Tetszettek volna kormányprogramot írni…

Már megszoktuk, sőt némiképpen el is untuk a baloldal folyamatos megújulási kísérleteit. Kiröhögtük a ráncos bőrű, vén szoci ideológusokat, a fütyiszagú szoborkéselős prolikat, a tavaszi viharban kipirult-arcú neverending tüntetőket, és a hülye, de tökéletesen ismeretlen szónokaikat. Sokkal izgalmasabbnak ígérkezik, hogy már a jobboldali sajtó is pedzegeti a megújulás igényét (még ha ezért menetrendszerűen érkezik a lesimicskistázás), és bizonyosfajta elégedetlenséget megenged a DK-s nyugdíjasok ideológiai horizontján túl is. Egészen egyszerűen azért, mert az utóbbi idők választásain otthonmaradó jobboldali szavazókat nem lehet csak úgy simán leszocizni, mert berágnak, és fölcsapnak jobbikosnak.

Miért Rigó

Amikor G. Fodor belőtte a köztudatba, hogy szerinte a Polgári Magyarország ideológiája puszta reklámfogás, a politikai marketing terméke, testületileg háborodott föl a jobboldali értelmiségi holdudvar. A különös, hogy a politikai oldalról értelmes riposzt nem érkezett az egy szál

okoskodó elemzősön

túl. Ha másból nem, ebből is kiviláglik, hogy óriási különbség van a jobboldali szavazó világképe, és a jobboldali politika valósága között. Természetesen lehet a rezsicsökkentés ígéretével, meg a „folytatjuk, amit eddig is csináltunk”-szólamaival választást nyerni. Csakhogy ez igazából nem teljesítmény.

Egy baloldali populista pártnak talán igen, de nem a polgári, konzervatív szavazó számára.

Felesleges boncolgatni, hogy az utóbbi időközi választásokon miért maradtak otthon a jobboldal szavazói, hiszen nyilvánvalóan a hátukat mutatták a kormányzó pártnak. El lehet poénkodni az ügyet a kapufáról kifelé pattanó labda humorosnak szánt hasonlatával. A gyakorlatban azonban kevésnek bizonyul az évek óta rendben tartott államháztartási hiány, a közmunkások számával kiplasztikázott munkanélküliségi mérőszámok, és az uniós forrásból finanszírozott nagyszabású, olykor valóban fontos építkezések. És ez még akkor is kevés, ha párba állítjuk, milyen lehetőségekkel kecsegtetett volna egy esetleges baloldali válságkezelés. Vélhetően IMF-hitellel, privatizációval, visszabérléssel, még nagyobb eladósodással, és sok-sok haveri helikopterrel. Nem véletlen, hogy az MSZP lassan a Jobbik népszerűsége alá tornázza magát. A megújulást sürgető konzervatív hangok felhívják a figyelmet, hogy még három év van arra, hogy a Fidesz visszaszerezze az erőt és a hitelességet, ami Lepsénynél még megvolt, de Veszprémnél már elveszett. A megújulás azonban éppen

azért problematikus, mert a jelenlegi helyzet épp a párt fiatalodási kísérlete miatt állhatott elő

. Utóbbinak köszönhetően kerülhettek helyzetbe azok az ifjú mándrucok - a táskahordozó Szijjártó Péter, a táskahordozó Lázár János, az ismeretlen Habony Árpád, és a többi cikifiú -, akik a leginkább megosztják a konzervatív szavazótábort. Mégcsak azt sem lehet teljes joggal kijelenteni, hogy a Fidesz elvesztette volna a realitásérzékét, annyi azonban biztos, hogy ezek a mándrucok már úgy ültek be a Parlamentbe, hogy soha nem kerültek olyan kellemetlen helyzetbe, hogy a keményen dolgozó kisemberrel érintkezniük kellett volna. Önnön zsenijükbe vetett hitüket semmi sem ingathatta meg, főleg azok után, hogy a párt régi, szimpatikus, vagy legalábbis markáns arcai fokozatosan kiszorultak a vezetői elitből. Vízfejű államapparátussal és bürokráciával párnázták ki a köztük és a valóság között tátongó űrt, de semmit sem tettek hozzá az ország jövőképéhez. Nem lehet persze megjósolni, mire lesz elég az a három év, de a jelenlegi csetlés-botlásból nehezen olvasható ki egy újabb választási győzelem, mert nincs semmilyen kitapintható folytonosság és következetesség a Kormány cselekedeteiben. Nincs program, mert nem írtak 2014-ben, mivel könnyedén nyertek anélkül is. Ugye most milyen jól jönne? Nem kellene sajnálkozni a vezérfonal hiányán. De nem, ahogy állunk, jelenleg nincs olyan akcióterv, amely választ adhatna a választókat leginkább foglalkoztató kérdésekre. Mi lesz az elöregedő társadalommal, és a nyugdíjakkal? Hogyan fog boldogulni a cigányság? Hogyan térnek majd vissza a fiatalok, és legfőképp miért lesz érdemes hazatérniük? Az oktatást a jelenlegi szinten tartva az nemhogy olcsó munkaerőnkkel leszünk versenyképesek Európában, hanem egyáltalán, mivel a semmihez nem értést nem lehet elég olcsón kínálni. Vagy képesek leszünk értékes, de megfizetendő tudást felmutatni, amire a sokat idézett,

is vágyakoznak a német cégek, ugyanis a munkanélküliséggel párhuzamosan komoly ipari munkaerőhiány is van, és nem a betanított munkás szintjén. Vagy a másik megoldásra váró kérdés: a csak szóban támogatott kis-, és középvállalkozásokról mikor kerülnek le az indokolatlanul magas adóterhek és az indokolatlanul sűrű baszogatás, hogy ne csak az állami megbízásokon, hanem az önálló kezdeményezőkészségből, saját tőkéből és vállalkozó szellemből is meg lehessen gazdagodni? És sorolhatnánk… Ezek a kérdések természetesen nemcsak a Kormánynak szólnak, hanem minden politikai pártnak, mégis jelenleg a Fidesznek leginkább. A választók ugyanis nem hülyék, és aktivitásuk hiánya híven tükrözi a politika aktivitásának hiányát, legalábbis a nem pótcselekvés szintjén. Még van három évetek srácok, és nem fog fájni, ha néhányotoktól majd búcsúznunk kell, hogy polgári kormánya legyen a polgári magyaroknak.