Cheney volt alelnöknek viszont sikerült egy igen erőset megszólalnia, lazán hozta a befolyásos amerikai politikus ordító baromságokat beszél bayerzsoltis vonalát. Mert tényleg, lehet olyan összefüggést találni, hogy addig csiklandozták néhány borostás arabus talpát, ameddig meg nem akadályoztak pár új 9/11-et, de igazából azzal akadályozták meg a tömeges áldozatokkal járó, amerikai földön elkövetendő merényleteket, hogy a harci érintkezés helyét áthelyezték két kontinenssel odébbra. Merthogy azóta sikerült vívni egy-egy nagyobbacska, százezres bodycounttal járó háborút Irakban és Afganisztánban, a sok kisebb csetepaté mellett, és ezek pont annyira lekötötték az iszlamista elmeroggyantak szabadidejét, hogy komolyabb merényleteket nem tudtak végrehajtani az Államokban. Kisebbeket, egyéni kezdeményezéseket viszont igen, de hát ők ebben a formában tisztelegnek a decentralizáció előtt.
Ennyit a sikerről és annak viszonylagosságáról…
