Sok magyar ember még mindig úgy gondolkodik, mint a franciák a II. világháború előtt. A derék gallok egészen a harmincas évek végéig azt hitték, hogy ami a szomszédban zajlik, az nem több mint nyugtalanító kofalárma. Ha lesz is hirig, az minden bizonnyal meg fog állni a határon. Hiszen azért van a határ. De ha nem lenne elég, ott a Maginot-vonal. Ha még az sem, akkor a francia hadsereg.
A jól értesült francia kommunisták 1939-ben még suttyomban ünnepelték a Molotov-Ribbentrop paktumot: előre bizsergett a tenyerük, mekkora pofont fog adni a nemzeti és a nemzetközi szocializmus a kapitalistáknak. Egy évvel később lobogott a horogkeresztes zászló a Champs Élysée-n, őket pedig már vitték is, ahová valók. De ennyit a nemzetközi progresszió történetéről. Nézzük meg, kis hazánkban hogyan áll a baloldal az éleslátással? Miközben Nyugat-Európa már nyíltan másolja a magyar miniszterelnök megoldásait (ugyan sokkal kedvesebb elnevezéseket találnak a kerítésre), a nacionalista baloldalunk (Jobbik) kéthetes késéssel szólítgatja fel a kormányt, hogy most már itt az ideje azt tenni, amit egyébként éppen tesz. Ha törökgábori értelemben vizsgáljuk a politikai kezdeményezés és a politikai napirend meghatározásának fontosságát, akkor kiváló úton haladnak az eljelentéktelenedés felé. Nemzetközi baloldalunk (MSZP és a többiek) pedig szemmel láthatóan azzal van elfoglalva, hogyan tudna egy új, rendpárti imázst felépíteni a politikai korrektség megőrzése mellett. Ehhez sok szerencsét kívánunk nekik, habár idejük sok nincs rá, mivel elindult újra zászlót bontott a pártgerontokrácia. Jobboldali berkekben rögtön parázs vita bontakozott ki: Kovács Lászlót ősbölénynek vagy barlangi trollnak kell-e tekinteni legutóbbi megnyilatkozása okán? A mindig különutas (így nevezik baloldalon azt, akinek van saját gondolata) Hillerhaver pedig megindult a szilikatalinosodás útján. " jelenleg olyan emberek vannak vezető pozícióban a pártban, hogy a választópolgárok legtöbbje fel sem tudja sorolni, kik az elnökség tagjai, és azzal sincsenek tisztában, hogy a parlamenti képviselők milyen pozícióban vannak" Bárhogy is, a 2012 óta tartó fiatalítási hullám elmosta a nemzetközi baloldalunkat és a nagy öregek még egyszer visszajönnének, hiszen a fokozódó nemzetközi helyzetben szükség lehet Kovácslászló konferenciázó és Lendvaiildikó aggódási képességére. De Kovácslacit a béketárgyalások során is be lehetne vetni, hiszen bármikor képes annyira elegánsan, felemelt kézzel megadni magát, mint a csehek bármikor a világtörténelemben.
