Kockázatok és mellékhatások

Még mindig nem tudtunk eleget foglalkozni a vasárnapi zárvatartás kérdésével, amely ellenzéki Excaliburként bármikor előrántható és megforgatható a Nemzeti Együttműködés szívében, ha tüntire kell hergelni a jónépet. Emellett a kormány szakértői is maxmilálisan alulmúlták önmagukat, amikor a királyi tévén egész hétvégén azzal a kérdéssel borzolták a kedélyeket, hogy a vasárnapi pékek árulhatnak-e kávét és vizet is a kalács mellé, vagy sem. A hétvégi zárvatartás kérdésének kálváriája olyan fontos lépcsőfokhoz érkezett ezzel, amely csak az uniós Uborkagörbületi Bizottság tevékenysége ér fel.

Miért Rigó

Miközben a balodal lassan botránnyá dagasztja ezt a kezdeményezést, sajnálatosan célkeresztbe kerül a KDNP-n keresztül maga az egyház, és katolikus vallás. A vasárnapi zárvatartás intézménye lehetne egy könnyen dekódolható, világnézetek fölött álló üzenet. A vasárnap lehetne a család és a szabadidő szimbolikus napja, lehetne a kapitalizmus által diktált fogyasztói társadalomképpel szembemenő közösségi üzenet, lehetne a szakszervezetek és más baloldali csoportok/szervezetek által hangoztatott kizsákmányolás és munkakötelezettség elleni kiállás. Lehetne a nemzeti karaktert leradírozó multinacionális cégek elleni fellépés, a szinte teljesen megsemmisült hazai kiskereskedők helyzetbe hozása. Ehelyett a vasárnapi zárvatartás ügye

egyfajta alkalommá vált, hogy a liberálisok, a sámánhívők és a prolik kiélhessék zsigeri egyházgyűlöletüket,

hogy lehessen klerikális agressziót emlegetni, nomeg hülyekatolikusozni. Nem is lehet véletlen hogy magát a kezdeményező KDNP-t is csak mint akarnok, de valódi szavazók nélküli törpepártként emlegetik a téma kapcsán. A zárvatartás ügyét ráadásul a titokzatos érdemeiért újraválasztott Semjén Doktor sem képviseli kellő vehemenciával, hiszen azon kívül, hogy vadásztörténeteket sugdos a miniszterelnöki fülbe, és fehér lovon látogat határon túli falvakat, nem áll ki látványosan a kezdeményezésért.

A vasárnapi zárvatartás kérdésében egyre nehezebben lehet tiszta fejjel gondolkodni, hiszen azok az alkalmazottak, akik valóban haszonélvezői lehetnének ennek, jobbára mind be vannak fenyítve az elbocsátásokkal, és csak csöndben bólogatnak a kritikákra, nehogy bajba kerüljenek. Ha már a szakszervezetek is a kereskedők oldalára álltak, legalább a KDNP-nek kellene munkavédelmi intézkedésekkel, hiteles és értelmes kommunikációval, a negatív következmények enyhítésével támogatni a saját kezdeményezésüket.

A zárvatartás egyszersmind a KDNP erőpróbája is, hogy képes-e valódi pártként kiintegetni a Fidesz háta mögül, vagy valóban egy enervált, jelentéktelen minipárt. A legfontosabb azonban, hogy egy ilyen politikai kezdeményezés károsultja semmi esetben nem lehet maga a vallás, és ha ezt nem ismerik föl kellő időben Semjénék, akkor elveszítenek mindent jogot arra, hogy annak értékrendjét képviseljék.