Megfelelő csomagolópapír a nyugati piacokra

Amerikai tanácsadók javaslata alapján ezentúl egy dobozzal a fejükön járkálnak az ellenzéki gazdaságpolitikusok. Történt ugyanis, hogy a Standard&Poor’s felminősítette Magyarországot, „BB plusz”-ra emelve az eddigi „BB”-ről a devizában és a forintban fennálló hosszú lejáratú magyar államadósság besorolását.

Bernard Gui

Nos, gondolom az ellenzék zavarában azt fogja gondolni, ehh, már a nemzetközi hitelminősítőket is megtévesztette Orbán. Meg persze

ellenzékből semmit nem jelent egy felminősítés, ahogy kormányon se jelentett semmit a felminősítés elmaradása

, felesleges is Orbán pár évvel ezelőtti, hitelminősítő-ellenes kirohanásait idézni. Azért, mert ezek a dolgok tényleg semmit nem mondanak a „számainkról”. A kérdés, amire a felminősítés válaszol, az az, hogy a pénzvilágnak mi a VÉLEMÉNYE rólunk. A makróadataink eddig is rendben voltak, csak éppen egyéb megfontolásokból ez nem érdekelte a hitelminősítőket. Szóval most mi a fenti, nyakatekert, brókernyelvezetű hivatalos helyett szolgálunk egy nemhivatalos magyarázattal is. Emlékszünk még ugye - nem a gyermekéveinkre, amikor együtt volt még az a jó kis társaság, amikkel szentimentális Ákos-koncertekre jártunk - hanem Szijjártó Péter pár héttel ezelőtti nyugati nyitására, mely tökvéletlen

egybeesett a cseh kormányt megbuktató amerikai atomcég bevonásával a paksi építkezésekbe

. A Westinghouse hosztolása –

– minden valószínűség szerint igen pozitív hatással van a magyar demokrácia megítélésére. És ezek szerint némi minimális fix profit biztosítása a hitelminősítői besorolásunkra is gyorsan jó hatással van: csak be kellett jelenteni a bankadó folyamatos csökkentését, mint a BudaCash anno a saját ügyfeleinek a folyamatos és kiemelkedő hozamot. Ilyen ez a

külgazdaságtan

nemzetközi politika. A pénzvilágnak (aka babilóniai szajha, by hülyeszaniszló) pont ugyanaz kell, mint a brókerházak ügyfeleinek: s

zépen becsomagolt féligazságok

, a szebb jövőre (by Jobbik) tett mézesmázos ígéretek. A zsákmányból való tisztességes részesedésen kívül persze más dolgok is jó hatással lehetnek demokráciánk és gazdasági helyzetünk megnyugtató megítélésére. Például: ezentúl

jobb lesz figyelni kell az elegáns formaságokra

. A finn és a magyari paksok közti különbség csak annyi, hogy a finnek kiírnak egy pályázatot az egyetlen egy beszállítónak, mi meg nem. Kétségkívül a magyar verzió a hatékonyabb és olcsóbb (habár ezt 30 év múlva fogjuk tudni tényekkel alátámasztani), ellenben a finn jobban csomagolt. A

csomagolópapír pedig fontos marketingeszköz

, nem csak a szaloncukornál és a húsvéti csokitojásnál, hanem az európai színtéren folytatott politikai játékoknál is. Ahogy a kokakóla is mást ad el keletre, mint nyugatra... Ott vannak ugye a görögök, akik most épp nácikapitalista héjáknak nézik a németeket, mint a legegyügyűbb rákosista propaganda. Prüszkölnek rájuk, utálják őket, és ha lenne miből, háborút indítanának ellenük. A baj csak az, hogy

a görög-német vitában a németeknek van igaza

(meg azoknak, akik szerint ki kell dobni az euróövezetből a görögöket, de ezt most hagyjuk; a németek sosem fognak pontos precíz autógyári munkásokat nevelni a zorbásokból). Mert tényleg, ki venne olajbogyón kívül bármit, amire

made in Greece

van ráírva? Arra nem jöttek rá a görögök, amire Orbán. Ha adnak nekik, mármint a németeknek fix profitot, mint a horngyufa a közműveknek, akkor hamarjában a befektetésre ajánlott kategória csúcsára repülnének. Egyelőre persze még a görögök elfojtott agresszivitásukat vezetik le a teutonokon, idővel azonban, ha tényleg szeretnének még sokat kávézni a tengerparton a 14. havi fizetésből, akkor kénytelenek lesznek szofisztikáltabb megoldások után nézni, ez ügyben pedig a csehektől, a románoktól...

..és újabban Orbántól vehetnek gyorstalpaló órákat.