Pesti Srácok

Az egyik szemeteléssel, a másik lehülyézéssel védi a környezetet - Ádernek maradtak a horgászok

Az egyik szemeteléssel, a másik lehülyézéssel védi a környezetet - Ádernek maradtak a horgászok

Van a közgondolkodásban egy axióma , miszerint a hülye zöldek mindenbe belepofáznak. Pedig szerte-hosszában annyi jó ötlete van itt mindenkinek, de jönnek a zöldek, és jól elrontják. Most például az volt a jó ötlet, hogy környezetvédelmi célzattal tízezer lufit engedtek szét a világba egy feszten, ami a zöldek szerint csak néhány percig szép, aztán meg nyilván szemét. Búsulhat is az Áder János, mert éppen az ő klímavédelmi kezdeményezését népszerűsítették ezzel a remek ötlettel. Hogy lesz így eredményes a kampány, ha csupa kókler zárkózik föl a klímavédelem ügye mögé?

Miért Rigó

Az alaphír annyi, hogy a Strand Fesztivál zárónapján tízezer lufit engedtek el a Punnany Massif koncerten. Nemcsak szépnek és menőnek szánták a sok színes lufit szállni az égen, hogy a sok egymásra talált fiatal ebben a fesztiválos romantikában összecsókolózzon.

Az ötlet a Petőfi Rádióé, a MOL-é, a zenekaré és a szervezőké volt,

PestiSracok facebook image

hogy az Élő Bolygónk nevű klímavédő akciót propagálja. Élcelődtünk korábban azon, milyen ciki lehet a csóri Ádernek - aki nagy munka árán összehozta azt, hogy Magyarország is becsatlakozzon ebbe a kezdeményezésbe -, hogy itthon eléggé csekély lelkesedéssel fogadták a kezdeményezést. Pedig közel s távol nincs más ország, aki hasonlóan komolyan vette volna a párizsi klímacsúcsot, mint éppen Magyarisztán. Miközben Áder kilincselt, már hírnek számított az is, hogy a Magyar Horgász Egyesület csatlakozott a klímavédelmi felhíváshoz,

mert a hazai zöld szervezetek sem haraptak rá

, talán éppen mert az Áder csinálta, vagy mert kormányközeli, vagy jobboldali, vagy a

jóégtudja

, de nem. És akkor jött a hír, hogy a Sziget szervezői felkarolták a kezdeményezést, és nemcsak szóban, mert pl. a Volton előadást is tarthatott az Áder János a fiatalok körében. Valami tehát elindult. És akkor jött a strand feszt és a skandalum: az Élő Bolygónk népszerűsítésére tízezer lufit engedtek a szabadba. Néhány röpke percnyi gyönyörködésért cserébe tízezer gumifecnit engedtek szerteszállni, bele a Balatonba, meg a környékre.

Csináltak egy kis szemetet környezetvédelem címén.

Hát lett is ebből botrány – persze jogosan - és a környezetvédő szervezetek azonnal leszedték a keresztvizet az imént felsorolt okosokról, jól lehülyézve az ötletgazdákat – persze jogosan.

A zöldek nyílt levélben minősítették károsnak, hogy környezetvédelmi felhanggal menő dolognak állították be a környezetszennyezést.

Van abban valami, hogy egy teljesen átgondolatlan és semmi hasznot nem hajtó közösségi esemény vélhetően kevés résztvevő agyában rögzíti a környezettudatos gondolkodás fontosságát. Olyan ez, mint pitypangot fújni a terrorizmus, vagy fagylaltot nyalni az emberkereskedelem ellen. Csupa öröm és boldogság, mert a zöldek ismét bebizonyíthatták valakiről, hogy hülye, és fingja nincs a környezetvédelemről. És igazuk is van. Más oldalról viszont üzenet ez a zöldek felé is – bár nyilván nem lehet őket egy kalap alá venni. Különös ugyanis, amikor felróják másoknak azt, hogy elcsépelt médiaszereplésre használják fel a környezet védelmét. Miközben sajnos ők is éppúgy eltanulták már az aranyszabályt, hogy

csak hülyézéssel lehet betörni a hírek közé, mert a fogyasztó a negatívumot könnyebben megemészti

