Karaktergyilkosság karakter nélkül

Költői kérdés: hallottunk-e már olyan hírhedt gyilkosságról, ahol sem a tettes, sem az áldozat nem került elő? Mi több, az áldozat ép és egészséges. Valami ilyesmi történt régi kedvencünkkel, Juhász Péterrel is a minap, mikor felháborodva tette közzé az állítólagos bizonyítékot az ő állítólagos karakterének állítólagos tévékettős legyilkolásáról.

Történt, hogy rendes monomániás elmebetegként Juhász Péter mással sem foglalkozik, mint egyes kormánypárti politikusok ingó is ingatlan vagyontárgyaival. Bárhol épül egy ház ma Magyarországon, ő ott terem és helyrajzi számmal a homlokán indokolatlan gazdagodásokról, mutyiról értekezik néhány lelkes sajtómunkás gyűrűjében. Ez teljesen helyénvaló, láttunk mi már karon varjút, képviselői háciendát természetvédelmi területen, csak hát ugye a bajvívásnak egyik kellemetlen velejárója, amikor nem csak hősünk, hanem a megátalkodott ellenfél is lő.

Ilyen ez a popszakma, akinek nincs kedve párbajozni, az kerülje hajnalban a Vérmezőt.

Juhász Péterünk megsértődött és kikérte magának a TV2 azon eljárását, amikor is a gazdasági nyomozó ellen gazdasági nyomoznak. Ő úgy érezte, a megöntözött öntöző esetével állunk szembe, ami minimum kormányzati aknamunka, de leginkább aljas inszinuáció. A rágalom szót csak azért nem használta, mert az tényállásilag nem felelne meg. Vagy nem jutott éppen az eszébe.

Kezdjük messzebbről. Mindenféle választott és kinevezett alakok vagyonosodását két okból szokás és illik vizsgálni, valamint ugyanezen okok miatt érdekelheti a köznek az amúgy a lakberendezés és az ingatlanpiac irányába eddig különösebb érdeklődést nem mutató részét. Nyilvánvalóbb az, hogy ugye megengedhetetlen, amikor bizonyos számlaszámok felé kanyarodnak az államháztartás fejezetei. Számtalan ilyen esetről tudunk, ezek viszonylag könnyen foghatók, bár a magyari bíróság szökőévenként egyszer, vagy még annyiszor se látta ezt bizonyítottnak.

A kevésbé nyilvánvaló ok, amikor nem közpénzek kerülnek felhasználásra, hanem mindenféle rejtett előnyökért cserébe a köz képviseletére felkent személy elfogad ismeretlenektől pénzt, háciendát, birtokot, falut, kisebb megyét, tengerentúli területet, bányászati jogot Indokínában. Ennek a fennforgását többnyire indirekt módon lehet csak bizonyítani, azaz a vagyonnyilatkozatok alapján megállapítani, hogy az illető jövedelme amúgy nem tenné lehetővé a sarokgarnitúrát vagy a kert végében elegánsan megbúvó vízesést toronyórával.

E második esetben tértünk vissza Juhász Péterhez és a megöntözött öntöző megalapozatlan gyanújához. A nevetséges hisztériájától eltekintve, miszerint maga a diktatúra az, amikor egy 10 másodperces híradós bejátszóba nem vágatlanul került be a fél órás buta, agresszív köcsögösködése, jogosan kérdezheti az érdeklődő köz, hogy akkor mi az a fejeden, ami olvad.

Félre ne értsük itt egymást, a politikusok – legyenek azok kormánypártiak vagy ellenzékiek – mindenféle basztatást és vizsgálódást megérdemelnek.

Ezért közszereplők ők, ha a köz szeretné, akkor Rogán Antaltól Orbánon át Kovács rekettyésújfalui polgármesterig bezárólag az urológiára is beutalhatja őket érzéstelenítés nélkül. Ők nem az MNB alapítványai, nem veszítették el „a köz érdeklődésére számot tartható jellegüket”.

Viszont és de (egyikkel sem kezdünk mondatot – tudom), ebbe a körbe Juhász Péter is beletartozik, mert nem teljesen mindegy, hogy kik azok a jótevői, akik kiegészítik önkormányzati jövedelmét, egészen Andy Vajna telekszomszédságáig. Mert a nem csak most lehet kérni szívességet, hanem később is, habár ezt az erősen kockázatos befektetések közé sorolnák a konzervatívabb pénzügyi alapok…