V. Zoltánné, húzd meg magad!

Múzeumlátogatásra ítélték V. Zoltánné, 61 éves, rokkantnyugdíjas holokauszttagadót. A következő mondata húzta ki a gyufát a Tett és Védelem alapítványnál:

„Hagyjuk már ezt a holokamut! Különben is, ha igaz is, mi köze egy unokának a nagyapja bűneihez?”

Nos, ha bármi értelme van egy, a Holokauszt tagadását tiltó törvénynek, az biztosan nem egy ilyen súlyú hozzászólás bíróság elé citálása. A holokauszttagadás-címszó alatt a törvény azokat a retardáltakat akarja kiszűrni, és rendszabályozni, akik egyetértenek a faji alapú üldöztetéssel, népírtással, netalán szívesen részt is vennének benne. V. Zoltánné viszont tisztában van vele, hogy hülyeséget írt, csak első felindulásában kommentelt valamit, mert olvasott egy cikket, amin berágott. Nem túlzó a múzeumlátogatás bűntetése, de a médiavisszhang, a bíróság, az egész herce-hurca valahogyan mélységesen dekadens. Kifejezetten olyan jelenség, amely mindenkinek, nácitetkós-jobbikostól a habzó szájú liberális megmondóembernek okot ad a hőbörgésre, a véleményezésre, az indulatkeltésre. Szóval ebből a büntetésből senki nem okul, nem gondolkodik el. Ez az ítélet csak egy újabb pezsgőtabletta közéletünk háborgó vizébe. Médiaeledel. Az egész lényegében arra utal, hogy jobban oda kell figyelnünk a trollkodásainkra az interneten. Mert, ha véletlen „kapd be”-t kommentelünk, előpattan egy szervezet, aki feljelent bennünket szexuális zaklatásért. A netvilág verbális gladiátorviadalában a másikat a véleményéért kiiartani, felnégyelni, szűk sikátorban a szemét kiverni, anyja hátán megb*szni akaró kommentelők közül sikerült épp V. Zoltánnét nyakon csípni. Ja, hogy a holokauszt-tagadás ennél sokkal súlyosabb dolog? Hát nem abban a formájában, és amiért V. Zoltánnét följelentették. Igaz, ezután biztos meghúzza majd magát, és a közértben leholokauszttagadózzák majd a háta mögött a szomszédok. Nemde komolyabb például, ha valaki az SS jelmondatát tetováltatja magára, hiszen az nyílt azonosulás. Ugyanazt a testről el nem távolítható módszert alkalmazva, amivel annak idején besorszámozták a haláltáborba hurcoltakat. Ami nem csak egy komment, hanem örökre szóló elkötelezettséget feltételez. Hülyén is nézne ki egy józanabb pillanatban alátetováltatni, hogy bocs, mégsem gondoltam komolyan. Nemde komolyabb probléma a nyilvánosság előtt elhazudni, a magánszféra érinthetetlenségébe utalni valós, bár mások számára csöppet sem szimpatikus értékrendünket, a megtévesztés és politikai haszonszerzés érdekében. Így történhet, hogy míg V. Zoltánné a múzeumba látogat, addig mások a Parlamentbe, fizetésért. És az vajon Holokauszt-tagadás e, ha ezek után azt mondja az ember, hogy ez a törvény, ha így alkalmazzák, egy kacat?