Az Életösztön Népszavazása

Igazából mindenki csak nézett, hogy mire is volt jó a keddi népszavazási balhé és főleg kinek. Aztán szerdán megtudtuk, hogy lesz kvótanépszavazás. Ez eddig belefér a magyar politikai élet normál ügymenetébe.

De a hányáshoz mindig kellenek a liberálisok. Szerda délutántól ugyanis a liberális blogokon elkezdett özönleni egy olyan érvelés, amit egy mondattal így lehetne összefoglalni:

Én magam nem hiszek a népszavazásban. A lakosság 95 százaléka csak kóros nagyvonalúság esetén tekinthető értelmes lénynek, de ha hődült demokraták vagyunk és hiszünk a népakarásban, akkor amellett legalább koherensen lehet érvelni, hogy az alapelveket a lakosság többségi értékválasztással befolyásolhassa.

Nem mintha sok jó sülne ki ebből, de legalább a magunk választotta úton kóvályognánk el a pokolig.

A kvótanépszavazás viszont teljesen új helyzetet teremt. Felrúgja az eddigi hallgatólagos konszenzust, hogy a parlamenti választásokon túl a kormányzat nem támaszkodik a népszuverenitásra, legfeljebb formális esetben népszavaztat. Ráadásul odahajítja a trágyadomb alól előásott véres kardot az EU-t irányító gazemberek elé, akik nemcsak Európát árulják el konzekvensen minden lélegzetvételükkel, hanem a saját nemzetüket is. Néhány ilyen népszavazással, ha sikerül jól végig vinni őket, a jelenlegi nemzetáruló kormányok megbuktathatók, vagy nagyon meggyengíthetőek, és ez földindulást indíthat el Európában. A hógolyót pedig, ki más, mint Orbán Viktor pöccinti el hanyag mozdulattal, ez esetben valóban azzal a mosollyal, amire izzadva ébrednek a Népszava újságírói éjjelente.

Téved az, aki azt gondolja, hogy ez a népszavazás az EU-ból történő kilépésről szól. Ez az EU gyökeres reformjáról szól.

Amikor támogattam a NATO-ba, illetve az EU-ba történő belépést, részben tájékozatlanságból, részben pedig a jövőbe látási képesség fájó hiányában, azt hittem, a keresztény, heteroszexuális, nemzeti identitással rendelkező fehér ember projektjébe szállunk be.

Ma az EU az agresszíven nem keresztény, sőt keresztényüldöző, szexuális és nemzeti identitással nem rendelkező, hangsúlyosan nem fehér embereket preferáló őrültek kezében van. Ráadásul ehhez járul még az is, hogy fehér, magyar, heteroszexuális (ez a következőt értelemszerűen involválja is) férfiként, aki megengedő a kereszténységgel szemben és vallástalan ugyan, de nem ateista, egy többszörösen üldözött kisebbség tagja vagyok, akit a hatalomra jutott patológiás kisebbség el akar törölni a föld felszínéről is, minden hasonló férfitársammal együtt.

A kvótanépszavazás egyúttal Orbán helyzetértékelését is mutatja, jól láthatóan úgy ítéli meg, hogy ez egy nagyon erős lépés azon az úton, amely a visegrádi négyek tömbösödésén keresztül az esetleges kilépésig, vagy inkább alternatív államszövetségek létrejöttéig is elvezethet.

Ha a népszavazási folyamat elindul, amit felgyorsíthat a német tartományi választások eredménye márciusban, olyan jobbratolódás indulhat meg, ami újradefiniálja a nemzeti, jobboldali politikát.

Az inga mindig visszaleng, vagy kiveri valakinek a fél szemét, tehát nem biztos, hogy a jelenlegihez képest szélsőjobboldali politikát olyan emberekkel kell megcsináltatni, akik azt rendszerszinten is komolyan gondolják, nemcsak válságkezelésként. A Fidesz ezt Magyarországon meg tudja csinálni, a nemzeti baloldali pártok Csehországban és Szlovákiában is tudnak fasizálódni bármikor, tehát a helyzetre való adekvát reagálás Kelet-Európában még csak nem is oldalfüggő.

Minket itthon sokszor megtéveszt, hogy a magyar baloldal legáltalánosabb jellemzője a haza és nemzetárulásra való túlbuzgó hajlandóság.

A nyugati hagyományos pártok viszont már rég nem nemzetiek, technokrata elitjük minden kapcsolatát elveszítette az utca valóságával. Lehet, hogy nem fogják tudni kezelni a helyzetet. Mindig nagy a pofájuk, de a XX. század minden elmebaja nyugatról jött ide.

Jobb, ha elkezdjük szokni a gondolatot, hogy minden, tényleg minden megváltozik belátható időn belül.

Történelmet csinálunk, de azt senki sem a jókedvéből teszi.