Összefogás 3.0: Teljesen Kész vannak

A kétharmadmegtörés magasztos célja úgy tűnik léket kap Veszprémben, miután megtalálták Kész Zoltánt, a „political whore” nevű képződmény egyik legújabb magyari képviselőjét. A baloldali ellenzék teljesen „Kész”, és ezen már tényleg nem lehet segíteni.

Kész Zoltán számtalan kijelentése olyan, amit

csak a simicskai jelzők használatával lehetne leírni

. Például:

„szarok a TB-be, egyházaknak kell kiosztani a sulit, hogy lehet valaki baloldali?”.

Ezek a kérdések a huszadik fröccs és negyedik sör után nálunk is simán előjönnek. Mondjuk nem csetelünk 16 éves lánykákkal, mert nem témánk a diznihercegnős mémek kielemzése és Justin Bieber balhéjai. De hát Kész Zoli, ott Veszprémben nem fogta vissza magát, és

tolta a slacker jobber faszságokat egész addig, amíg meg nem jelent ajtajában a Demokrácia Angyala

, és el nem hívta, mint Szent Pált a Damaszkusz-Tapolca főúton. Aztán most támad a piacpárti konzervatív múlt, mert

az Összefosás koalíció egyszerűen nem tud leszokni a totális önsorsrontásról

, és lépten-nyomon kénytelen bizonyítani tökéletes alkalmatlanságát nem csupán az ország kormányzására, de arra is, hogy a cipőfűzőjüket egyedül bekössék. Félreértés ne essék: a jobboldal is tömve van hasonló arcokkal, elég csak a Demokratikus Chartás Kerényit, vagy az újabban a Hír TV kiürült folyosóin Simicska személyes felszopójává átlényegült Csintalan Sándort említeni. Szóval nincs ezzel alaphangon gond egy kétosztatú politikai rendszerben, csakhogy a magyar politikai rendszer régóta nem kétosztatú, és a baloldal nincs is abban a helyzetben, hogy hasonlóan matekozzon, mint anno a Fidesz. Nem is azt a politikát folytatja ugyanis. Amikor ugyanis 2002-ben a Fidesz politikai irányvonalat választott azt mondta, hogy az általa teremtett Összefogás alapja az „egy a tábor, egy a zászló”. Akkor ennek sok kritikusa volt, de az mára biztos, hogy végül is jó döntés volt, hisz nem politikai célokon, eszméken folyt a vita, hanem azon, hogy az, aki beáll Orbán Viktor mögé, vállalja-e a közös szívást egy közös cél érdekében, ami nem pusztán abból állt, hogy megbuktassuk Gyurcsányt, hanem hogy

megvalósíthassuk azokat a célokat, amik azért többé-kevésbé érvényesültek az elmúlt években

. Ekkor liberálisok, baloldaliak, jobboldaliak, konzervatívok és természetesen oligarchák és political whore kategóriás alakok is úgy döntöttek, hogy a jövő valóban elkezdődött, és épp ezért egy szép nap el is fog jönni. Ez lett 2010 végül. Kétharmaddal. Kétszer is. A baloldal elvileg a „tartalmak és üzenetek szintjén” szeretne megújulni. Demokrácia, köztársaság, jogállam és társaik. Baloldali értékek, a Nép minden előtt stb. Széles körű összefogás, demokratikus kerekasztal stb., hogy a legutóbbi idők verbális szájtépésének és liberális hablaty dumájának termését végignézzük. És bizony itt lett volna másik megoldás, ami helyett jött Kész Zoltán, az egykori jobber, akinek addig taposta a tyúkszemét a Fidesz-gépezet, hogy egyszer csak a kifingott és általa is korábban lenézett baloldal ágyában találja magát. Hogy mi lett volna az? Például vegyük komolyan ezt a széles kört. Ha komolyan vesszük, akkor nem magunk között kezdünk megint keresgélni, hogy az Együtt-PM nevű nem létező szövetséges által kiköhögött civil baromarc legyen hirtelen a kétharmadtörő jéghegy, hanem elindulunk a „baloldali értékek” (jelezzük, mi nem hisszük, hogy lenne ilyen) mentén. Keressünk egy kicsi baloldali pártot, aki korábban nem volt része az Összefosásnak - mondjuk legyen ez Schmuck Andor Szocdem pártja - és egyszer csak meglepő módon kezdjük el az ő jelöltjét támogatni.

Ne kelljen azon magyarázkodni, hogy számunkra a megoldás a sokadjára átnevezett önmagunk vagyunk

, hanem adjunk esélyt úgy kétharmadot törni a Demokrácia számára, hogy tovább szélesítjük a repertoárt olyanokkal, akik ugyan nem mi vagyunk, de nem is ők. Kockáztassunk, de legalábbis tartsuk magunkat azokhoz az elvekhez, amiket sikítva ordítunk bele a Kossuth tér egébe heti rendszerességgel. Nade hát nem ez van. Nem baloldali a jelölt, hanem egy hülye jobbos. Egy politikai kurva. Ettől még simán megeshet, hogy Veszprém unott és kiábrándult népe megválasztja véletlen, de az biztos, hogy

akár törnek kétharmadot akár nem, semmivel sem kerültek beljebb

. Ez van. Ennek örülni is lehet…. Csak épp minek?