. Hamar és gyors egyetértés született hát egy valóban hülye ötlet elítélésére. De ahogy a lufieregetés nem környezetvédő tett, úgy annak elítélése sem az, mert aki a legtöbbet szív az egészből, az éppen az Áder János szerencsétlen klímakampánya. Lehet, hogy hülye ötlet volt a lufieregetés, ennek megítéléséhez nem kell különösebben ész. Nyilván a MOL, a Punnany Massif, meg a Petőfi rádió környezetvédelmi érzékenységéről is sokat elárul ez. Az viszont

éppen olyan ciki, hogy nem a zöld szervezetek szálltak be népszerűsíteni az Élő Bolygót

, nem csinálnak kampányokat, nem ajánlották fel a segítségüket, az aktivistáikat, holott nyilvánvalóan szükséges lenne az ilyen fajta összefogás. A zöldek helyett éppen a szigetszervezők voltak azok, akik legalább léptek.

Kiszemeteltek tízezer lufit, de legalább tettek valamit az ügy érdekében.

Egyszóval érthető a zöldek felháborodása. Kérdés azonban az, hogy a klímacsúcsig a felháborodáson kívül mást is fel tudnak e mutatni. Mert arra inkább szükség lenne.

Ajánljuk még

Simlis szélhámos, vagy áldozat? - Gál László, a magyar futball örök túlélője

Sport exkluzív 2019 május 17.
A magyar foci mindig kitermelte magából a zavarosban halászó holdudvarát; különösen igaz volt ez a kilencvenes évekre, de még a 2000-es évek sem feltétlenül a nyugalomról szóltak. Rengeteg adócsalási és bundaügy rontotta az amúgy is egyre mélyebb morális és szakmai szinten álló hazai futball renoméját; kalandorok és menedzsernek álcázott csalók szálldostak dögkeselyűként, és markoltak ki annyi pénzt a fociból, amennyit csak tudtak. Időnként most is kiesik egy-egy csontváz a szekrényből, azonban a jelenlegi viszonyokból visszatekintve félelmetes volt ez az időszak. Sok emblematikus figurára emlékszünk, akik így vagy úgy részt vettek ebben a kavalkádban: az egyikük Gál László, aki megfordult a Fradiban technikai igazgatóként, a Videotonban és a Honvédban ügyvezető igazgatóként, szerepet vállalt a Vasasnál is, jelenleg pedig az Ózdi FC elnöke. Gált folyamatosan zavaros ügyek követték, adócsalási botrányok és gyanúsítások, legutóbb pedig az Ózdnál is furcsa pénzügyi szituációba kerültek, melyben tudomásunk szerint az MLSZ vizsgálatot rendelt el és a NAV is nyomozást indított. A PestiSrácok.hu személyesen is beszélt Gál Lászlóval, aki szerint személye mindenhol csípte valaki szemét, többször kvázi balek volt, és vele próbálták elvitetni a balhét. Vajon mindig rosszkor volt rossz helyen, vagy ügyeskedő, simlis bajkeverő, aki mindenhol igyekezett kibújni a felelősségre vonás alól, és új helyen folytatni az üzelmeit?

Volt egyszer egy magyar maffiaháború - Húsz éve végezték ki Portik riválisát, Seres Zoltánt

Az alvilág titkai 2019 április 13.
Húsz évvel ezelőtt, 1999. április 12-én Tahitótfaluban, a nyílt utcán, az autójában gyilkolták meg az éjszakai életben korábban „Igazságosnak” nevezett Seres Zoltán vállalkozót. A motoros merénylők nemcsak vele, hanem olasz üzlettársával, Sforza Nazzarenoval is végeztek, aki néhány órával később, a kórházban hunyt el. A gyilkosok a fegyvert eldobták, majd elhajtottak a helyszínről. A kocsi az AK-47-es gépkarabélyból leadott, legalább 15-20 lövés után az egyik családi ház falába csapódott, és a támadást csak a hátsó ülésen ülő, majd sokkot kapó tolmács élte túl.