Megtanult írni az agy nélkül született kisfiú
Fekete-Győr András megtanult írni, és azóta nem bír leállni. Most épp a NATO-főtitkárnak írt, hogy avatkozzon be a magyar választásokba. Az az agy nélkül született kisfiú tette ezt, aki egyetlen százalékot sem tud összekaparni magának egy választáson, és aki nyilván nincs tisztában azzal, hogy a NATO egy védelmi szövetség, amelynek mi is tagjai vagyunk. De a magát a Tisza Párt nagykövetének képzelő Andriska annyira nem okos, hogy a saját nagy hatásúnak szánt tervére szervezze rá a külföldi katonákat, pedig nemrég még azt mondta, hogy minden fiatal tiszás, és úgyis győzni fognak.
Fekete-Győr András egyébként nemrég Zelenszkijnek is írt, akkor biztosította az ukrán elnököt, hogy a magyarok többsége vele van, de úgy tűnik, hogy már nem, hiszen most a NATO-főtitkárnak azt kellett írnia, hogy a magyarok többsége Magyarországgal van, ezért be kellene avatkozni. De nemrég még nem Magyarországgal voltak a magyarok a buta kisfiú szerint, ugyanis „Félmillió fiatal a változásért” címmel akart indítani nemrég egy országos kampányt, amelyben a hazai kommunisták olyan ismert nevei szerepelnek, mint Molnár Áron vagy Vályi István.
De ezek szerint ők sem elég hatékonyak, szóval ide a NATO erői kellenek. Vagy valami ilyesmi.
Értjük mi, hogy ha az embernek van egy kalapácsa, akkor minden szög, és nagyon jó érzés ennyi idő után elsajátítani az írást, de érdemes lenne ezzel párhuzamosan a gondolkodást is. Bár tegyük hozzá, engem cseppet sem zavar, hogy az agy nélkül született kisfiú az ellenzék és a Tisza alatt vágja a fát, mert az ilyesmi bizony megijeszti a magyarokat, okkal.
Fekete-Győr András ugyanis régóta az első magyar politikus, aki ennyire nyíltan külföldi katonákat szeretne behívni Magyarországra, hogy azok fegyveres erővel kényszerítsenek ki egy politikai váltást. Egészen pontosan 1956 óta nem volt ilyen, annak pedig tudjuk, mi lett a vége.
De hogyan is hangzott a Bandika-féle segélykiáltás? Hát így:
Meggyőződésem, hogy a NATO-nak nemcsak a mindenkori magyar kormánnyal, hanem a magyar társadalommal is van egy íratlan »szerződése«. Egy nyilvános kiállás világos üzenet lenne a változást akaró, Nyugat-barát magyarok millióinak: nincsenek magukra hagyva egy ellenséges orosz titkosszolgálati gépezettel és egy azzal kollaboráló hazai kormánnyal szemben.
Még annyit érdemes itt észrevenni, hogy ha egy politikus idegen katonai szervezet segítségét kéri, akkor a saját balgaságáról és cselekvésképtelenségéről is nyilatkozik. Hülyének nézi a magyarokat azzal, hogy azt feltételezi: nem tudnak felelősen dönteni a saját életükről, valamint éppen magát a nemzeti önrendelkezés gondolatát is megkérdőjelezi, ami talán még a hazaárulás fogalmát is bőven kimeríti.
De mint mondtam, csinálja csak: mindig örülünk, ha ezek beszélnek vagy írnak valamit, mert akkor rejtélyes módon elkezd terjedni a levegőben ez a bizonyos kétharmadillat.
Örülnék, ha lassan valamelyik oszlopos tiszás is mondana valamit hamarosan.
