Ne a tőkét döntsd, siránkozz!
Tényleg, elképzelem magam előtt azt a szomorújátékot, ahogyan megindulnak a JAK-klubból, a Nyitott Műhelyből, a FUGÁból, a magyar liberók, költő- és íróbálványai, túlfizetett grafománjai, akik européer szellem, a kimondott logosz erejével megállítják a munkagépeket, a bobcat tolókat, stíleket, felszámolják a totális diktatúrát, a szellemtelenséget, a közönyös vadkapitalista barbarizmust, helyreállítva a kizökkent időt.
Egy nagy jelentőségűnek beharangozott, szabadversbe szedett „kiáltvány” is elhangzik, bár, hogy miről szól, pontosan azt senki sem érti, de erős volt.
„…Aki ott jól dolgozott, olyan, mint az, aki hibátlan sírgödröt ás meg magának, és még nevet is, hogyne igyekeznék,hiszen magamnak ásom, elég, ha én jól végzem a munkámat, akkor majd mások ugyanígy fognak tenni, és a dolgok jóra fordulnak.”
Aztán, egy marok „kultúra” után sietni haza, mert este kezdődik a „Barátok közt”, a „Szulejmán”, vár a behűtött sör, az esti, elalvás előtti lomhafaszú recska a paplan alatt. A rossz szájízű, rossz „vicceket” félretéve a „dolog”, a „heppening” vasárnapra volt meghirdetve, amiről a Magyar Narancs, a vidéki gulyásbugárcs-fesztiválok hangulatát megidéző, letargikus tudósításban számolt be. Megtudhattuk, hogy „…Karácsony Gergely, Zugló polgármestere érkezik biciklivel”, „Závada Pál is megérkezett, ő biciklivel jött” vagy „Befut Illés Zoltán…”, aki korábban, jó soldatként megszavazta a „Liget-projektet”, de legalább elmondhatjuk róla, hogy nem „biciklivel jött”.
Az atlátszo.hu pedig, így: „…Karácsony Gergely zuglói polgármester is elővette a láncokat, amelyekkel 2011-ben a Parlament bejáratához lakatolta magát.” Egy szakállas, aranyos csóka, a Tilosból társadalmi többségről és fantomtömegről beszélt, felmérésekre hivatkozott. Egy ex-tűzrakteres, borvirágos, félrészeg mameluk kifejezte, hogy legyen tánc, meg zárcsökkentés, meg különbenis’, rezsim van.
Ótvaros poén, de, ahogy végigmértem, vele szemben nekem tényleg van rezsim.
Egy Alföldi Danika nevű faszikám előadja a Tienanmen hero-t, a nagy szavak kisembere ő is, csak a csajokért csinálja. A háttérben üldögélő vihorászó szingli csajszikák, talán a tátikáról jöttek, a „néma tömeg” erejéről álmodoznak, de csak palit akarnak fogni maguknak kétségbeesetten. Erről jut eszembe, ha majd megnövök, én is néma tömeg szeretnék lenni, habár valaki más ágyában.
Valami hiányzott az egészből, persze az értelmen túl, mert annak a megjelenésére eleve nem számítottam. Az, ami (át)látszik, az összes ilyen prolihörgéssé fajuló óvóképzős hisztiben, az az, hogy nincsenek „ügyek”, mert nem lehet közös ügyeket gyártani olyan problémákból, ami komfortzónátokon belül van, bázmeg. Menjél Szabolcsba, Borsodba, Vasba, szervezz szabadcsapatokat, érts szót velük. Bár, ha elindulsz már az első kültelki, jóárú’ kocsmában összevernek a modortalanságod miatt. Fegyverezd fel őket, szervezz anarchoszindikalista közösségeket a Viharsarokban, stb.
Tudod: „Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz!” Hagyjuk.
Lényeg, hogy nem lett a dologból egy újabb rendszerbomlasztó vúdsztok. Olyan volt ez a verskommandó-gesztus is, mint, amikor a „Nádasék”, „Esterházyék” beálltak ízléstelenül, pöffeszkedve pózolni a zeneakadémia termében, úgy, ahogy anno a Nyugat első generációja tette (ellenkező előjellel), azon a „bizonyos”, 1932-es ikonikus fotógráfián. Köszi, Nádaspeti, Esterházy deklaráltátok, hogy ti vagytok az új „Nyugat”, a progresszió, a szellem. Ez volt az a pillanat, amikor végleg gyurcsányi’ tempóba kapcsolt a magyar irodalmi elit. Fasza, vót’. Aki asszisztált hozzá, annak külön gratulálok.
Az egyébként tényleg jó Spiró (pl.) évek óta ebből próbálja magát kimosdatni, és úgy látszik, hogy neki se könnyű (Ilyen mondatokkal: „– Reszeld, fiam, amíg elfogy, utána kapsz egy másikat.”). Pláne így, széllel szemben hugyozva.
Ma már igazi, finnyás, kiművelt szakalkoholistáink, peremegzisztenciáink, misztikusaink sincsenek, olyanok, akik még komolyan vették az irodalmat, olyannyira, hogy monomániás következetességgel megkérdőjelezték jelentőségének fontosságát, és csak az írásra koncentráltak (mert vagy öngyilkosok lettek, eltűntek, elnémultak vagy szimplán a háttérbe szorultak, mint pl. Borbély Szilárd, Bari Károly, Tandori Dezső).
Nektek is ezt kellene pöcsök. Egy komoly író, költő nem ér rá bohóckodni.
Így maradtak ezek a jólfésült, eltés-alapképzéses, az egykori Sirály(j) környékén cigit tarháló hipszterköltők, puhára hízott buzikupidók, egyetemi félállás mellett írogató pinceforradalmárok-kamurapperek és persze az elmaradhatatlan, lelakott, baszatlan és baszhatatlan nőalakok. Ki kell mondani: feleslegesek vagytok, de legalább a politika használ titeket. Vagy már haszontalanoknak is hülyék vagytok. Valahogy így:
