Vers mindenkinek a migrációról II.

"A vers attól vers, hogy nem ér el a sor végéig a mondat, a legmélyebb gondolatokhoz pedig nem elég a prózai forma." - ahogy azt megtanultuk általános iskolában a már nyugdíjba igyekvő és ehhez illeszkedő lendülettel oktató tantinőtől. S mivel ismét divatba jött a migránsverselés, hát belőlünk is előbújt a wannabe Petrigyuri.
Toronyház kollektíva
Halálfagyi - B.Boogieman Family Frostba fulladt remény Lezárt pályaudvaron sikoltó gyermek Összeszart toi-toi a Szent Pápa terén A Népszínház utcában síró müezzin Gyanús a nyugalom, feszül a csend Tüntető szír s morc demokrata néz Szembe a rendőrök zord sorfalával 1944, 1956, 1989, forradalmi láng Orbán Viktor már megint embert öl mind tudjuk, hogy mindenről ő tehet Nem is lehet más vége a dolognak Mint egy Family Frostba fulladt ország… *** Ki a fasz vagyok? - Tuschinger elvtárs Egy cinikus félmosoly vagyok. A jóléti állam rothadó húsa vagyok. A Dublin III egyezmény összetintázott zárólapja vagyok. Angela Merkel kinyúlt blézere vagyok. Az Európa-erőd téglája vagyok. Horgos, Röszke, Ásotthalom vagyok. Calais vagyok. A duisburgi DITIB-mecset látogatója vagyok. Izland genetikai sokszínűségéért küzdő aktivista vagyok. A vissza nem váltható müncheni railjet-jegy vagyok. Kompország tranzitzónája vagyok. Szír gyermekek elcsigázott tekintete vagyok. Disznófejet dobáló ex-gárdista vagyok. A halálfurgon-ügy hatodrendű vádlottja vagyok. A lélekvesztőben hánykolódó hetvenkettedik hontalan vagyok. Orbán Viktor kommunikációs trükkje vagyok. Nógrádi György félbehagyott anekdotája vagyok. Ki a fasz vagyok? *** Menvemaradni Mennének, de maradnak Maradnak, de mennének Bambiként szökkennének Kerítésről kerítésre Jogokat kutatnak tranzitzónák mélyén Ha nem tetszik elhajítják, mint a párizsis zsömlét *** Danke - Miért Rigó Egy afgán nő, megszorította a kezem A férje elől állt a sorban a jegyre várva Danke, idézte végre fel a frissen megtanult szót Nem Magyarországra készült De a kezem nem engedte el, s míg ott tartott Fél kézzel papírokat szedett elő hosszú ruhája alól Későre járt, tornacipőt viselt, ami amúgy Soha ki nem derült volna, ha nem keres ilyen elánnal Négyzetrács, gondoltam, nem tudom németül Még magyarul sem jut eszembe, persze Ő úgysem Magyarországra készült De végre meglett a féltve őrzött fecni A papíron furcsa németséggel, Még sosem szeretkeztem meztelen Aztán egy újabb danke, és elmutatott Túl a váróterem bejáratán, én nem mertem arra nézni Inkább a sorban álló férfi hátába fúrtam Tekintetem Danke, szorított csuklómon a nő, és rántott is rajtam egyet Kimozdult a nézés a férfigerinc síkjából De nem, és de mégsem Létezik a férfiúi szolidaritás, így határok felett És kultúratisztelet Tollat vettem elő, Mannlichkeit felkiáltójellel Neki már a határ is napsütötte sáv volt Ez a nő nem Magyarországra készült Nem Magyarországon ***