Végső visszaszámlálás
2015 is elérkezik lassan. Párat kell már csak aludni, és jöhet a pezsgődugó-röptetős, tűzijáték-füttyös visszaszámlálás, a füstöltcsülök-ízű csókok, és az ordenárévá üvöltött Himnusz pillanata, aztán telefonálás a rokonyoknak az agyonraterhelt mobilhálózaton, hogy hát nálatok is újév van?, micsoda meglepetés! Ez a visszaszámlálás lesz azonban a végső, és nem azért mert világvége lenne, annak a meghatározásába a maják is belebuktak.
A klímakutatók azonban éppen ezt a remekbe szabott dátumot jelölték meg, amikor a globális felmelegedés visszafordíthatatlan lesz.
Persze lehet azon vitatkozni, hogy miért pont ez az év lenne az, miért nem épp a 2016-os, vagy inkább a 17-es lenne jobb, de ez a lényegen mit sem változtat. Aki a decemberi kellemesen tavaszias viharok láttán amúgy sem csóválja a fejét, hát annak mindegy. Az időpontot amúgy James Hasen, a NASA klímakutatásért felelős egyik agytrösztje lőtte be, amiért is többszörösen is kompromittálta magát Ámerikában, olyannyira, hogy esetenként korlátozták a szabad véleménynyilvánításban a demokrácia hazájában. Így megy ez ott, lehet finanszíroznunk kellene ott valamelyik utcai ellenzéket… Esetleg a fergusonit, azok belevaló gyerekek…
Hogy megértsük a problémát, amit már a 80-as években előre jelzett, elég annyi, hogy baj lesz a vízzel. Elég csak a Discovery dokufilmjeiben meghallgatni idősebb Günther bácsit, a Svájci Alpok hegyikecske-felmenőkkel is rendelkező túravezetőjét, aki keserűen számol be arról, hogy fiatalkorában a hegygerincről egyszerűen csak átlépett a gleccserre. Ahogy az idő elszállt Günther bácsi fiatalkora felett, a hegygerinc és a gleccser méterekkel távolodott el egymástól, és nincs utánpótlás, a gleccser tehát fogyik’. A gleccser, ill. a gleccserek által táplált folyók pedig el fognak apadni. Eztán minden kicsit másképp lesz majd mindaddig, amíg már minden kicsit nagyon másképp nem lesz majd.
Sok helyütt elfogy majd a víz, máshol meg túl sok lesz belőle. Ebből lesznek a bajok…
Belépünk tehát azon sci-fik világába, amiket eddig csak filmpluszon láthattunk, persze nem úgy hirtelen, hanem alamuszi lassúsággal, de fogalmunk sem lesz róla, hogyan is fogy alakulni, mert jobb erről nem is beszélni. A Magyarisztánban és térségében is tapasztalható erőteljes nyomásgyakorlás az energiakérdés tekintetében azt mutatja, hogy a fejet a homokba kell dugni! Miközben mindenki az évtizedes európai világbékéről papol, konkrétan a magyarik szomszédságában éppen háború dúl a Nyugat és a Kelet között az energetikai helyezkedés érdekében, nacionalista törekvéseknek álcázva azt. Pedig nincsen másról szó, csak arról, hogy a fosszilis energiákat ki szolgáltassa a jövőben a világ polgárainak. Lehet választani, hogy a klíma-egyezmény alól magát fölmentő Ámerika palagázával fűtjük tovább a kecót, vagy a csokiosztogatásról elhíresült ruszkik lesznek a befutók, akik különben a klímakérdést szintén figyelmen kívül hagyó Kína és India felé is érdekeltek.
A probléma tehát leginkább abban van, hogy miközben tehetetlenül szemléljük ezt a cicaharcot, de közben messzemenőkig hiszünk a megmentő Vasemberben, még mindig a fosszilis energiák elfüstölése a kérdés. Holott, és mégegyszer jeleznénk, 2015 van, tehát már valószínű buktuk ezt a békés bolygót, és nagy átrendeződések, éhínség és szárazság, szélsőséges időjárás köszönt majd ránk. A túlélésen kellene gondolkodnunk. Sokan persze még mindig nem képesek felfogni, hogy az eddig a föld alatt nyugvó fosszilis energiák végtermék-többletének lekötésével is foglalkozni kellene.
Épp jelenleg is pusztítjuk a világ erdeit, amelyek erre képesek lennének.
Nincs elmagyarázva, hogy minden egyes szerencsétlen fa, virág, vagy kóró a túlélésünket segítené. Ehelyett a 444 által is gondosan lehozott amerikai tanulmányokat olvashatunk a zöldenergia sikertelenségéről, és arról, hogy nem térül meg a befektetés. Nincsen benne pénz. Ilyenkor persze fölmerül a kérdés, hogy a fosszilis energiák felhasználásának maximalizálása lassan 100-150 éves előn yben van a zöldenergia néhány tíz évéhez képest. A benzinpazarlás T-modelles hagyománya óta mára már 4-5 literből is megtehető a 100 km. Szóval még itt is van innováció. Az elektromos áram felhasználása tekintetében pedig elég csak arra gondolnunk, hogy az egész emeleteket elfoglaló lyukkártyás számítógépek óta mára a kézikütyünkben hordozzuk annak hatványozott teljesítményét.
A világ energiaéhsége tehát szemenszedett hazugság, hiszen rendelkezésünkre áll már ma is a technika ahhoz, hogy maximális teljesítmény mellett minimális energiát használjunk fel. És ez minden területre igaz. Ráadásul az innováció, a kutatás, a fejlődés mind ezirányba mutat. A világban mégis háborúk dúlnak az elavult, fosszilis energiahordozók eladásáért. Mi pedig, a világpolgárok, tehetetlen szemlélői vagyunk ennek a folyamatnak, hiszen mindez a pénzről, a gazdagok és hatalmasok pénzéről szól. Azért, hogy a hatalomban maradhassanak, és őértük mások vívják a háborúkat.
Természetesen jogos a kérdés, hogy mit tehetünk ez ellen. Feltéve, ha akarunk, és nem hisszük el, hogy tehetetlenek vagyunk. Ehelyett érdemes elgondolkodni azon, hogy a hatalom mindig azoké, akiket azzal felruházunk. Ha értéktelenné válik mindaz, amelyet ők értékként számunkra felmutatnak, akkor elszegényednek, és csóringer csatornatöltelékek lesznek. 2015 és a következő évek kihívása abban áll, hogy személyes harcaink és döntéseink által ezt a hatalmat elragadjuk a kezükből.
Az oly gyakran emlegetett civil tevékenység éppen ezt jelentené, hogy személyes életünket, döntéseinket éljük meg felelős, a jövőben gondolkodó személyiségként. Mert mi vagyunk többen. És hogy lesz e hatásunk a jövőnkre, ahhoz elég bizonyítékként annyi, hogy a kézikütyünkben hordozzuk mára a világot. Találkozhatunk, tervezhetünk és cselekedhetünk közösen. Ez a globális információáramlással immáron felruházott emberiség képes a közös túlélésre. Ez lesz a pillanat, amikor a globalizáció-fagyi visszanyal, mert már nemcsak a gazdag brókerek és pénzemberek élhetnek vele. És nélkülünk, a munkánk, és a pénzünk nélkül ők senkik. Tegyük őket semmivé. Éljük túl a percembernyi önzésüket.
2015 a változás éve kell, hogy legyen, különben elbasztuk végképp, és irány az Alpha-Centauri. Majd ott nyilván mindent jobban fogunk csinálni. De ez megint a filmplusz...
