Az Ica nénire vezényelt sortüzekről
Ildi nénire, most, hogy már nyugdíjas, nem vesztegetnénk a szót különben. Nyilván örül az amúgy is tetemes nyugdíja idei megemelésének, süti a bejglit karácsonyra, és szilveszter este a Himnuszt pár másodpercig betéveszti az internacionáléra, ahogy annyi éven át, hogy aztán a sebészileg örök mosolyával korrigáljon. Ilyen egy nyugdíjas szocialista mozgalmárnő élete, legalábbis, ahogy eddig képzeltük.
De úgy látszik, Ildi néni mégis ráér a politikára és csipkehorgolás helyett vitriolos cikkeket ír közéleti témában a Népszavába – hova máshova -, hogy ezzel is spóroljon kitartó rajongótábora kávészámláján. Legújabban Ica néni története ragadta meg Lázár Jánossal, az eset – minden bizonnyal - hamarosan kihímezhető falvédős kiadásban is megjelenik, annyira népies.
A munkásparaszti olvasata a történetnek úgy néz ki, hogy a Döbrögi uraság bepróbálkozik a hatalmával, de Ica néni, aki a nép egyszerű leánya, nem enged a huszonegyből az ezerkilencszáztizenkilencből. Lázár hoppon marad, nem jut be a kastélyba látogatási időn kívül és nyilván egy életre sérül az egója.
Az más kérdés, a meglepetés-látogatás sikeresnek bizonyult, a kastélyt végül csak megnyitották a széles köz számára és nem csak néhány kiválasztott tarthat ott pezsis-ukránkurvás bulit a közpénzből szépen kitatarozott kúriában. Ica néni ezentúl nem állhat a látogató és a kastély közé, hiába nem ismeri fel egyiket se televízió hiányában…
Ami ebben az egészben nem működik, az az Ildi néni kommentárja, miszerint Ica néninek büdös mázlija volt, hogy a Lázár nem lövetett. Tehát mégegyszer, hogyaszongya NEM LÖVETETT.
Nem Ica néninek, hanem az Ildi néninek van büdös mázlija, hogy nő és hogy idős, mert ez megóvja őt a szitkok azon áradatától, amely az ember agyában ilyenkor megindul. Mert mégis miféle arcpirító galádság ez az Ildi néni szájából meg az Ildi néninek a hátterével.
Az ilyen Lázár-félék, lehetnek bár antipatikusak, de eszköztárukban a lövetés nem szerepel. Max. kilő egy bambit, vagy valami vadmadarat, de azt mégse tekintsük sortűznek. És különösen érdekes ez a kijelentés, mert mi még legalábbis emlékszünk Gyurcsányi kérdésére, miszerint „Kell e még valamit mondanom, Ildikó?”.
Ez a mondat valami olyan összefüggést idéz föl, mintha Ildi néni inkonkrétó sugallta, vagy erőltette volna a kongresszusi igazságbeszéd gyurcsányi felmondását. Ami utána jött, azt meg már tudjuk: könnygáz, gumibot, ujjtörés és gumilövedék. Úgyhogy Ildi néni jobban járna, ha ezt a lövetést nem erőltetné, és inkább meghúzná magát. Ez a minimum, ha már nyugdíjat is kap.
Naésgyulát meg már föl sem hozzuk…
