Az amerikai liberalizmus és a román irredentizmus násza - korrupució ellenes harc, vagy politikai tisztogatás
Az, hogy Romániában több a korrupt politikus, mint a hagymakupolás templom, nem újdonság. Úgy tűnik, a magát a római eredetűnek tartó nemzet más erények hátrányára a farkastejjel együtt szívta magába a korrupcióra való hajlandóságot. A román Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (DNA) egyre-másra teregeti ki a vizes lepedőt a politikusok viseltes ügyeiről, látszólag minden válogatás nélkül. Különösebben nincs nehéz dolga Laura Codrutának, a DNA vezetőjének, hiszen minden román politikusról vaskos akták állhatnak rendelkezésre, mivel korrupción érni román politikust olyan, mint sivatagban a homokra köpni.
A dolog akkor kezd összeesküvés-jelleget ölteni, ha helyt adunk Cristian-Tudor Popescu, román véleményvezér információinak, miszerint a DNA tevékenységének megerősödése mögött amerikai befolyás áll. Erre lehet következtetni abból is, hogy Victoria Nuland, az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettese tavalyi látogatása alkalmával elsőként Laura Codrutával tárgyalt, és csak azután a kormány képviselőivel. Az amerikai érdekképviselet Románia elhelyezkedése és ásványkincsei miatt is fontos lehet, és a DNA erejét és befolyását felhasználva Amerika kedvező politikai légkört teremthet Romániában. Klaus Johannis – aki igen jó kapcsolatot ápol az amerikai diplomatákkal és katonai vezetőkkel - államfővé választásával erre minden lehetőség adott, hiszen Johannis liberálisaival a megüresedő állami tisztségeket könnyedén be lehet töltetni.
A korrupció-ellenes intézkedések tehát nem teljes véletlenszerűséggel csapnak le, és valószínűleg az IMF által diktált gazdasági menetrend előtt tisztogatja az utat. Az pedig már végképp hollywood-i forgatókönyvbe illő lenne, ha Ukrajna után a második orosz-amerikai konflikutszóna éppen a Moldovai Köztársaságban alakulna ki, ahol jelentős román kisebbség él, s amelynek megszerzése a román politikai retorika része, pártállástól függetlenül.
Mindenesetre lehet, hogy ha jobban tiszteltük volna Goodfriend-et, fölvettünk volna egy kis hitelt az IMF-től, és génmódosított kukoricapelyhet adnánk az iskolásoknak reggelire, már Kárpátalja és Észak-Erdély visszacsatolását tervezgethetnénk. Különös ez az amerikai típusú liberalizmus…
