Már olyan is van, hogy valaki tanszfajú

Naivitás azt gondolni, hogy a liberalizmus a magzattestrészek vaterázásával, az azonosneműek házasságával, a legális kábszizással, a nemi szerepek felszámolásával, a nemi erőszak bohó migránsmulatkázásnak nevezésével, a nemek közötti különbségek felszámolásával elérte csúcspontját, a történelem végét. Az LMBTKQRSTVYXZ mindig képes bővülni egy betűvel.

Egy valamirevaló szabadelvű társadalomban, mondjuk Norvégiában az is teljesen hétköznapi, ha egy ember transzfajú, vagyis úgy érzi, hogy nem embernek, hanem állatnak kellett volna születnie. A 20 éves Nano egy ilyen frusztrált fiatal, akit most úgy állítanak éppen be, mintha ez teljesen rendben lenne. A civilizációnk megboldogult aranykorában az ilyeneket vagy ledobták egy hegyről vagy jól megverték. Később, már a humanizmus jegyében, bentlakásos intézménybe küldték lakni. Most cuki.

Ma nem csak azért lehet egy fiatal frusztrált, mert nem szuperlájkolják elegen a Tinderen vagy el kell mennie dolgozni, ha a szemét ciszheteró anyja nem akarja eltartani 40 éves koráig. Már amiatt is toporzékolnak a huszonévesek, mert nem macskának születtek. Úgy érzik, csapdába szorultak ebben a szörnyű emberi testben.

Aki ebben a mentális zavarban szenved, frusztrációját úgy próbálja kivetíteni a világra, hogy farkat, füleket hord magán, és nyávogva beszél. Mert ő egy macska, aki rossz testbe született. Ma ez oké. Ezt gondolja egyébként a lány BFF-je is, aki annyira önfeláldozó, hogy megtanult macskául, hogy tudjon kommunikálni transzfajú kiskedvencével, aki természetesen a vizet sem szereti, fúj az utcán a kutyákra(!), szuperérzékeny hallása van, és … dobpergés ... LÁT A SÖTÉTBEN!

A szülei nyilvánvalóan nagyon büszkék, amikor négykézláb közlekedik otthon, ezt egy tisztességes ember csak 8-10 feles után csinálja.

Ami a történetben a legmegrázóbb, hogy ez a fajta élet Nano számára nagyon fárasztó, majdnem mintha három műszakban tolná a gyárban, nevelne 2 gyereket. Másra nincs is ideje, mint megélni önmagát.