Kommunista bűnelkövetők, háborús bűnösök felelősségre vonása
Kivételes alkalom előtt állunk, és tekintve az évszámot (2016) talán most lehet utoljára megtenni azt, amit most itt leírok. Az alkalom a történelmi igazságtétel lehetősége. Emlékezzünk Biszku Bélára, illetve a körülötte kialakult, komédiába hajló eljárássorozatra. Itt a lehetőség javítani a renomén.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nyilvánosságra hozta 500 politikai rendészetnél dolgozó kommunista belügyér nevét, életrajzát. Többeknek vannak levéltári iratokon alapuló bejegyzések az életrajzok végén, ilyen például:
„Önéletrajza szerint 1956. október 26-án a katonai elhárítás objektumát (Izabella utcai épületet) védte, majd társaival átvonult a HM-be. November 1-jén a forradalmárok letartóztatták, majd november 4-től részt vett a forradalom leverésében, november 11-től pedig a katonai elhárítás újjászervezésében. Neve szerepel abban a füzetben, amely a Nagy Imre volt miniszterelnök és társai kihallgatására szolgáló helyiségekbe való belépésre jogosultak listáját tartalmazza (ÁBTL 3.1.9. V-150000/16)”
És, miután egy állami szerv (a levéltár) által összeállított, állami szerv (a NEB) által nyilvánosságra hozott listáról van szó, engedtessék meg nekem, hogy ismét egy állami szervek számára megfogalmazott jogszabályt, a Büntetőeljárásról szóló törvény megfelelő paragrafusát idézzem:
„6. § (1) A bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak kötelessége, hogy az e törvényben megállapított feltételek esetén a büntetőeljárást megindítsa, illetőleg az eljárást lefolytassa.”
A háborús bűnöket, emberiesség elleni bűnöket elkövetőket, most itt van az alkalom, hogy az állami szerv által nyilvánosságra hozott, hiteles lista alapján – akik még élnek – felelősségre lehessen vonni. Amivel talán előre tudnánk lépni a történelmi igazságtétel rögös útján.
Ha ez nem következik be, akkor az utolsó esélyt puskázzuk el arra, hogy valamilyen társadalmi igazságteremtés történjen.
