A rendszerváltozás összes befejezetlensége, elcseszettsége egy darab (meta)hírben: "Salgótarján eltörli a partizánok emlékét". Öt olyan utcát neveznek át, amelyek a névadója összefüggésbe hozható a 20. századi diktatúrákkal, és erről a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása is hozzátűzhető mellékletként a javaslathoz.
Eltörlik, csak nem végképp...
Piréz Róbert
Salgótarjánnak hasonlóan szocialista városvezetője van, mint átnevezési balhéval legutóbb a hírekbe bekerült Szegednek. Tehát komoly és határozott üzenet LEHETNE, hogy Botkával szemben, aki ragaszkodott a harminckétnevű egyik azonosítójához, Salgótarjánban maga Dóra Ottó polgármester kezdeményezte öt komcsiutca névtábla-cseréjét. Mert ugyan hiába van 2011 óta törvény arról, hogy a 20. század hírhedt és kevésbé hírhedt szarházijai nevét nem viselheti sem közterület, sem közintézmény, valahogy mégis sikerült eddig háborítatlanul ott fityegniük az utcasarkokon meg az iskolai pecséteken országszerte.
„A polgármester elmondta, az egyéni képviselőktől kért vélemények alapján két-két névvel készítették el a javaslatot, amelyet egy hónapon keresztül a városlakók is véleményezhettek.Ezek alapján az Alpári Gyula út új neve Szögverő út lesz, az Asztalos János úté Asztalos út, a Partizánok útja Kőbánya utca. A Rózsa Ferenc utat Rózsa útra, a Zalka Máté utat Zalka útra nevezik át.”
Ennyire sikerült eltörölniük a partizánok emlékét. Ez pont annyit ér, mintha egy távoli disztópiában egy Gyurcsány Ferenc utcát Gyurcsányivá, vagy 45-ben az Adolf Hitler teret nem Kodály Körönddé keresztelik vissza, hanem sima Adolffá. Az üzenet átjön: feltettük az álbajuszt Rákosira, de a krumplileves továbbra is krumplileves.
