A korrupciós légvárak építésének tényleg nincsenek szabályai

A hét híre, hogy elkezdődött az Évtized Bírósági Hercehurcájának beharangozott bohózat, melynek során az álmélkodó közönség tekintete előtt a minap Közepesen Érdektelen Egy tanúskodott Közepesen Érdektelen Kettő ellen, merthogy „ismerek én embereket, akik ismernek embereket” címszó alatt megpróbáltak legombolni 2 milliárdot a hülye amerikai nagybácsiról előlegben, csak hát a legjobb ötleteket is nehéz úgy kivitelezni, ha nincs semmi alapjuk. Például nem hülye a nagybácsi, ők meg nem ismernek senkit.

Az „évtized diplomáciai botránya” a görbített valóság klasszikus példájaként fog bevonulna a kis magyar politikaitörténetbe. Az oka, hogy egyáltalán téma lett, az nem más, mint hogy a magyar-amerikai hidegháború goodfriendi frontján vívott ütközete során a nevezett nagykövetségi ügyvivő eltökélten kereste a Nagy Áttörést, és - aki keres, az talál alapon – bele is futott az étolaj-gate-be. Kellett valami kézzelfogható ok a botozásra, a nem tetszik a pofád nemzetközileg nem elfogadott háborús indok egy ideje. Az étolaj-gate, mint Elképesztően Fontos Ügy, tökéletesen szemlélteti, ahogy a légvárak építésének, úgy a háborúnak sincsenek szabályai. De hogy az amerikai külpolitika dicső epizódjai közé végül csak nem került oda a Nagy Banánháborúk mellé, az csak annak köszönhető, hogy a kíméletlenül kettéhasított levegőn túl többet nem nyertek rajta. Sem az amerikai cégek piaci pozíciói nem javultak, sem az „ellenséges” magyar kormány nem bukott meg. Egyedüli vesztes a két Közepesen Érdektelen Lófaszjóska, akik annyira beleélték magukat a testvériesen elosztott egy-egy milliárdba, hogy már a repjegyet is lefoglalták valamelyik kölcsönös kiadatási egyezményt alá nem író üdülőparadicsomba.

A kolosszálisnak, egyedülállónak, balkáninál és balkánibbnak beállított botrány a csendes érdektelenségben fog végül betetőzni.