Sorkatonaság és a Punci Front
Kövérlacinak általában épp olyan markáns a véleménye, mint a bajsza. Bármelyiket mutatja, azonnal felismerjük. Mivel a véleménye rendre szembemegy a libnyaf nézeteivel – amit valamiért az univerzum talapzatának gondolnak, épp ezért kikezdhetetlennek –, ezért legkönnyebben a vele való viaskodásban élhetik ki liberális hajlamaikat. Ez ugyan derék dolog, de lehet másképpen is. Például elgondolkodni néhanapján.
Mi tagadás, Kövér szókimondása néha tényleg felülírja a politikai bölcsességet. Ilyen volt az, amikor nemrég a Benes-dekrétumokat emlegette, épp akkor, amikor közös V4-es gyoda-őrjáratozás folyt hazánk déli határainál. Nem jó időben, nem jó helyen, még akkor is, ha a közismerten nemzeti szocdem nézeteket valló Kövérnek ebben is igaza volt.
A házelnök most is beleszart a libsik ventilátorába, mert azt találta mondani, hogy óriási hiba volt a sorkötelezettség eltörlése. Nem is kellett sok, az index földesandrása azonnal írt egy nagyonvicceset arról, hogy mi mindent kéne még visszaállítania Kövér Lászlónak. Az iskolaköpeny és a sorkötelezettség kérdésének összevetése legalább annyira eredeti, mókás és sziporkázó, mint a szilveszterkor kibontott és ott felejtett sör az erkélyen, de ugorjunk – tudományosan bizonyított tény, hogy liberális humor nem is létezik.
Persze érthető, hogy a földesandrásoknak nem tetszik az ötlet, hiszen a sorkötelezettség csomó kellemetlenséggel jár. Hadgyakorlat közben nem lehet gandzsázni, és föl is kell állni a gép elől hozzá, nem lehet a twitterről kicontrollcézett bölcsességeket küldözgetni egymásnak.
Akik szolgáltak a Magyar Néphadseregben, azoknak az ellenérzéseit megértjük. Nincs szarabb annál, mint az intenzív semmittevést katonai szolgálatnak hívni – bár még így is többet tudnak erről, mint bárki, aki a szabad madarak felszabadító intézkedése után váltak ivarérett, ciszhetero férfiakká, vagy annak valamilyen utánzatává. Ugyanakkor amellett sem érdemes nagyvonalúan elmenni, hogy a Magyar Néphadseregnek nevezett mennyiségből nem lett minőség a rendszerváltozás után sem. Kiképeztek egy halom feketeöves alkoholistát és hadnagyi rendfokozattól fölfelé csak lopni járt beléjük a lélek.
De a diktatúrából kiszabaduló független, demokratikus Magyarország nyugodtan felállíthatott volna egy valóban működő hadsereget, és ennek lehetett volna része a sorkatonai szolgálat is. Akkor persze mindenki örült, hogy nem kell fél-egy évre elmenni lőszer hiányában lövöldözést imitálni meg fogkefével tisztítani a körletet, addig is lehet kocsmázni, aztán ebből lett az a generáció, amit most látunk: puhány, tohonya sírós kis pöcsök (tisztelet a kivételnek), akik Tibiatya kocsmája előtt állnak a sorban a pattanásaikkal és várnak órákat a hidegben, hogy megihassanak egy sört. Mégegyszer: egy sörért állnak sorba. Bu_da_pest_en.
Libnyafék persze abból indulnak ki, hogy az égvilágon semmi szükség sorkatonai szolgálatra, egyrészt mert van hivatásos hadsereg, másrészt mert a NATO tagjai vagyunk – apukáik nyilván ugyanígy érveltek a Varsói Szerződés mellett is. És mi tagadás, tényleg hasznos nekünk a NATO, mert a délszláv háború idején olyan jó állapotban volt a Honvédség, hogy egy közepes szerb falu kocsmai közönsége el tudta volna foglalni az egész országot.
A libnyaf logikája amúgy utolérhetetlen. Az ő szokásuk hangoztatni az önállóságot és az öngondoskodást, amíg Kókajaniék terveit meg a 300 forintos napidíjakat kell támogatni. Ám azonnal elfelejtik az önállóságot, amint az olyan mellékes témákra kerül sor, mint a haza védelme. Meg ez amúgy is olyan ósdian hangzik, pont olyan, mint Kövér bajsza. Mert hát nem megvéd minket az a harmincezer hivatásos, meg a NATO?
A sorkötelezettség eltörlése katalizátora volt annak a folyamatnak, amelynek lényege az, hogy mi csak élünk bele a világba, és minden alapvető dolgot elvégeznek helyettünk mások. A nagy kérdések már úgyis eldőltek, a világ multikulturális és liberális lett. Így jött létre az állítólag férfiakból álló Punci Front, amelynek tagjai a teáskanalat is alig bírja fölemelni, nyervog a világbékéről, de összefossa magát, amikor az oroszok bevonulnak a Krímbe, és rikácsol, hogy a NATO, az USA parancsoljon ennek megálljt. Majd ha felmerül a sorkötelezettség, elkezd az alapvető jogairól vartyogni - mindegy, csak ne legyen kötelezhető bármire, ami túlmutat azon, hogy jól érezze magát.
Kövér Lászlónak azonban sajnos nem csak a felvetésben van tökéletesen igaza, hanem abban is, hogy a Punci Front európai egysége semmi ilyesmibe nem fog belemenni. Pont ezért tökéletesen felesleges volt ennek a kissé megpimpósodott ötletnek az előhúzása. Kb. olyan, mint arról értekezni, hogy mi legyen akkor a Mars kolonizációjával. Értelme volna, de realitása nulla.
