A vaginakenyérmonológ

Eleve kérdéses, van-e létjogosultsága olyan izmusnak a 21. században, amelyik még mindig azzal a ténnyel birkózik, hogy a férfiak és a nők különbözőek, s noha azonos jogokat élveznek, a punci vagy a kuki nem választható opció. De hogy a feminizmus odáig érlelődjön, hogy

(polgárpukkasztás és figyelemfelhívás, csak nem tudni miért és mire), annak - mivel ma van a nők elleni erőszakmentesség világnapja - lehetne akár az űrbe való kilövés a következménye. A feminista látványpékségnek sok célja nem lehet azon túl, hogy más típusú elmebetegeket a közelükbe magnetizáljanak, akiktől utána különböző traumákat és inzultusokat tudnak elszenvedni. Például lehülyézik őket... Vagy megkérdezik, miért jó ez neked... Esetleg elküldik dolgozni... Zoe Stavri főállásban ilyen dühös feminista aktivista. A - mily meglepő -

Dühös Nő

néven futó blogján próbálkozott meg a provokáció (az nem derült ki, kit és miért akart provokálni) eme sajátos formájával, amikor is az előírt alapanyag helyett az egyéb gombaféléket tartalmazó hüvelyváladékával élesztett kenyeret készített, és mindezt dokumentálta, majd közzé tette. Tulajdonképpen egészségére, a kísérleti konyhának mi is hívei vagyunk, noha szívünk szerint máshogyan definiálnák

Alapvetően két nyugtalanító kérdést vet fel csak a produkció (azon túl, hogy miért):

1, Egy feminista aktivista, aki ráadásul dühös, miért a konyhába pozícionálja magát? Igaz, például robbanómotort nehéz meghajtani hüvelyváladékkal – legyen bármilyen egzotikus nemibetegsége is. 2, Nem fél az antiszemitizmus vádjától, ha már viccet csinált a zsidók egyik legszentebb ünnepéből, a pészáhból és hülyét csinált a kovásztalan kenyérrel készülő zsidó nőkből? Vagy ez csak Magyarországon lenne így?

De elképzelhető, ez már a modern feminizmus. Amikor a

vaginamonológok helyett már a hüvelygombáról beszélünk.