A nácik sárga szumónak öltözve rongálják a közmorált és bántják meg az érzékeny lelkeket
Régen azt tanultuk, a közösségi élmények fontosak, egymás boldogságának örülni kell, és az sem árt egy emberi lényben van tartás, büszkeség. Feleslegesen nem nyafogunk, a panaszkodást, a sírást az emeleti nénire és a liberális értelmiségre kell hagyni, mivel ők amúgy is öregek és fáradtak, talán picit feleslegesnek is érzik magukat, ami az előbbi esetben tévedés, az utóbbi esetben meg a rideg valóság.
Manapság valami olyasmi van érvényben, hogy sértődj meg mindenen. Fenyegess, ha nem veszik komolyan traumáidat és a kirekesztés miatti fájdalmaidat, ami miatt nem vagy képes egy mondatot se elolvasni a kötelező olvasmányok listájából. Hátrányos helyzetedből adódóan pénzt, elismerést és legfőképpen hivatalból kirendelt barátokat kell kapnod a bátorságodért. Olyanokat, akik időről időre elmondják neked: te egy csodálatos és egyedülálló lény vagy, a földet fogjuk beperelni mindjárt, mert nem köszöni meg minden nap, hogy rálépsz.
Napjaink liberálértelmisége újabb hősökkel gyarapodott az elmúlt napokban. A University of California-Davis tanulói fehér fasizmust, kirekesztést, elnyomást kiabáltak egy hallgatói önkormányzati esemény miatt, ahol nem kisebb galádság kapott helyet, mint egy sumo birkózás, amelyhez gumiruhákat is felvettek a versenyzők.
Ismeretes, hogy a szórakozás és a diákság szavakat csak nehezen lehet ugyanabban a kontextusban értelmezni, mióta a közös sírás veszi át mindennek a helyét. Ami logikus is, mert huszonévesen egy kollégiumban lébecolni rettenetes, de most vonatkoztassunk el ettől.
Az emberség, értékek, közösség, becsület szavak már csak videójátékok címeiben szerepelnek, így voltak olyanok, akik azonnal neonácikat sejtettek a dolog mögött, mert szerintük ez minimum a japán kultúra tönkretételére irányuló terrorcselekmény volt. Volt, aki túlsúlyosok elleni támadást vizionált, de aztán felvilágosították, hogy most bocsi, de nem emiatt kell megsértődni, a dagizás majd legközelebb kerül napirendre.
Érthető, hogy itthon az oktatás színvonalával elégedetlenkedünk a legtöbben, de mai történetünk talán ennek enyhítésre is kiváló eszköz: mi még, ha halványan is, de emlékezhetünk, a japánok történetesen a nácik haverjai voltak, valószínűtlen, hogy neonácik épp a japán kultúrát akarnák lejáratni - legrosszabb esetben is csak japán feleséget akarnak rendelni a netről, ami meg ugyebár belefér. Sőt, tulajdonképpen a nácik ellenségei dobtak atomot a japánokra, de térjünk vissza a szumóhoz.
Szeretnénk bocsánatot kérni mindekitől, akit a szumójelmezek megbántottak, az egész a mi hibánk. Köszönjük azoknak a bátor diákoknak, akik félelmet nem ismerve elmondták nekünk, amit gondolnak, értékeljük az őszinteségüket, amely megmutatta, hogy japán szumó birkózás sajnos rasszista szándékoknak is áldozatul eshet.
- szóltak a bátor szervezők, akik ezzel sokat tettek hozzá a megsértődés-iparhoz.
Ja, az kimaradt, ezentúl „áldozatoknak” kell hívni azokat is, akik még élnek, de valamin megbántódtak.
